Családi életünk a szenvedő Krisztussal - családok a hűség útján
Közzé tesszük Molnár Melinda összefoglalóját a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs
konferenciájáról:
A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Pasztorációs Iroda (GYEPI)
keretében működő családpasztorációs munkacsoport által Marosvásárhelyen a Deus Providebit
Ifjúsági- és Tanulmányi Házban szeptember 21-23. között tartott V. Családpasztorációs
Konferenciára több mint 130-an érkeztek Székelyföldről és a szórványból: Déváról,
Csernakeresztúrról. Legtöbben Csíkszereda, Kézdivásárhely, Brassó, Sepsiszentgyörgy,
Székelyudvarhely és Marosvásárhely környékéről. A program lelkigyakorlatos ívét a
téma, a szenvedés krisztusi értelmezése alapozta: biblikus-teológiai értelmezésben
az előadásokon, továbbá lélektani és gyakorlati megközelítésben. A tanúságtevők a
gyermektelenség fájdalmát, a betegséget, a gyógyulási folyamatokat valamint a veszteség,
gyász hittel, segítséggel történő feldolgozhatóságát, a megélés lehetséges személyes
módját kínálták hitvalló módon. A páros beszélgetések, szentségimádás, szentmisék
és bűnbánati alkalmak kiscsoportos megosztások mélyítették, és oldották fel lelki
vonatkozásaiban, kinek-kinek személyre-szabottan.
Az őszi családpasztorációs
konferencia témaválasztása évről-évre követi a pasztorális terv tematikáját, és azt
a lelki ívet, amelyet a Családpasztorációs Magcsoport családos tagjai kínálnak a főegyházmegye
1000 éves évfordulójára készülve.
A család - a vérségi, szellemi testi közösség
- a megosztott öröm és szenvedés helye is. A családos rendezvény célja, hogy tudatosítsák
az egyháznak a családra vonatkozó tanítását. Elhangzott: az öt évet átívelő, a gyulafehérvári
egyházmegye 1000 éves Szent István-i alapítási évfordulóját lelki vonatkozásaiban
megalapozó pasztorális terv gyökereinél két család áll: 2000 évvel korábban a Szentcsalád,
majd 1000 év múltán Szent István családja. Napjaink családpasztorációs küldetése:
az isteni szeretetből merítve, ráhagyatkozó bizalommal táplálni az élő reménységet
önmagunkban, közösségeinkben, így a legkisebbikben, a családban is.
A családkonferencia
se filozófiai se gondolattörténeti vonatkozásokat nem érintett. Lelki és tartalmi
íve arra bátorította a résztvevőket, hogy Jézus Krisztus szenvedésében és feltámadásában
találják meg a családban fellelhető sokféle szenvedés értékét. Nincs recept a „boldog”
szenvedésre. Az önszenvedés örvényében nem is lelhető kiút. A szervezők céljaként
megfogalmazódott: szövetség a soron következő pasztorális év gazdag témakínálata,
hogy lelki értelemben a benne részt vállalók megéljék a család „feltámadását.”
Napjaink
értékelésében a családdal törődni árral szemben úszás. Akkor, amikor a házasság szerződés,
nem szövetség, a mi-tudat helyett az ént erősíti minden, holott csak közösségben hordozható,
gyógyítható a létben kiiktathatatlan szenvedés.
A testet-lelket megdolgoztató
téma bensőségességének tudatával moderálta Pál-Jakab Imola és István (Brassó) a két
és fél nap programjait.
Bevezető, köszöntő gondolatában Csintalan László (Marosvásárhely)
főesperes-plébános a családot, mint szeretetközösséget a Szentháromság élőképeként,
utó- és előképe gyanánt nevezte meg. Buzdított házigazdaként: a Deus Providebit segítségével
váljék valósággá.
Szénégető István (Marosvásárhely) családreferens két kulcsszót
jelölt: szenvedés és hűség Jézus Krisztussal, amely keresztény életünkre és erdélyi
létünkre egyaránt kihat. A szenvedés, mint jelenvalóság félelmes. Hajlamosít eldramatizálásra,
mely szerint árad beszélgetésben a panasz. Elbagatellizálása sem problémamegoldó.
A helyes egyensúlyt a Szentlélek kegyelme biztosíthatja az egyén és közösség életében
egyaránt.
Földi értelemben a szenvedésre nincs megoldás, a kiút felfelé irányul.
És a fájdalommal, szenvedéssel kapcsolatos kérdésekre a lehetséges válasz Jézus Krisztus.
Cél: minden fájdalomban megtalálni Istent.
A konferencia lelkigyakorlatos ívét
a bemutatkozásnál alapozták meg a résztvevők. Személyes üzenetekben megfogalmazták
jelenlétük célirányait és a plakát személyre szabott üzenetét. A kivirágzott bogáncs
töviseivel, színeivel kinek-kinek kijelölte a lelki utat, amelyet szentségimádáson,
páros és kiscsoportos beszélgetésekben, fórum-megosztásokban, szentmiséken, személyes
és lelkibeszélgetésben, szentgyónásban bejárhatott. A szenvedésről elhangzott: lehetőség
fejlődésre, tisztulásra, édes-keserű élettapasztalat. És a konferencia témaválasztásában
azok számára, akik lelki felkészülésként élték meg üzeneteit, „eső előtt köpenyeg”.
Bevezető
előadásában Csapai Árpád (Csíkszereda) egyetemi lelkész a szenvedés a bibliában témakörben
a felajánlottság elfogadását három szentírási pillérrel szemléltette: a Teremtéstörténetből
– a szenvedés, a sötétség, mulandóság életbe érkezését az isteni terv melletti „vírusos
emberi tervvel”; Jób történetével a szenvedő ember lelkifolyamait, az ima megjelenését
emelte ki valamint a természetfölötti megtestesülésével, a húsvéti titokkal a szenvdés
és feltámadás, a megváltás művét hozta lélek közelbe. Összfoglalata: a szenvedésben
Isten dicsőül meg. Isten neve atyaként csak a magyar nyelv sajátja, aki emeli, szabályozza,
ami nem jó irányba bontakozna ki. Ha terheinket nem fogcsikorgatva hordozzuk, és a
mindenkori emberi lélek megnyílik a szenvedés megszentelődésének természetfeletti
dimenziójára, a megváltozott belső melléállás kristálytengerré változtatja a gyötrelmet;
belső folyamatok nyomán teremtményi és istengyermeki méltósággal létében dicsőíti
meg Istent. A szenvedés csak úgy lehet édes, ha beárasztja az isteni fény. „A fájdalom,
amit Istennel élsz meg, nem sebzi meg a lelkedet.”
Az önmagában értéktelen
szenvedést aki magyarázgatni próbálja, még nem szenvedett eleget – hallottuk Takó
István (Segesvár) segédlelkész megfogalmazásában. Biztonságról, bizalomról, harmóniáról,
szerepekről töprenkedtek közösen a résztvevőkkel. Önmegvalósítás, gyöngédség, elismerés
és sok más szükséglet kerekíti azt az emberképet, családképet, amely a hűségben, kitartásban
erősödik bensőjében, minden kedvezőtlen külső körülmény mellett is. Kérdések, a mindennapiak:
nem hordozzuk-e fölöslegesen terheinket; tudunk-e segítséget kérni? És kitől? Élő
példa Jézus, földi működésében, közösségeiben majd a kereszthordozásban. Szentmiseáldozati
megjelenítésben a felajánlott kereszteket is vállára emeli.
A legkisebbeket
játszószoba, hempergő fogadta, és lelkes, fiatal csoport, akik tehermentesítették
a párokat a gyermekgondozástól foglalkozások idején. A nagyobb gyermekeknek bibliás
foglalkozást, állatkerti kirándulást és sokféle szabadidős tevékenységet szerveztek.
Szünetekben visszhangos volt a tanulmányi ház aulája a boldog gyermek- és felnőtt
nevetéstől, vidám beszélgetéstől. A legfiatalabb résztvevő 1 hónapos, a rangidős pár
46 éve él házasságban.
Ilyés Erika (Marosvásárhely) sa (Segítő Nővérek Kongregációja),
pasztorálasszisztens és szervezőtársai közösségi játékos személyiségerősítő programpontokat,
és páros értékeléshez, továbbgondoláshoz, lelki elmélyüléshez is készítettek írott
és gyakorlati kínálatot. Bár a szervezők bizonyos félelemmel ajánlották a szenvedést
témaként, olyan kegyelemközvetítő vált az együtt töltött konferencia-idő, amelynek
lelki haszna aligha mérhető. Szervezőkben, résztvevőkben tudatosodott szükséges alkalmat,
helyszínt, programot kínálni a templom falain kívül is, hogy megbeszélhetővé váljanak
azok a kérdések, amelyek a keresőt, elkötelezett keresztényt egyaránt mozdítják. Jelen
alkalommal a szenvedés, családi fájdalmak – a leggyakoribb tabu, vagy elhallgatott
téma. Példa erre az is, hogy a rádiós híradások nyomán is vettek részt páran a rendezvényen.
Nyitottság,
őszinteség jellemezte az együtt töltött napokat. Alkalmat kínált annak tudatosítására
is beteg családtagunk angyal, akit Isten azért küld, hogy megerősítse a türelmünket,
szeretetünket. Missziós érzéseket ébresztetett a résztvevőkben: a rájuk bízottaknak
ezzel a lelki és szellemi tapasztalattal segítőivé válhatnak: saját családjaikban,
közösségeikben, avagy a plébánián.
Több alkalommal felsorolták azokat az intézményes
segítség-forrásokat – kórházlelkészi szolgálat, Caritas házi betegápoló hálózata és
több más segélyhívó szám is – amelyek elérhetőek a szükségben.
Átértelmezett,
a más szinten és Krisztussal megélhető, könnyíthető szenvedésről a soron következő
pasztorális évben is többféle lehetőséget kínál együttgondolkodásra a Családpasztorációs
Magcsoport: tematikus lelkigyakorlatok, tábor keretében is. A hálaadó és egyben
küldő szentmise útravalója: Én azt mondom, „onnét van most sajgó sebem, hogy az Úr
keze most másképp érint.” (Zsolt 77, 11)