Isten szeretete, II. János Pál, az isteni irgalmasság nagy apostola, az új boldogok és a környezetvédelem – ezek voltak a Pápa vasárnap déli beszédének fő témái

A Pápa vasárnap délben az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Lukács evangéliumának 15. fejezetéből indult ki, amelyet a Szentírás egyik legmeghatóbb szakaszának nevezett. Jó arra gondolni – mondta a Szentatya - hogy az egész világon, ahol a keresztények összegyűlnek, hogy megünnepeljék a vasárnapi Eucharisztiát, ezen a napon az igazságnak és az üdvösségnek ez a Jó Híre hangzik fel: Az Isten – irgalmas szeretet. Lukács evangelista ebben a fejezetben három példabeszédet gyűjtött össze az isteni irgalmasságról: a két rövidebbet megtaláljuk Máténál és Márknál is az elveszett bárányról és az elveszett drachmáról, míg a harmadik, a leghosszabb példabeszédet csak Lukácsnál olvashatjuk. Ebben a híres evangéliumi jelenetben, amely az Atya irgalmasságát a tékozló fiúról szóló elbeszélésben mutatja be, mintha Jézus hangját hallanánk. Jézus kinyilatkoztatja Atyja és a mi Atyánk arcát. Ezért jött el a világba, hogy beszéljen nekünk az Atyáról, hogy megismertesse őt velünk, eltévelyedett gyermekeivel, és szívünkben felébressze az örömet, hogy hozzá tartozunk, a reményt, hogy megbocsátja bűneinket és visszaállítja teljes méltóságunkat, a vágyat, hogy mindig otthonában lakjunk, ami egyben a mi otthonunk is.

Az irgalmasságról szóló példabeszédeket Jézus azért mondta el, mert a farizeusok nehezteltek, hogy szóba állt a bűnösökkel, sőt, még együtt is étkezett velük. Jézus akkor a rá jellemző szóhasználattal elmagyarázta: Isten nem akarja, hogy akár egy is elvesszen gyermekei közül és lelkét kiáradó öröm tölti el, amikor egy bűnös megtér. Az igazi vallás tehát az, amikor összhangba kerülünk ezzel a Szívvel, amely „irgalmakban gazdag”, amely arra kér bennünket, hogy mindenkit szeressünk, a távolélőket és ellenségeinket is, követve a mennyei Atya példáját, aki tiszteletben tartja mindnyájunk szabadságát, és mindenkit magához vonz hűsége legyőzhetetlen erejével. Napjainkban az emberiségnek szüksége van arra, hogy erőteljesen hirdessük Isten irgalmasságát és tanúságot tegyünk róla. Ezt prófétai módon megérezte a szeretett II. János Pál pápa, aki az Isteni Irgalmasság nagy apostola volt. Második enciklikáját az irgalmas Atyának szentelte és pápasága során Isten szeretetének misszionáriusa volt minden nép számára. A 2001. szeptember 11-én bekövetkezett tragikus események után, amelyek elsötétítették a harmadik évezred hajnalát, arra szólította fel a keresztényeket és minden jóakaratú embert, hogy higgyen Isten Irgalmasságában, amely erősebb minden gonosznál, higgyen abban, hogy a világ csak Krisztus Keresztjében találhatja meg az üdvösséget. Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja, akit szombaton a Kereszt tövében, mint a Fájdalmas Szűzanyát szemléltük, eszközölje ki számunkra azt az ajándékot, hogy mindig bízzunk Isten szeretetében. Segítsen bennünket abban, hogy mennyei Atyánkhoz hasonlóan mi is irgalmasok legyünk.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya emlékeztetett rá, hogy vasárnap délelőtt a lengyelországi Licheń kegyhelyén Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár a Pápa nevében boldoggá avatta Stanisław Papczyński rendalapítót, aki példát mutatott a prédikációban, a világi hívek képzésében, továbbá a szegények atyja, valamint a elhunytakért mondott engesztelő ima apostola volt.

A Szentatya megemlítette még, hogy ugyancsak vasárnap délelőtt Bordeaux-ban José Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa a Pápa nevében boldoggá avatta Marie-Céline klarissza szerzetesnőt, illetve szombaton Le Mans-ban Basile Antoine Moreau atyát, a Szent Kereszt kongregáció alapítóját. A Pápa az új boldogok oltalmába ajánlotta lelki gyermekeiket, hogy kövessék ragyogó tanúságtételüket Istenről, aki minden élet Ura.

A Pápa ezt követően utalt rá, hogy 20 évvel ezelőtt fogadták el a Montreali Jegyzőkönyvet az ózonréteget lebontó anyagokról, amelyek súlyos károkat okoznak az embereknek és az ökoszisztémának. Ebben a témában a nemzetközi közösség példaadó együttműködést valósított meg az elmúlt két évtizedben a politika, a tudomány és a gazdaság között, így fontos eredmények születtek, amelyek pozitív hatással vannak a jelen és a jövő nemzedékeire. A Pápa annak a reményének adott hangot, hogy tovább fokozzák az együttműködést a közjó, a fejlődés, a teremtett világ megóvása érdekében, azért, hogy ismét megerősítsék az ember és a környezet közötti szövetséget, amelynek tükröznie kell a Teremtő Isten szeretetét.

A Szentatya különböző nyelveken üdvözölte a Castel Gandolfói pápai rezidencia udvarán összegyűlt zarándokokat. Német köszöntésében megemlítette a „Kirche in Not”, a „Szükséget szenvedő egyház” segélyszerv tagjait, akik idén ünneplik az alapítvány fennállásának 60. évfordulóját. Olaszul köszöntötte az ágostonos szerzeteseket, legfőbb elöljárójukkal együtt, akik ezekben a napokban tartják nagykáptalanukat.