Benedek pápa hálát adott Istennek ausztrai látogatása sikeréért

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa összegezte ausztriai apostoli látogatásának eredményeit. Utalt rá, hogy az ország különösen ismerős számára, mivel határos szülőföldjével és számos kapcsolat fűzi hozzá. A látogatásra a máriacelli kegyhely fennállásának 850. évfordulója adott okot. Ez Ausztria legfontosabb kegyhelye, amely a magyar hívek számára is kedves, valamint több szomszédos nemzet zarándokai keresik fel nagy számban. A Pápa látogatása mindenekelőtt zarándoklat volt, amelynek mottójául a következőt választotta: „Tekintsünk Krisztusra”.

A Szentatya köszönetét fejezte ki Schönborn bíborosnak, Bécs érsekének, valamint az egész ország püspöki konferenciájának azért a nagy elkötelezettségért, amellyel látogatását előkészítették, és végig kísérték. Köszönetet mondott továbbá az osztrák kormánynak, a polgári és katonai hatóságoknak hatékony együttműködésükért, a szövetségi elnöknek nagy szívélyességéért.

A Pápa emlékeztetett rá, hogy látogatásának első állomása a történelmi Mária oszlop volt Bécsben, amelynek tetején a Szeplőtelen Szűz kegyszobra áll. A Pápa ezt követően a Judenplatz-ra ment, hogy lerója tiszteletét a Shoá zsidó áldozatainak emlékműve előtt.

Ausztria történelmére és a Szentszékhez fűződő szoros kapcsolataira való tekintettel, valamint figyelembe véve Bécs jelentőségét a nemzetközi politikai életben, az apostoli látogatás alkalmával a Szentatya találkozott a köztársasági elnökkel és a diplomáciai testület tagjaival. Péter utódának ezekben az értékes pillanatokban alkalma nyílik arra, hogy buzdítsa a nemzetek felelőseit: mindig kedvezzenek a béke ügyének, a valódi gazdasági és társadalmi fejlődésnek. A Pápa most ismét arra buzdította az érdekelteket, hogy folytassák Európa jelenlegi egyesülési folyamatát, merítve a közös keresztény örökség értékeiből. Hogyan is lehetne elfelejteni, hogy Európa hagyományosan olyan gondolkodásmód hordozója, amely összekapcsolja a hitet, az értelmet és az érzelmeket? Neves filozófusok is, hitüktől függetlenül, elismerték azt a központi szerepet, amelyet a kereszténység játszott abban, hogy megőrizze a modern tudatot a nihilista vagy fundamentalista eltévelyedésektől – fejtette ki beszédében a Pápa. A politikai és diplomáciai vezetőkkel való találkozója Bécsben tehát jelentős volt abból a szempontból, hogy apostoli utazása beilleszkedjen az európai földrész jelenlegi kontextusába.

A valódi zarándoklatra szombaton, szeptember 8-án, Mária születésének liturgikus emléknapján került sor. A máriacelli kegyhely 1157-ből származik, amikor a közeli Szent Lambrecht apátságból egy bencés szerzetes megtapasztalta Mária csodálatos segítségét. A cella, ahová a szerzetes a nála lévő fából készült kis Mária szobrot elhelyezte, hamarosan zarándokhellyé vált. Kétszáz év során fontos kegyhellyé nőtt, ahol ma is a Kegyelmek Szűzanyját tisztelik, az osztrák hívek Magna Mater Austriae névvel. A Pápa mint Péter utóda örömmel tért vissza a közép-kelet-európai népek számára olyan kedves szent helyre. Csodálattal szemlélte a több ezer zarándok bátorságát, akik az eső és a hideg ellenére jelen kívántak lenni az évfordulós ünnepségen.

A Szentatya itt fejtette ki látogatása központi témáját: „Tekintsünk Krisztusra!”. Ezt a gondolatot mélyítették el híveikkel az osztrák főpásztorok, a látogatást megelőző kilenc hónapban. A kegyhelyre érve vált érthetővé a maga teljességében a mottó: a Szűzanyát ábrázoló kegyszobor egyik kezével a Gyermek Jézusra mutat, míg a főoltár felett a Keresztre feszített Krisztus látható. Krisztust szemlélni Mária szemével annyit jelent, mint találkozni a Szeretet Istenével, aki értünk emberré lett és kereszthalált halt – mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.
A máriacelli szentmise végén a Pápa „küldetéssel” bízta meg a plébániai lelkipásztori tanácsok tagjait, akiket nemrégen választottak meg Ausztriában. Egy ékesszóló gesztussal a Pápa Mária oltalma alá helyezte a plébániák nagy hálózatát a szeretetközösség és a küldetés szolgálatában.

A kegyhelyen a szertartást követően a Pápa az örömteli testvériség perceit élte át az ország püspökeivel és a bencés közösséggel. Találkozott a papokkal, szerzetesekkel, diakónusokkal és szeminaristákkal, akikkel együtt vesperást mondott. Lélekben Máriával egyesülve magasztalták az Urat olyan sok férfi és nő alázatos szolgálatáért, azokért, akik Isten irgalmasságára bízzák magukat és szolgálatába állnak. Ezek a személyek, emberi korlátaikkal együtt, sőt éppen emberségük egyszerűségében és alázatában, arra törekednek, hogy mindenkinek felkínálják Isten jóságának és szépségének visszatükröződését, követve Jézust a szegénység, tisztaság és engedelmesség útján. Ezt a három fogadalmat a maguk eredeti krisztológiai jelentésében kell értelmezni – mondta a Pápa, - kiemelve közösségi és egyházi vonatkozásukat.

Vasárnap reggel a Szentatya a bécsi Szent István dómban mutatott be szentmisét. Homíliájában a vasárnap jelentőségét és értékét mélyítette el, támogatva a „szabad vasárnap megőrzésére létrejött szövetség” mozgalmának célkitűzését. Ehhez a mozgalomhoz nem keresztény személyek és csoportok is csatlakoztak. Mint hívőknek, természetesen fontos okaink vannak arra, hogy az egyház tanításának megfelelően éljük meg az Úr napját. „Sine dominico non possumus!” – az Úr, vagyis az Úr napja nélkül nem tudunk élni, mint ahogy ezt 340-ben a mai Tunézia területén élő keresztény vértanúk hirdették. Mi, a harmadik évezred keresztényei sem élhetünk a vasárnap nélkül, ami értelmet ad a munkának és a pihenésnek, emlékeztet a teremtés és a megváltás jelentőségére, kifejezi a szabadság és a testvéreink iránti szolgálat értékét. Mindez a vasárnapot jelenti, jóval többet, mint egy puszta előírás. Ha az ősi keresztény civilizációjú keresztény népek elfordulnak a vasárnapnak ettől az értelmétől, és hagyják, hogy a vasárnap puszta víkenddé, vásárló nappá zsugorodjon, az azt fejezi ki, hogy lemondanak saját kultúrájukról.

Nem messze Bécstől fekszik a heiligenkreuz-i Szent Kereszt apátság. Itt a Pápa meglátogathatta a ciszterci szerzetesek virágzó közösségét, amely 874 óta megszakítás nélkül létezik. Az apátsághoz kapcsolódik a Hittudományi Főiskola, amely a közelmúltban megkapta a „pápai” címet. A Pápa a szerzetesekhez fordulva emlékeztette őket Szent Benedek tanítására, hangsúlyozva az ima értékét. A dicsőítés és imádás olyan szolgálat, amellyel tartozunk Istennek végtelen szépségéért és jóságáért. Az officium, isteni szolgálat elé semmit sem szabad helyezni – mondja ki Szent Benedek Regulája. A Szentatya hangsúlyozta még, hogy a teológiai tanulmányokat nem szabad elválasztani a spirituális élettől és az imától, mint ahogy ezt hirdette clairveaux-i Szent Bernát, a ciszterci rend atyja.

Végül a Pápa az önkéntesekkel találkozott ausztriai látogatása során. Így akarta kifejezni elismerését olyan sok személynek, akik ingyenesen elkötelezik magukat testvéreik szolgálatában, mind az egyházban, mind a polgári közösségben. Az önkéntesség a szívből indul ki, hálaadás az életnek, ami arra irányul, hogy megosszuk a kapott javakat testvéreinkkel. Az önkéntes munkát nem egyfajta „hézagpótló” tevékenységnek kell tekinteni az állam és a közintézmények viszonylatában. Sokkal inkább egy kiegészítő és mindig szükséges jelenlétről van szó, ami arra irányul, hogy ne lankadjon figyelmünk a legutolsók iránt.

A Szentatya a szerda délelőtti általános kihallgatáson mondott beszéde végén ismételten hálát adott az Úrnak ausztriai látogatása, zarándoklata sikeréért. Most is egy Mária kegyhely állt útjának középpontjában, mint ahogy egy héttel azelőtt Loreto-ban. Bécsben és Máriacellben különösen nyilvánvalóvá vált a helyi egyház élő, hűséges és sokszínű valósága. Az egyház örömteli és magával ragadó jelenléte volt ez. Az egyház arra kapott meghívást, hogy mint Mária, mindig tekintsen Krisztusra, hogy Őt másoknak is meg tudja mutatni. Legyen tanítómestere és tanúság tevője az életre mondott „igen”-nek, az élet minden dimenziójában. Kétezer éves hagyományát állítsa egy békés jövő, valamint a valódi társadalmi haladás szolgálatába az egész emberi család javára.