„Ausztria történelmi és spirituális örökségével járuljon hozzá egy olyan Európa építéséhez, amelyben megvalósul a népek közötti egyetértés” – ezekkel a szavakkal búcsúzott el XVI. Benedek pápa az ország lakóitól

XVI. Benedek pápa hálás szívvel és meghatottan vett búcsút Ausztriától programokban gazdag háromnapos apostoli látogatása végén. A Szentatya repülőgépe nem sokkal este 8 óra után szállt fel az osztrák főváros schwechati repülőteréről, és 21 óra 40 perckor érkezett meg Róma Ciampino légikikötőjébe, ahonnan autón folytatta útját a 9 km-re fekvő castel gandolfói nyári rezidenciája felé.

A bécsi repülőtéren a Szentatya köszöntötte a búcsúztatására megjelent osztrák államfőt, a kormány tagjait és a közéleti méltóságokat, Christoph Schönborn bécsi bíboros érseket, a püspököket és minden jelenlévőt.

Mindnyájuknak megköszönte, hogy hozzájárultak látogatása sikeréhez, külön kiemelve a nagyszámú önkéntes szerepét is. Azért zarándokolt el Máriacellbe, hogy megünnepelje a nemzeti kegyhely fennállásának 850. évfordulóját. Most ismét megtapasztalhatta, hogy Máriacell a kegyelem helye, amely ezekben a napokban lelki megerősítést nyújtott minden zarándok számára. Az ünnepségen részt vevők és abba lélekben bekapcsolódók nagy száma mind a Bazilikában, mind egész Ausztriában, bátorítson bennünket arra, hogy Máriával együtt Krisztusra tekintve, bizalommal telve haladjunk a jövő felé. A szél és a rossz idő nem befolyásolt bennünket, sőt még csak növelte örömünket – tette hozzá rögtönzött szavakkal a Pápa.

Már látogatása első állomásánál, az „am Hof” téri közös ima alkalmával mindenki láthatta, mennyire nyitott és vendégszerető ország Ausztria. A kölcsönös megértés, az emberek és népek közötti bizalom előmozdítása új útjainak keresése vezérelje az ország bel- és külpolitikáját – hangzott a Pápa buzdítása.

Bécs, történelmi tapasztalata szellemében, valamint Európa középpontjában elfoglalt helyzetéből adódóan járuljon hozzá ahhoz, hogy a kontinens keresztény hittől átitatott hagyományos értékei behatoljanak a földrész intézményeibe, különös tekintettel a nemzetközi, kulturális és vallásközi kapcsolatok területére.

Életünk zarándokútján olykor megállunk, hogy hálát adjunk a már megtett útért, és imádkozzunk azért, ami még hátra van. Ehhez hasonló állomás volt a Pápának a heiligenkreuzi Apátságban tett látogatása, amelyről a következőket mondta: „A ciszterci szerzetesek által ott ápolt hagyomány összeköt bennünket gyökereinkkel, amelyek ereje és szépsége végső soron magától Istentől származik. Az Apátság mellett működő Pápai Hittudományi Főiskola arra emlékeztet bennünket, hogy újból elmélyülten el kell elmélkednünk mindarról, amit az előző nemzedékektől kaptunk, és azt az evangéliumhoz és az egyház tanításához hűen kell tovább adnunk”.

A Pápa utalt rá, hogy délelőtt Bécs legfőbb templomában, a Stephansdomban Ausztria minden plébániájának képviseletében, az osztrák hívekkel együtt ünnepelte vasárnapot, az Úr napját, majd meghatónak nevezte az önkéntesekkel és az osztrák segélyszervek tagjaival való délutáni találkozóját.
Az önkéntesek több ezer társuk képviseletében jöttek el, akik az egész országban kifejtik tevékenységüket. Ennek révén az ember legnemesebb vonásait jelenítik meg, amelyben a hívők felismerhetik Krisztus szeretetét.

„Öröm és hála tölti el szívemet” – mondta végül a Szentatya, majd Ausztria jelenét és jövőjét a máriacelli Szűzanya, a Magna Mater Austriae, valamint az osztrák szentek és boldogok oltalmába ajánlotta. Velük együtt tekintsenek Krisztusra, aki életünk és reménységünk – „Vergelt’s Gott” – Isten fizesse meg! – búcsúzott a Pápa Ausztriától.