„A kolostorok lelki oázisként jelezzék a világ számára az élet végső értelmét, Istent” – mondta a heiligenkreuzi ciszterci apátságban Benedek pápa

XVI. Benedek pápa ausztriai apostoli látogatásának programja vasárnap délután fél 5-kor a heiligenkreuzi ciszterci apátságban folytatódott.
Az osztrák fővárostól 30 km-re található település ősi temploma őrzi azt a Szent Kereszt ereklyét, amely előtt a Pápa imádkozott a kolostor 80 szerzetesével, valamint az itt működő Pápai Teológiai Főiskola tanáraival és hallgatóival együtt. Az érkező Szentatyát P. Gregor Henckel Donnersmarck apát köszöntötte.

A Szentatya beszédében elmondta, hogy Ausztria Anyjához vezető zarándoklata során örömmel kereste fel a heiligenkreuzi apátságot, amely fontos állomás a Máriacell felé vezető Via Sacra – Szent Út mentén és a világ legrégibb ciszterci kolostora, amely megszakítás nélkül folytatja tevékenységét az évszázadokon át. Azért jött el erre a történelemben gazdag helyre, hogy felhívja a figyelmet Szent Benedek alapvető útmutatására, Regulájára, amely szerint a ciszterci szerzetesek is élnek. Benedek határozottan arra buzdította őket, hogy „az istenszolgálatnak semmit eléje ne tegyenek”.

Ezért egy bencés beállítottságú kolostorban Isten dicsőítése mindig elsőbbséget élvez. Természetesen nemcsak a szerzetesek imádkoznak, hanem minden keresztény, vagy legalább is ez lenne a feladata.
A szerzetesek életében azonban sajátos jelentősége van az imának: ez áll hivatásuk középpontjában. Az egyházatyák korában a monasztikus életet az angyalok életéhez hasonlították. Az angyalok életének legjellemzőbb vonását pedig az adorációban látták. Ez érvényes a szerzetesekre is, akik nem egy bizonyos dologért imádkoznak, hanem egyszerűen azért, mert Isten megérdemli, hogy imádják.

Ezzel egyidejűleg az Istennek szentelt személyek „officiuma” szent szolgálat az emberek számára. Minden ember szíve mélyén ugyanis – tudatosan vagy nem – végleges boldogságra vágyik, amely maga Isten. Egy kolostor, amelynek közössége naponta többször összegyűlik, hogy dicsőítse Istent, arról tanúskodik, hogy ez az eredeti emberi vágy nem hiábavaló. A Teremtő Isten az embereket nem rémisztő sötétségbe helyezte, ahol tapogatózva és kétségbeesve kell keresniük a végső értelmet – mondta a Szentatya, majd így folytatta beszédét: „Isten nem hagyott magunkra a semmi értelmetlen pusztaságában, ahol végül csak a halál vár bennünket. Nem! Isten megvilágította sötétségünket fényével, Fia, Jézus Krisztus által.

Világosságunk, igazságunk, végcélunk, kielégülésünk, életünk – mindez nem egy vallási tan, hanem egy Személy: Jézus Krisztus. Saját képességeinket és vágyunkat messzemenően meghaladva Isten már előzőleg keresett bennünket és vágyott ránk, sőt megtalált és megváltott minket. Minden idők és népek embereinek tétova tekintete, minden filozófia, vallás és kultúra, mindig a keresztre feszített és feltámadt Isten Fiú tágra nyílt tekintetével találkozik. Nyitott szíve a szeretet teljessége. Krisztus tekintete a szerető Isten tekintete. Az apátság oltárán látható Keresztre feszített Krisztus kegyképe - amelynek eredetije az olaszországi Sarzano dómjában van - azt mutatja, hogy ez a tekintet minden ember felé fordul. Az Úr ugyanis mindannyiunk szívébe betekint.

A monachizmus lényege az angyalok szerint való élet. A szerzetesek azonban hús-vér emberek, ezért Szent Benedek központi parancsolata az imádkozás mellé a munkára való felszólítást is tartalmazza: Ora et labora. Szent Benedek felfogása szerint a szerzetesi élethez tartozik az imával együtt a munka is, a föld megművelése a Teremtő akarata szerint. A szerzetesek így minden évszázadban, Istenre vetett tekintettel élhetővé és széppé tették a földet. Az Istennek szentelt személyek ora et labora életritmusa arról az Istenről tesz tanúságot, aki Krisztusban tekint le ránk.

A Pápa beszédében utalt rá, hogy nemcsak a szerzetesek imádkoznak rendszeresen. A papok és diakónusok, és természetesen a püspökök is minden nap elimádkozzák a breviáriumot, himnuszokkal és zsoltárokkal jelennek meg Isten előtt. Ehhez fegyelemre, sőt olykor önmagunk leküzdésére van szükség, de az officium elimádkozása nagy gazdagság forrása. Ahol hűségesen dicsőítik Istent, ott nem hiányzik áldása sem. Jogosan mondják az osztrákok: „Minden Isten áldásától függ”.

Az ima lelke a Szentlélek – mutatott rá XVI. Benedek pápa. Ha az Istennek szentelt személyek buzgón imádkoznak, akkor „spirituális” lényekké válnak, mint ahogy azelőtt ezzel a szóval illeték őket. („Geistliche”) A Pápa azt kívánta, hogy bárcsak visszatérne ismét ennek a szónak a szélesebb körű használata.

Ausztriát gyakran nevezik egy szójátékkal élve „Klösterreichnek” – vagyis olyan országnak, amely gazdag kolostorokban. Ősi apátságaik évszázadokra tekinthetnek vissza és Isten kiváltságosan szeretett helyei. Mint egy spirituális oázis, a kolostor a legfontosabb dolgot jelzi a világ számára: hogy létezik egy végső értelem, amelyért érdemes élni, ez pedig nem más, mint Isten és kifürkészhetetlen szeretete.

Az apátságok és kolostorok nem pusztán a kultúra és a hagyomány helyei vagy egyenesen gazdasági vállalatok. Az egyházban is szükséges a struktúra, a szervezettség, a gazdasági élet, de nem ezek az alapvető dolgok. A kolostor elsősorban a spirituális erő helye, ahol az emberek felfrissülhetnek.

A Szentatya ezután az itt műküdő Pápai Akadémia alapításának 205. évfordulójára emlékeztetett. Jelenlegi állapotában P. Gregor Henckel Donnersmarck apáttól Péter jelenlegi utódának nevét kapta. Rendkívül fontos, hogy legyenek ehhez hasonló helyek, ahol a tudományos teológia szorosan kapcsolódik a megélt spiritualitáshoz. Isten ugyanis soha nem csupán a teológia tárgya, hanem annak mindig élő alanya is. A keresztény teológia soha nem pusztán egy emberi beszéd Istenről, hanem Logos és logika, amelyben Isten kinyilatkoztatja önmagát. Ezért a tudományos intellektualitás és a megélt Istentisztelet a tanulmányok két eleme, s ezek szoros egymásrautaltságban egészítik ki egymást, függnek egymástól.

A Pápa Hans Urs von Balthasar szavaival emlékeztetett a teológia és az ima szoros kapcsolatának fontosságára. Ahol a „térdeplő teológiát” gyakorolják, ott megtapasztalják az egyház termékenységét.
Az apátság a Szent Keresztről nevezett Miasszonyunk nevét viseli. Nemcsak ciszterci hagyomány szerint szentelték a kolostort a Szűzanyának, hanem azért is, mert itt lángol clairveaux-i Szent Bernát, a ciszterci rend atyjának égő tüze – mondta a Szentatya.

A Via Sacra mentén található, Máriának szentelt kolostorból kívánt a Pápa Ausztria minden spirituális helyének bőséget és a kisugárzás képességét. Mint Máriacellben, itt is arra kérte Isten Anyját, hogy járjon közben Ausztriáért. Szent Bernát szavaival mindenkit arra szólított fel, hogy Mária előtt váljanak gyermekekké, mint ahogy ezt tette Isten Fia.