Máriacell Ausztria anyai szívét jelképezi és kezdettől fogva sajátos jelentősége van a magyarok és a szláv népek számára is – mondta a bécsi repülőtéren XVI. Benedek

Nagy örömmel lépek osztrák földre először pápaságom kezdete óta. Ausztria ismerős ország számomra, mivel közel fekszik földrajzilag szülőhelyemhez, és nemcsak ezért – kezdte első beszédét a Szentatya osztrák földön. Köszönetét fejezte ki az Osztrák Szövetségi Köztársaság elnökének, hangsúlyozva, hogy mennyire kötődik Ausztriához, az ország számos személyéhez és helyéhez. Európa közepén ez a kulturális hely túlmutat a határokon, és összeköti a földrész számos elemét. Ausztria kultúráját alapvetően átitatta Jézus Krisztus üzenete és az a tevékenység, amelyet az egyház fejtett ki nevében. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Pápa „otthon” érezze magát a kedves osztrák nép körében.

A Szentatya ezután emlékeztetett rá, hogy látogatására a máriacelli kegyhely fennállásának 850. évfordulója adott alkalmat. A Szűzanyának ez a kegyhelye mintegy Ausztria anyai szívét jelképezi és kezdettől fogva sajátos jelentősége van a magyarok és a szláv népek számára is. Olyan nyitás jele, amely nemcsak a földrajzi és nemzeti határokon mutat túl, hanem Mária személyében az ember alapvető dimenziója felé irányít: arra a képességre, hogy megnyíljunk Isten szavának és igazságának.

A Pápa az elkövetkező három nap során ennek jegyében kíván elzarándokolni Máriacellbe. Az utóbbi években örömmel tapasztalhattuk,– folytatta beszédében a Szentatya – hogy megnőtt az érdeklődés a zarándokutak iránt. A fiatalok is az elmélkedés új útját fedezik fel a zarándoklat során, új ismeretségekre tesznek szert, együtt szemlélik a teremtést, megismerkednek a hit történetével, amelyben váratlanul erőt fedeznek fel a jelen számára is. A Pápa együtt kíván zarándokolni Máriacell felé korunk embereivel. Ebben az értelemben mondja el majd Bécs központjában imáját, amely ezeket a napokat lelki zarándoklatként kíséri majd el az egész országban.
Máriacell nemcsak egy 850 éves történetet képvisel, hanem a történelmi tapasztalatok alapján – és mindenekelőtt a Krisztushoz irányító csodatevő kegyszobor révén – megmutatja az utat a jövő felé. A Pápa ennek távlatában kíván az ország politikai hatóságaival és a nemzetközi szervezetek képviselőivel ismét pillantást vetni jelenünkre és jövőnkre.

A Szentatya utalt rá, hogy szombaton ünnepeljük Mária születését. Ez a nap a kegyhely búcsúnapja. A Bazilika előtt bemutatásra kerülő szentmisén Mária szándékai szerint gyűlnek majd össze a hívek Krisztus körül. Azt kérjük majd Krisztustól – mondta a Pápa – hogy szemlélhessük őt egyre világosabban, hogy felismerjük őt testvéreinkben, és bennük szolgálhassunk neki, hogy vele együtt haladhassunk az Atya felé. A kegyhely felé zarándoklók az imában és a tömegtájékoztatási eszközök révén mindnyájan egyesülnek az országban és határain túl élő hívekkel és jóakaratú emberekkel.

A zarándoklat – hangsúlyozat XVI. Benedek – nem pusztán a kegyhely felé vezető utat jelenti. Alapvetően fontos a mindennapi életbe visszavezető út is. Mindennapi életünk hetente vasárnappal kezdődik, ami Isten ajándéka, és amit meg akarunk őrizni. Ezen a vasárnapon a Szentatya a bécsi Szent István dómban mutatja be a szentmisét, közösségben mindazokkal, akik Ausztriában és az egész világon összegyűlnek az Eucharisztia ünneplésére.
A Pápa utalt rá, hogy Ausztriában a vasárnapot, lévén munkaszüneti nap, illetve a hét más napjain a szabadidő egy részét sokan önkéntes munkára fordítják. Az ehhez hasonló elkötelezettségek, amelyeket nagylelkűen, önzetlenül ajánlanak fel mások javára és szolgálatára, megjelölik életünk zarándokútját. Aki a testvérére tekint, jót tesz neki, az Krisztusra tekint és Krisztust szolgálja. Mária vezetésével és bátorításával még élesebb tekintetet vessünk a kihívásokra, hogy evangéliumi szellemben tudjunk szembe nézni azokkal.
Hálával és reménnyel telve, a kegyelmekben gazdag múltból induljunk el egy ígéretes jövő felé – mondta a Pápa, majd az osztrákok szép köszöntésével fordult Ausztria lakóihoz: Grüss Gott!