Az igazság párbeszéde és a testvéri találkozás jellemezze egységkeresésünket - A Pápa
üzenetben köszöntötte a nagyszebeni ökumenikus nagygyűlés résztvevőit
XVI. Benedek pápa Erdő Péter bíboroshoz, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának
(CCEE) elnökéhez, valamint Jean-Arnold de Clermont tiszteleteshez, az Európai Egyházak
Konferenciájának (KEK) elnökéhez intézte üzenetét, amelyet a szeptember 4-9-e között
zajló III. ökumenikus nagygyűlés alkalmából írt.
A Szentatya ebben reményének
ad hangot, hogy ez a fontos találkozó haladást idéz majd elő ökumenikus téren a keresztények
teljes és látható egysége felé. Ez ugyanis XVI. Benedek egyik lelkipásztori prioritása
pápasága kezdetétől fogva. A katolikus egyház már a II. Vatikáni Zsinattal visszafordíthatatlan
módon elkötelezte magát az ökumenikus törekvés útján, és ennek látható megnyilvánulásai
voltak az 1989-es bázeli és az 1997-es grazi ökumenikus találkozók is.
A Szentatya
két meghatározó elemet jelöl meg a keresztény egységtörekvés ügyében: az igazság párbeszédét
és a testvériség jegyében történő találkozást. Mindkettő az ökumenizmusban találja
meg lelki alapját - állapítja meg üzenetében a Pápa, majd hozzáteszi: az ökumenizmus
kiváltságos útja az egységért való imádság. Ez lehetővé teszi Európa keresztényei
számára, hogy új szemmel tekintsenek Krisztusra és egyházára, valamint képessé tesz
arra, hogy bátran szembenézzünk az európai történelem fájdalmas emlékeivel, valamint
a mai társadalmi problémákkal, amelyek a relativizmus uralta korunkban mutatkoznak.
Mi, keresztények legyünk tudatában azon feladatunknak, hogy elvigyük Európának és
a világnak Krisztus világosságát. Kérjük Istentől az egységet és a békét az európaiak
számára - fohászkodik üzenetében a Pápa, majd annak a meggyőződésének ad hangot, hogy
a nagyszebeni találkozó értékes módon hozzájárul majd Európa sajátos hivatásának kibontakoztatásához.
Üzenete
végén XVI. Benedek pápa azt kívánja, hogy a most zajló ökumenikus nagygyűlés adjon
lehetőséget olyan találkozási pontok megteremtésére, amelyek az egységet szolgálják,
mindenki jogos különbözőségének tiszteletben tartásával. A kölcsönös bizalom légkörében
és annak tudatában, hogy keresztény gyökereink sokkal mélyebbek a minket elválasztó
különbségeknél, lehetséges lesz megtörni azt a hamis képzetet, hogy önmagunkon kívül
nincs szükségünk senkire, valamint leküzdhetjük az idegenséget, lelkiekben megtapasztalva
hitünk közös alapját.