2007-09-02 18:17:55

"Nagyszeben az egész kereszténység védőbástyája" - mondta IV. Jenő pápa 1442-ben - Pál Vilmos-Barna nagyszebeni plébános ismertetője


Kedden este 8 órakor kerül sor Nagyszebenben a harmadik európai ökumenikus találkozó ünnepélyes megnyitására. 2007-ben az erdélyi város Luxemburggal együtt Európa kulturális fővárosa. A párhuzam nem véletlen, hiszen a magyar királyság megalapítása után az ország déli részének védelmére a mai Luxemburg területén élő szász telepeseket hívtak be. A város gazdag történelmi és kulturális hagyományokban. Polgárai 1442-ben egyesültek Hunyadi János csapataival és 8 napig állták a törökök ostromát. IV. Jenő pápa akkor Nagyszebent az „egész kereszténység mentsvárának és védőbástyájának” nevezte.
Megkértük Pál Vilmos-Barna atyát, aki már hét éve a nagyszebeni Tereziánum plébánosaként szolgál, hogy ismertesse hallgatóink számára a város történetét. Az alábbiakban közzé tesszük tájékoztatóját: RealAudioMP3
A honfoglalás befejezése és a magyar királyság megalakulása után, Erdély déli részére
szász telepeseket hívnak be, egyrészt hogy benépesítsék ezt a vidéket, másrészt, hogy a magyar királyság e határait védelmezzék. Fokozatosan 7 ún. székbe, várba tömörültek a számbelileg is megszaporodott szászok kiépítve a magyar királyság déli részének védelmét. E hét szék egyike Nagyszeben, német nevén Hermannstadt. 1140-1160 közé tehető az itteni szászok bevándorlása Erdélynek e dél-nyugati részébe, akik megalapítják először Hermannsdorfot – Hermánfalvát, amely 1192-ben felveszi a Cibinum nevet. E nevet a várost átszelő folyóról kapta, melyet Cibinnek hívnak. 1366-ban városi rangra emelkedett. Nagyszeben folyamatosan ellenállt a török inváziónak. Erős várát, amelyet bástyákkal erősítettek meg, nem sikerült sohasem bevennie a töröknek. Sőt, maga IV. Jenő pápa, látva a nagyszebeniek vitézségét, hogy több alkalommal is megverték a török seregeket, Nagyszebent az „egész kereszténység védőbástyájának nevezi.”
A reformáció korában áttérnek a lutheránus hitre. A katolikus megújhodás aztán a 18. század elején kap erőre. 1733-ra építik fel a belvárosi plébánia templomot és jezsuita rendházat. Innen indul meg a katolikus egyház újraszervezése Nagyszebenben.
1688-ban Erdély Habsburg uralom alá került és 1692-1781 között a fejedelemség fővárosa volt. Itt adták ki például azt a hírhedt rendeletet, amelynek eredménye mádéfalvi veszedelem néven vonult be a történelembe.
Nagyszeben jelentős kulturális központ volt. Ma is az. Egyetemi város. Egyik oka talán éppen ez annak, hogy az idén elnyerte az Európa kulturális fővárosi címet, amely címet Luxemburggal megosztva visel. Az év folyamán rendezett kulturális események éppen a multikulturalitás jegyében zajlanak. Számunkra magyarok számára aug. 19-26 között volt egy szenzációs kulturális hét, ahol úgy érzem sikerült felkelteni az érdeklődést a magyar értékek iránt, a más nyelvű emberekben, kérdés persze, hogy hosszútávon mekkora lesz az eredménye. De mindenképpen eredménynek számít már az is, hogy rádöbbentette a más nemzetiségűeket arra, hogy itt magyarok is éltek és élnek.
Néhány szó a város jelenlegi népességi és vallási összetételéről:
A 2002-es népszámlálás eredménye alapján a város összlakossága felkerekítve 170 ezer, amelynek 87 % román nemzetiségű, kb. 3000 magyar, 2700 német ajkú és a fennmaradó rész más nemzetiségű. Vallási megoszlás szerint kb. 145 ezer ortodox, 2.800 római katolikus, 3000 gr. katolikus, 1200 református, 300 unitárius, 2500 szász evangélikus, a fennmaradó rész pedig többségében neoprotestáns, akik híveiket az ortodoxiából nyerik meg.
Katolikus vonatkozásban röviden a következőket mondhatjuk el: Jelenleg két római katolikus plébánia működik a város területén. A belvárosi római katolikus plébánia, amely egyúttal főesperesi központ is. Ehhez a plébániához tartozik a nagyszebeni katolikusság kétharmada. Háromnyelvű pasztoráció folyik. A másik plébánia, ahol jelenleg én szolgálok, a külvárosi római katolikus plébánia vagy régi illetve közismertebb nevén a Terezianumi plébánia. Titulusa Sarlós Boldogasszony. A hívek egyharmada tartozik ide és szintén három nyelven folyik a pasztoráció. Plébániám a kommunista államosítás előtt katolikus árvaházként működött, amelyet Mária Terézia császár és királynő alapított 1765-ben. Az árvaházi nevelés Delpini Teofil János SJ atya nevéhez fűződik. Az idők folyamán nemcsak árvákat gondoztak itt, hanem félárva vagy nagyon szegény családok gyermekeit is. Tanították, nevelték és mesterséget adtak a gyerekek kezébe. Ezt az áldásos munkát törte derékba a kommunizmus, megszüntetve az árvaházat, élelmiszeripari líceummá alakítva. 1949 óta, mint külvárosi plébánia működik. Vallási és nyelvi szórvány.
A 2007-es esztendő a kulturális fővárosi cím mellett még egy jelentős esemény helyszíne is Nagyszeben. Szeptember 4-9 között itt nyer megrendezést a harmadik ökumenikus világtalálkozó, amelynek mottója: Krisztus világossága megvilágít mindenkit.
Az első ilyen jellegű ökumenikus találkozó Bázelben volt, protestáns, majd tíz évre rá Grazban, katolikus, most pedig Nagyszebenben ortodox többségű városban kerül megrendezésre.
Amint az ökumenikus találkozó mottója is jelzi, hogy Krisztus világosságára akarja összpontosítani figyelmünket. Talán egyik üzenete a világ felé az, hogy valamennyi keresztény közösen kell, hogy munkálkodjék e földrész jövőjéért. A másik üzenet, hogy Európa történelme elválaszthatatlan a kereszténységtől. A keresztény értékrendet nem hagyhatjuk elveszni.
A keresztény egységre törekvés, ökumené élménye az kell legyen, hogy az egyházak, a felekezetek nem élhetnek úgy egymás mellett, mintha a többiek nem léteznének, hanem együtt, engedve, hogy Krisztus világossága betöltse, beragyogja valamennyiünk életét és így együtt és külön-külön is, hiteles tanítványai lehessünk isteni mesterünknek.
Pál Vilmos-Barna atya, nagyszebeni plébános tájékoztatója








All the contents on this site are copyrighted ©.