"Nagyszeben az egész kereszténység védőbástyája" - mondta IV. Jenő pápa 1442-ben -
Pál Vilmos-Barna nagyszebeni plébános ismertetője
Kedden este 8 órakor kerül sor Nagyszebenben a harmadik európai ökumenikus találkozó
ünnepélyes megnyitására. 2007-ben az erdélyi város Luxemburggal együtt Európa kulturális
fővárosa. A párhuzam nem véletlen, hiszen a magyar királyság megalapítása után az
ország déli részének védelmére a mai Luxemburg területén élő szász telepeseket hívtak
be. A város gazdag történelmi és kulturális hagyományokban. Polgárai 1442-ben egyesültek
Hunyadi János csapataival és 8 napig állták a törökök ostromát. IV. Jenő pápa akkor
Nagyszebent az „egész kereszténység mentsvárának és védőbástyájának” nevezte. Megkértük
Pál Vilmos-Barna atyát, aki már hét éve a nagyszebeni Tereziánum plébánosaként szolgál,
hogy ismertesse hallgatóink számára a város történetét. Az alábbiakban közzé tesszük
tájékoztatóját: A honfoglalás
befejezése és a magyar királyság megalakulása után, Erdély déli részére szász telepeseket
hívnak be, egyrészt hogy benépesítsék ezt a vidéket, másrészt, hogy a magyar királyság
e határait védelmezzék. Fokozatosan 7 ún. székbe, várba tömörültek a számbelileg is
megszaporodott szászok kiépítve a magyar királyság déli részének védelmét. E hét szék
egyike Nagyszeben, német nevén Hermannstadt. 1140-1160 közé tehető az itteni szászok
bevándorlása Erdélynek e dél-nyugati részébe, akik megalapítják először Hermannsdorfot
– Hermánfalvát, amely 1192-ben felveszi a Cibinum nevet. E nevet a várost átszelő
folyóról kapta, melyet Cibinnek hívnak. 1366-ban városi rangra emelkedett. Nagyszeben
folyamatosan ellenállt a török inváziónak. Erős várát, amelyet bástyákkal erősítettek
meg, nem sikerült sohasem bevennie a töröknek. Sőt, maga IV. Jenő pápa, látva a nagyszebeniek
vitézségét, hogy több alkalommal is megverték a török seregeket, Nagyszebent az „egész
kereszténység védőbástyájának nevezi.” A reformáció korában áttérnek a lutheránus
hitre. A katolikus megújhodás aztán a 18. század elején kap erőre. 1733-ra építik
fel a belvárosi plébánia templomot és jezsuita rendházat. Innen indul meg a katolikus
egyház újraszervezése Nagyszebenben. 1688-ban Erdély Habsburg uralom alá került
és 1692-1781 között a fejedelemség fővárosa volt. Itt adták ki például azt a hírhedt
rendeletet, amelynek eredménye mádéfalvi veszedelem néven vonult be a történelembe. Nagyszeben
jelentős kulturális központ volt. Ma is az. Egyetemi város. Egyik oka talán éppen
ez annak, hogy az idén elnyerte az Európa kulturális fővárosi címet, amely címet Luxemburggal
megosztva visel. Az év folyamán rendezett kulturális események éppen a multikulturalitás
jegyében zajlanak. Számunkra magyarok számára aug. 19-26 között volt egy szenzációs
kulturális hét, ahol úgy érzem sikerült felkelteni az érdeklődést a magyar értékek
iránt, a más nyelvű emberekben, kérdés persze, hogy hosszútávon mekkora lesz az eredménye.
De mindenképpen eredménynek számít már az is, hogy rádöbbentette a más nemzetiségűeket
arra, hogy itt magyarok is éltek és élnek. Néhány szó a város jelenlegi népességi
és vallási összetételéről: A 2002-es népszámlálás eredménye alapján a város összlakossága
felkerekítve 170 ezer, amelynek 87 % román nemzetiségű, kb. 3000 magyar, 2700 német
ajkú és a fennmaradó rész más nemzetiségű. Vallási megoszlás szerint kb. 145 ezer
ortodox, 2.800 római katolikus, 3000 gr. katolikus, 1200 református, 300 unitárius,
2500 szász evangélikus, a fennmaradó rész pedig többségében neoprotestáns, akik híveiket
az ortodoxiából nyerik meg. Katolikus vonatkozásban röviden a következőket mondhatjuk
el: Jelenleg két római katolikus plébánia működik a város területén. A belvárosi római
katolikus plébánia, amely egyúttal főesperesi központ is. Ehhez a plébániához tartozik
a nagyszebeni katolikusság kétharmada. Háromnyelvű pasztoráció folyik. A másik plébánia,
ahol jelenleg én szolgálok, a külvárosi római katolikus plébánia vagy régi illetve
közismertebb nevén a Terezianumi plébánia. Titulusa Sarlós Boldogasszony. A hívek
egyharmada tartozik ide és szintén három nyelven folyik a pasztoráció. Plébániám a
kommunista államosítás előtt katolikus árvaházként működött, amelyet Mária Terézia
császár és királynő alapított 1765-ben. Az árvaházi nevelés Delpini Teofil János SJ
atya nevéhez fűződik. Az idők folyamán nemcsak árvákat gondoztak itt, hanem félárva
vagy nagyon szegény családok gyermekeit is. Tanították, nevelték és mesterséget adtak
a gyerekek kezébe. Ezt az áldásos munkát törte derékba a kommunizmus, megszüntetve
az árvaházat, élelmiszeripari líceummá alakítva. 1949 óta, mint külvárosi plébánia
működik. Vallási és nyelvi szórvány. A 2007-es esztendő a kulturális fővárosi cím
mellett még egy jelentős esemény helyszíne is Nagyszeben. Szeptember 4-9 között itt
nyer megrendezést a harmadik ökumenikus világtalálkozó, amelynek mottója: Krisztus
világossága megvilágít mindenkit. Az első ilyen jellegű ökumenikus találkozó Bázelben
volt, protestáns, majd tíz évre rá Grazban, katolikus, most pedig Nagyszebenben ortodox
többségű városban kerül megrendezésre. Amint az ökumenikus találkozó mottója is
jelzi, hogy Krisztus világosságára akarja összpontosítani figyelmünket. Talán egyik
üzenete a világ felé az, hogy valamennyi keresztény közösen kell, hogy munkálkodjék
e földrész jövőjéért. A másik üzenet, hogy Európa történelme elválaszthatatlan a kereszténységtől.
A keresztény értékrendet nem hagyhatjuk elveszni. A keresztény egységre törekvés,
ökumené élménye az kell legyen, hogy az egyházak, a felekezetek nem élhetnek úgy egymás
mellett, mintha a többiek nem léteznének, hanem együtt, engedve, hogy Krisztus világossága
betöltse, beragyogja valamennyiünk életét és így együtt és külön-külön is, hiteles
tanítványai lehessünk isteni mesterünknek. Pál Vilmos-Barna atya, nagyszebeni
plébános tájékoztatója