Zarándokok növekvő jelenléte Európa Mária kegyhelyein

Augusztus közepe, Nagyboldogasszony ünnepe egybeesik a híres olasz "feragosto"-val. Ősi ünnep ez, Octavianus Augustus császár alapította saját tiszteletére. A szó is ezt örökíti meg: "feriae Augusti", vagyis Augusztusnak szentelt ünnep- vagy pihenőnapok. A modern kor olasz hagyományai szerint ilyenkor minden valamirevaló olasz család szabadságra indul. Augusztusban, főként a hónap közepe táján kiürülnek a városok, bezárnak a boltok, leáll az olasz politikai élet is, ilyenkor még kormányválság sem illendő. Így történt ez idén is. A főszerep persze most nem Augusztus császáré, hanem a tengerpartoké, olasz és külföldi fürdőzők sokaságával. Az utóbbi években a feragosto-hoz egy csendes, nem látványos, ám lelki mélységében és lélekszámában is egyre növekvő jelenség kapcsolódik: mind többen zarándokolnak el augusztus 15-e táján, feragosto ünnepén valamelyik Mária kegyhelyre. Amíg azz előbb vázolt jelenség turizmus, addig ez zarándoklás és egyre többen vannak, főként persze fiatalok, akik gyalog kelnek útra. Születőben, pontosabban újjászületőben van egy új máriás nép, mely valamiképp "szembe-menetel" az előbbi áramlattal. Törvényei mások, alapja nem a fogyasztás és a szórakozás, hanem a lélek ápolása, amihez a test felajánlja a maga sajátos, aszketikus, lemondásra kész szolgálatát. És mert a két mozgásforma - turizmus és zarándoklás - együtt él, hatnak is egymásra, pihentetőleg és megbékítőleg. A két különböző forma eredménye nem is áll olyan távol egymástól, csupán az utóbbi integráns jelenség, a test, a lélek és a szellem együttes mozgása. A zarándoklást elsősorban a szív kíváncsisága vezeti és nem a szemé.
E megfontolások alapja az a számokkal igazolt tapasztalat, hogy Európa-szerte növekszik a Mária-kegyhelyek látogatottsága és ennek következtében felélénkül a zarándoklás ősi intézménye is. A Compostela-i Szent Jakab sírjához vezető El Camino immár közismert és mai szóval "divatos" zarándokút Európa-szerte.
Az Avvenire olasz katolikus napilap augusztus 15-i száma és a francia La Croix katolikus napilap vasárnapi száma sorozatban tudósít arról az örvendetes mozgalomról, mely jelzi, hogy "Mária népe úton van". Olaszországban 2213 Madonnának szentelt kegyhelyet tartanak nyilván, ahol élő gyakorlat a zarándoklás, az imádság, az útrakeléssel együttjáró lelki megtisztulás. Milliók és milliók keresik fel ezeket a zarándokhelyeket. Olyan nagyszabású esemény mint például a sienai "Palio", szintén Mária ünnep: a város különféle kerületeinek, "contrada"-inak lovas versenye a Campo-n, a városháza előtti, kagyló alakú híres főtéren. Az első palio-kat a trecentoban kezdték, az 1300-as években. A hagyomány azóta szakadatlan. Magyar ember számára elképzelhetetlen lelkesedés fűti a toszkán város összes lakosát, hogy éppen az ő negyede nyerje meg augusztus 15-én a palio-t, vagyis az Assunta, a Mennybe fölvett Mária képét ábrázoló zászlót, melyet napjainkban is a legnagyobb művészek készítenek, Duccio, Simone Martini és sok más toszkán és umbriai mester egykori munkája nyomán.
Napjainkban Olaszországban a legnagyobb létszámú közös zarándoklás az ország közepén fekvő Abbruzzo tartományban Maceratából indul, méghozzá éjszaka. A hosszan kígyózó menet 27 kilométert teszt meg, míg a fiatalok napfelkeltekor meg nem pillantják a látóhatáron a loretoi bazilika. Ekkor az útközben mondott éjszaki rózsafüzérek után most térdre borulva elimádkozzák az Úrangyala imádságot. Ez a zarándoklás napjaink történetéhez tartozik, hisz 1978-ban indult egy maceratai tanár kezdeményezésére. Idén már 65.000 fiatal vett részt rajta.
Az országot észak-nyugat délkelet irányban átszelő ősi, ezeréves Via Francígena is reneszánszát éli. Egyre többen gyalog teszik meg az utat, tehát tapasztalható egy visszatérés az eredeti formákhoz. Ez a zarándokút eredetileg az Alpokon túli országok keresztényeit vezette először Rómába, Szent Péter sírjához, majd onnan tovább a keleti apuliai partvidékhez, ahol Brindisi-ben szálltak hajóra a zarándokok a Szentföld felé, hogy aztán megérkezzenek a Szent Városba, Jeruzsálembe. De már ez az a föld, melyen maga az Üdvözítő is járt, ahol Jézus és Mária is zarándokolt a maga életében. Íme, negyven évvel a II. Vatikáni Zsinat után, annak egyház-meghatározó alapfogalma a jelképes értelmezésen túl konkrét valóság lett: Isten vándorló népe az egyház és az egyház zarándokol.
A La Croix francia katolikus napilap sorozatban számol be az ország máriás kegyhelyekben ugyancsak igen gazdag történetéről. A legjelentősebb 150 kegyhely közül a fontosabbakat be is mutatja - történelmükkel, jelenükkel. A francia kegyhelyek igazgatóinak társulata közleményben számol be arról, hogy évről évre, növekvő mértékben keresik fel a hívek a Mária kegyhelyeket. Tavaly 40 millió látogatót számoltak. Kiemelkedő jelentőségű a közép-franciaországi ősi Le Puy, melynek Mária kegyhelyén most Nagyboldogasszony ünnepén 15 ezren vettek részt a körmeneten.
Az olasz zarándokhelyekről érdekes és hasznos honlapot készített az "Olasz Kegyhelyek Nemzeti Kapcsolata" elnevezésű szervezet. Az egyfajta adatbanknak tekinthető "www.santuari.it" honlapon megismerkedhetünk a kegyhelyek történetével, imádságaival, énekeivel. Hasznos támasza lehet az Olaszországba látogató magyar zarándoknak is, mert szinte nincs olyan ötven kilométeres körzet, amelyben ne lenne legalább egy Mária kegyhely. Mária anya, anyja az Egyháznak, de különösképpen az útra kelő zarándokoknak. Mindig szeretettel vár és mindig, mindig oltalmazza a kegyhelyre siető híveket.