A Szentatya a Castel Gandolfo-ban töltött nyárvégi időszakának utolsó Úrangyala imádságát
tartotta meg vasárnap délben. A közel negyven fokos meleg ellenére a zarándokok teljesen
megtöltötték a gandolfoi pápai palota négyszögletes udvarát, melyet a nyári időszakra
sátorlappal fednek be a tűző napsütés ellen. Egy hét múlva Loreto-ban, két hét múlva
pedig Mariazell-ben imádkozza a Szentatya a déli Úrangyala imádságot.
XVI.
Benedek pápa ezúttal is a vasárnapi evangéliumhoz fűzte gondolatait. Jézus - a tanítványok
kérdésére, hogy vajon sokan vagy kevesen üdvözülnek-e - ismét a maga módján válaszol:
arra buzdít bennünket, hogy a "szűk kapun" haladjunk át. Ez a kérdés napjainkban is
időszerű - mondta a pápa - mert továbbra is leselkedik ránk az a kísértés, mely a
vallásgyakorlatot az üdvösség privilégiumaként és az örök élet bebiztosításaként értelmezi.
Krisztus azonban éppen az ellentett irányban halad: mindenki beléphet az életbe, de
mindenkinek "szűk" kapun kell áthaladnia. Nincsenek kiváltságosok. Az életre átjutás
lehetősége nyitott mindenkinek, ám "szoros", mert igényes, mert elkötelezettséget,
önmegtagadást és saját önzésünk megfékezését igényli.
A Szentatya a múlt heti
evangéliumhoz hasonlóan most is a jövő figyelembevételével értelmezte Jézus meglepő
szavait. A földi zarándoklásunk ideje alatt készítjük el a jövőnket. A Jézus által
hozott üdvösség egyetemes, az egyetlen Megváltó mindenkit meghív a mennyei lakomára.
Ennek egyetlen és közös feltétele, hogy iparkodjunk követni és utánozni őt, felvenni
a keresztet és szolgálni a testvéreinket. Egyetlen és egyetemes tehát a mennyek
országába jutás feltétele. Az utolsó napon nem bizonyos kiváltságok révén ítélnek
meg bennünket, hanem éppen tetteink alapján. A "gonoszság művelőit" kizárják
onnan, de mindazok, akik teszik a jót és az igazságot szolgálják, még áldozatok
árán is, azok üdvözülnek. Nem elegendő tehát önmagunkat "Krisztus barátainak"
tekinteni és hamis értékekre hivatkozni, mert az igazi Jézus-barátság a szív jósága,
az alázat, az irgalmasság, a békéért és az igazságosságért vállalt őszinte és becsületes
elköteleződés révén valósul meg. Ezt nevezi a Szentatya egyfajta „személyi igazolványnak”,
mely minősíti az ő "hiteles" barátait, továbbá ezt hívja a pápa "útlevélnek",
mely lehetővé teszi, hogy belépjünk a mennyek országába. Ehhez Jézushoz hasonlóan
alázatos szívűnek kell lenni.
Miként Mária, aki Fia mögött elsőként megjárta
a kereszt útját, felvétetett a mennybe. A keresztény nép ezért nevezi őt így: "Janua
Caeli", Mennynek kapuja. Kérjük az ő közbenjárását - zárta a vasárnapi Úrangyala imádság
előtt mondott beszédét a pápa - hogy vezessen bennünket mindennapi döntéseinkben azon
az úton, mely elvezet bennünket a Mennyek kapujához.