Jubileumi főpapi szentmise Rómában, a Szent István Zarándokház felszentelésének 40. évfordulója alkalmából

Szent István király ünnepi szentmiséjét Ladocsi Gáspár esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be vasárnap délelőtt a római Szent István Zarándokházban. A főpásztorral koncelebrált Kovács Gergely prelátus, a Kultúra Pápai Tanácsának osztályvezetője, Újházy Lóránd atya, a római Pápai Magyar Intézet képviseletében valamint P. Melo Lajos domonkos, a Santa Maria Maggiore bazilika magyar gyóntatója. A szentbeszédet P. Ruppert József piarista generális asszisztens mondta. A szertartáson jelen volt Erdődy Gábor, Magyarország szentszéki nagykövete.

Ladocsi Gáspár püspök, a szentmisét bevezető szavaiban Szent István három intelmére emlékeztetett.
A római jubileumi szentmise elején Gájer László diakónus felolvasta Német László prelátus, az olaszországi magyar hívek főlelkészének üzenetét, amely felidézi a négy évtizeddel ezelőtti eseményt:

Negyven évvel ezelőtt, 1967. augusztus 20-án, államalapító Szent István király ünnepén szentelték fel Rómában a Szent István Zarándokházat. A ház alapkövébe, 1969. november 19-én, Örök emlékezetül, elhelyezett alapító okirat hitelesen örökíti meg az intézmény létrejöttének történetét, és mindazoknak a nevét, akiknek köszönhetően megvalósult a magyar Egyház nagy álma, ahogy arról Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros 1971. október 2-án, az Őrangyalok ünnepén írt a ház vendégkönyvébe.

Az alapító okirat többek között emlékeztetett rá, hogy a Szent István király által építtetett magyar nemzeti templom és zarándokház a Szent Péter bazilika déli oldalán állt egészen 1776-ig, amíg le nem bontották a bazilika új sekrestyéjének építése miatt. Az új Zarándokházat megálmodói azzal a céllal hozták létre, hogy az intézmény legyen az imádság, a lelki elmélyülés és a szellemi gazdagodás háza, a szeretet és a békesség otthona, összekötő kapocs minden magyar számára, legyen munkálója a Krisztus földi helytartója iránti hűségnek és ragaszkodásnak.

Ruppert József atya szentbeszédében felidézte a negyven évvel ezelőtt felszentelt Szent István ház történetét.
Emlékeztetett rá, hogy a szertartást Carlo Confalonieri bíboros mutatta be, az ünnepi szentmisén Zágon József prelátus, a Szent István Alapítvány létrehozója és első elnöke volt a szónok. A zsoltáros szavaival kezdte beszédét: „Boldog az a nemzet, amely tud ünnepelni…”

Ruppert atya hálával emlékezett meg mindazokról, akik a ház létrejöttén munkálkodtak, illetve köszönetét fejezte ki a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővéreknek, akik a ház fenntartásáról, zavartalan működéséről csaknem négy évtizede gondoskodnak, jelenleg Dávid Bernadett nővér, a rend újonnan megválasztott helyettes generális főnöknője vezetésével.

Utalt Mindszenty József bíboros törekvésére, aki Szent István örökségét felkarolva ismét atyai házat kívánt emelni Rómában a magyarságnak. Idézte szavait, miszerint „Nem akarunk mást, mint hogy Szent István nagylelkű alapítása szellemében újból ősi atyai házat találjunk az Örök Városban”. A hercegprímás álma 40 évvel ezelőtt vált valóra, számos nehézség leküzdése után, hiszen a kommunista rezsim alantas eszközökkel próbálta megakadályozni felépítését – mondta Ruppert József piarista atya. Rámutatott arra, hogy mi a közös Szent Istvánban és a zarándokház alapítóiban. Szent István hajthatatlan konoksággal tartott ki hitében, mert Istentől kapott küldetésének érezte, hogy országát kereszténnyé tegye, a pogánylázadások, külső és belső viszályok ellenére. Ezt tették az alapítók is, és az utódoknak példát adtak bátorságról, kitartásról, az isteni segítségbe vetett bizalomról.

Az ünnepi szentmise végén a római magyar hívek lerótták tiszteletüket Szent István és Szent Imre ereklyéi előtt, majd megtekintették Mindszenty Józsefnek 1971. október 2-án, az Őrangyalok ünnepén a zarándokház vendégkönyvébe írt szavait: „A magyar katolikus egyház megvalósult álma boldogsággal tölt el”.