Áltudományos és fantázia-szülte Jézus-képek - P. Szabó Ferenc sorozata

A történeti Jézus-kutatás harmadik szakasza után, amely főleg a zsidó Jézus emberi arcát igyekezett rekonstruálni, most néhány áltudományos és fantázia-szülte Jézus-képet mutatunk be és bírálunk. Magyar nyelven is megjelentek ezek a könyvek és zavart okoznak a hívők körében.

Még 1992-ben adták ki Holger Kersten Jézus Indiában élt-a keresztrefeszítés előtt és után című könyvét. A tudósnak bemutatkozó angol Kersten 5 év kutatómunka után (végiglátogatta Izraelt, Közel-Keletet és Indiát) szenzációs felfedezést tett, amelyet így foglal össze: A tizenhárom év körüli Jézus az ősi Selyem-úton kereskedők társaságában Indiába érkezett, ahol buddhizmust tanult, és maga is mesterévé vált. Palesztinába visszatérve Messiásként lépett fel. Ezért keresztre feszítették. Kersten szerint Jézus túlélte a keresztre feszítést, feléledt és először Közel-Keleten élt, később visszatért Indiába, ahol magas kort ért meg. Sírja mindmáig létezik Kasmírban. Mondanunk sem kell, hogy a tudományos világ nem fogadja el ezt az áltudományos „felfedezést”.

Nem fogadja el még Karl Herbst sem, aki A valódi Jézus című könyvében (Bp. l995), amely azonban szintén jórészt fantázia szüleménye, ezeket írja (24.old.): „Hogy 12. és 3o. életéve között Jézus Indiában tanult és tanított, az összeegyeztethetetlen a következő tényekkel: Názáretben úgy ismerték mint ’a kézművest itt a szomszédban’. A Buddhához képest ’alulfejlett’ (Keresztelő) Jánosnál tanult. Semmi indiai dolgot nem tanított, hanem saját istentapasztalatának eredményeit tanította zsidó módra.” Herbst felfüggesztett kelet-németországi papteológus tehát kizárja Jézus indiai tartózkodását. Nála főleg azt bíráljuk, hogy tagadja Jézus feltámadását, ami pedig alapvető az egyház hitében, hiszen ahogy Szent Pál írta a korintusiaknak (1Kor 15, 12-19): Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hitünk és megváltásunk hamis.

Herbst szerint (2o9) ezt a tézist csak Pál állította fel, aki nem ismerte Jézus igazi üzeneté. Hogy mi történt a keresztre feszítés után, az jelentéktelen annyiban, hogy jézus üzenetének érvényességét már nem érinti. Mi lenne hát Jézus üzenete? – „Merj egészen szeretni, és helyesen fogsz élni.” (26o) Herbst, aki a „korszerű bibliaértelmezést” követi (ezt ő mondja magáról), nem tudja megmagyarázni az apostolok feltámadás-hitét, és az ősegyház hitéből kifejlődött dogmákat. Lényegében egyetért Willi Marxsen liberális felfogásával: Az apostolok feltámadás-hite kezdetben csak belső folyamat volt, aztán minden foghatót hozzáköltöttek az üres sírtól a mennybemenetelig prédikációs célokból hozzáköltöttek. Hogy a feléledt Jézus hová ment, az számunkra nem fontos, a kérdés talán megoldhatatlan, állítja Herbst. A fontos az, hogy Jézus közli erejét a tanítványokkal és velünk is, csak nyissuk meg neki szívünket!

P. Nemeshegyi Péterrel (Távlatok, 1995/6, 85okk) elismerhetjük, hogy Herbst jól körvetíti Jézus szeretet-üzenetét, ám számos félreértelmezése és az Újszövetségben végzett önkényes vágások miatt „valódi” Jézusa hamis. Főleg az a fantáziálása, hogy Jézus keresztre feszítése után tttszhalott volt, a sírkamrában feléledt, Arimateai József és Mária Magdolna ápolták, titokban találkozott tanítványaival, és Péter vezetésével az evangélium hirdetésére küldte őket, majd Jézus eltűnt a történelem színpadáröl. Herbst igazában feléleszti a XIX. Századi liberális teológusok hamis Jézus-képére. Nemeshegyi Péter 1995-ös kritikája végén hozzáfűzte. Sajnálatos, hogy Herbst könyvét egy plébánosként működő katolikus pap fordította le magyarra.

Nemrég nagy port vert fel Dan Brown regénye, a Da Vinci-kód és a belőle készült film. Nyilván a média is hozzájárult a könyv és a film sikeréhez. Milliók olvasták és látták ezt a fantázia-szülte alkotást Magyarországon is. Minden bizonnyal sokakat megzavart ez a fikció, amelynek szinte minden mozzanata hamis, vagy történeti elemek meghamisítása. Itt most csak Jézus-képére teszünk utalást. (Bővebben lásd Szabó in Távlatok, 2oo6/3, 382-384). A Jézus és Mária Magdolna szerelmi kapcsolatára vonatkozó rész puszta kitalálás. Dan Brwn egyetlen utalást talált Fülöp apokrif evangéliumában, egy III. századi gnosztikus iratban Jézus és Mária Magdolna meghitt kapcsolatára. Tudnunk kell, hogy a gnosztikusok olyan ezoterikus, titkos tant hirdettek, amely többek között elítélte a testet, a szexualitást. Mindenesetre ez nem történelmi tanúság. Az evangéliumokban és más korabeli forrásokban minden ellene mond e III. századi gnosztikus utalásnak.

A Da Vinci-kódban számos hamis állítás van. Pl. hogy a Szentírás kánonját Nagy Konstantin állította össze, vagy hogy Jézus Istenségét 325-ben a niceai zsinat találta ki stb. Mindenesetre a Da Vinci-kód jó eszköznek bizonyult a keresztény- és egyházellenes erők kezében. Csak most már a modern antikereszténység túltesz a felvilágosultak, liberálisok és marxisták antiklerikalizmusán és egyházellenességén: most Jézus személyét támadják és emberi szintre alacsonyítják le. Nem az lenne a baj, hogy Jézus valóságos emberségét hangoztatják, hanem ezt eltúlozzák azt állítva, hogy a szexuális élet is hozzátartozik igaz emberségéhez. Dan Brown minden történelmi alap nélkül állítja, hogy Jézus házasságot kötött Mária Magdolnával, és hogy utódokat nemzett. Igazán nevetséges a film végén a reveláció, hogy a bnnd szerplő szinésznő Jézus leszármazottja.

Vajon mi magyarázza a Da Vinci-kód sikerét? Bernard Sesboué francia jezsuita teológus a következőket válaszolja e kérdésre: Egyrészt az a tény, hogy bizonyos a regényben felvetett kérdések a levegőben vannak: a nök szerepe az egyházban, elnyomásuk a történelem folyamán (pl. boszorkányüldözés), feministák követelései, a feminista teológia tanítása Isten anyai mivoltáról stb. Továbbá a mai közvélemény bukik a titkos, ezoterikus dolgokra, új revelációkra. Ez a hajlam egyébként a racionalizmusra való ellenhatásként is magyarázható. A keleti vallások betörése a nyugati világba, a legfantasztikusabb szekták terjedése, a fikció-filmek sikere mind ezt példázza. Dan Brownnak sikerült olyan titkos személyeket, szervezeteket szerepeltetni (pl. az Opus Dei-t, amelyet bizonyos titokzatosság vesz körül), amelyek felkeltették az olvasók és nézők figyelmét. Legnagyobb blöffje az a tételevolt, hogy az egyház kétezer évig eltitkolta a Jézusra vonatkozó igazságot.

Jézus történetét, életét feldolgozták szépírók, akik művészi beleéléssel rajzolták meg szép egyéniségét, csodálatos alakját. Papini, Mauriac, vagy akár Márai a Harminc ezüstpénz-ben ezt tették, lényegében hűségesen az evangéliumi forrásokhoz. Pasolini Máté-evangéliuma is hűséges forrásához. Most befejezésül Kodolányi János 1972-ben megjelent posztumusz Jézus-regényét, az Én vagyok-at említem szép példaként. Kodolányi megeleveníti az evangéliumok világát. Nem Jézus–életrajzot akart írni, bár – Júdás (Jehuda bar Simon) drámája réveén megsejteti a Jézus-misztériumot. (Az Én vagyok l2. fejezete betétregény, külön is megjelent 1969-ben Jehuda bar Simon címmel.)

Kodolányi, jóllehet nem exegéta, jól ismeri a Szentírást és a mai bibliakutatások eredményeit. Bár teológus nem érthet egyet a regény minden részletével (pl. azzal, amit Jézus anyjáról és családjáról mond), a regény műfajában maradva, tehát irodalmi-művészi megközelítésként tekintve Kodolányi Jézus-képét, hitelesnek mondhatjuk. Sikeresen láttatja Jézus emberi és emberfeletti szépségét. A názáreti Jézus az Igazság és a Szépség ragyogásába öltözködik. Jézus alakja önmagáért beszél, igazisága az evidencia erejével hat. Persze a hit szemére van szükség ahhoz, hogy az Istenember Arcán felfedezzük Isten dicsőségét.