"Minden nélkülöző úgy tekint kezünkre, mint ahogy mi tekintünk Isten kezére, amikor rászorulunk" – idézte Nagy Szent Bazilt szerda délelőtti katekézisében a Szentatya

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa utalt rá, hogy nyaralása előtt az utolsó alkalommal Nagy Szent Bazil életét ismertette. Most a kappadókiai szent püspök tanítását elemezte a világ minden részéről összegyűlt híveknek.

Műveiben mindenekelőtt meg kell említeni az isteni misztériumra való utalást, amely az ember számára a legjelentősebb és életbe vágóan fontos vonatkozás. Az Atya mindenek kezdete, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja. A teremtmények révén jutunk el Istenhez, és így ébredünk tudatára jóságának és bölcsességének. A Fiú az Atya jóságának képmása, engedelmességével és kínszenvedésével megvalósította az ember megváltásának küldetését.

Nagy Szent Bazil tanításában központi helyen szerepel a Szentlélek működése. A Lélek hatja át és tartja fenn az egyházat, azt megszenteli és megtölti ajándékaival. Az isteni misztérium ragyogó fénye visszatükröződik az emberen, Isten képmásán, és méltóságát magas szintre helyezi. Krisztusra tekintve értjük meg a maga teljességében az ember méltóságát. A keresztények, az evangéliumnak megfelelően élve, elismerik, hogy az emberek mind egymás testvérei, továbbá hogy az élet azokkal a javakkal való gazdálkodás, amelyeket Istentől kaptunk, és amelyekért mindnyájan felelősek vagyunk mások előtt. Mindnyájunknak segítenünk kell egymásnak, és együtt kell működnünk, mint ugyanannak a testnek a végtagjai.

A szeretet cselekedeteire van szükség ahhoz, hogy kinyilvánítsuk hitünket, ezek révén az emberek ugyanis magát Istent szolgálják – írta Nagy Szent Bazil Moralia c. művében, amely erkölcsi szabályokat tartalmaz. Aki ugyanis Isten parancsolata szerint úgy akarja szeretni testvérét, mint önmagát, az nem birtokolhat semmivel sem többet, mint testvére.

Éhínség és természeti katasztrófák idején a szent püspök szenvedélyes szavakkal buzdította híveit, hogy ne legyenek még a vadállatoknál is kegyetlenebbek, ne sajátítsák ki maguknak azt, ami közös, ami mindenkié. Nagy Szent Bazil tanításának mélyreható gondolatait jól összefoglalja a következő mondat: „Minden nélkülöző úgy tekint kezünkre, mint ahogy mi magunk tekintünk Isten kezére, amikor szükségben vagyunk”.

Nagy Szent Bazil továbbá emlékeztetett bennünket: ahhoz, hogy mindig életben tartsuk magunkban Isten és az emberek iránti szeretetet, szükség van az Oltáriszentségre, amely a megkereszteltek tápláléka. Az Eucharisztia, Isten nagy ajándéka, mindnyájunkban megőrzi a keresztség pecsétjének emlékét, és lehetővé teszi, hogy maradéktalanul és hűségesen megéljük a keresztség szentségének kegyelmét. Ezért a szent Püspök mindenkinek ajánlotta a gyakori, akár mindennapi szentáldozást.

Végül Nagy Szent Bazil nagy gondot fordított a fiatalokra, a társadalom jövőjére is. „A fiatalokhoz” c. írásában arra tanította őket, hogy hogyan meríthetnek javakat a kor pogány kultúrájából. Nagy kiegyensúlyozottsággal és nyitottsággal elismerte, hogy a klasszikus görög és latin irodalomban is találhatunk példákat az erényekre. Ezek hasznosak lehetnek az igazságot kereső fiatal keresztények számára is.
Ezért tehát el kell fogadnunk a klasszikus szerzők szövegeiből mindazt, ami megfelel az igazságnak: kritikus szemlélettel így a fiatalok a szabadságban növekednek fel. Mint ahogy a méhek is csak azt gyűjtik össze a virágokról, ami a mézhez szükséges, úgy ezekből az írásokból is azt kell csak elfogadni, ami a lélek javát szolgálja. Nagy Szent Bazil mindenekelőtt arra buzdította a fiatalokat, hogy növekedjenek az erényekben: „Miközben más javak váltogatják tulajdonosaikat, min a kockajátékban, az erények elidegeníthetetlen javak, amelyek megmaradnak egész életünkben és halálunk után is”.

Nagy Szent Bazil élete és tanítása szüntelenül az evangéliumi üzenetre emlékeztet bennünket, amely az üdvösséget és az örömet hirdeti – mondta végül katekézisében a Szentatya. A Szent Egyházdoktor ma is minden keresztényt az Isten és az emberek iránti tényleges és teljes szeretetre, az Úr Szava iránti maradéktalan odaadásra, és az evangéliumi élet tökéletes gyakorlására buzdít.