Hiszem, hogy egy napon elmondhatjuk: egymás testvérei vagyunk - Bossi atya interjúja
a Vatikáni Rádiónak
Giancarlo Bossi atya a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában a következőket mondta:
Jól
vagyok. Kicsit fogytam, de egyébként minden rendben.
- Mit tud elmesélni
nekünk ezekről a napokról?
Olyan tapasztalat ez, amit senkinek
nem kívánok, mert nagyon kemény. Óvakodnék bárkinek is ezt tanácsolni. Másfelől pedig
lassanként megértem, amit ezek a dolgok tanítanak. Ezekben a hónapokban lesz időm
végiggondolni mindazt, ami valóban történt.
- Voltak nehéz pillanatok,
amikor elbátortalanodott?
Nem, hála az Égnek nem vesztettem el a bátorságomat,
az elrabolt és aztán szabadon bocsátott Benedetto atya és Giuseppe Perantoni atya
tapasztalatainak köszönhetően. Nyugalmat teremtettem a szívemben és ezt mondtam magamnak:
„Én is ki fogok szabadulni egy napon”. Soha nem vesztettem el a nyugalmamat és ezért
nagyon hálás vagyok az Úrnak.
- Beszélgetett az elrablóival?
Mindennap
beszéltünk valamit, hol többet, hol kevesebbet. Ők imádkoztak, én is imádkoztam. Egyik
kérdésem feléjük, valójában nekem is szólt: De hiszen mindnyájan ugyanazt az Istent
imádjuk? Vagy pedig egy másik Istent, puskával látván egyik oldalon benneteket, amíg
én rabként a másik oldalon vagyok? Ugyanaz az Isten akarja ezeket a dolgokat vagy
mi is ez az egész? Ennélfogva néhány kérdés még bennem maradt és el kell még mélyítenem
ezeket a dolgokat. - Megmagyarázták önnek az elrablása okát?
Ők pénzt akarnak, hogy fegyvert vásároljanak és azért raboltak el épp engem, mert
olasz vagyok, nem fülöp-szigeteki, ezért tehát a kormány minden követ megmozgat a
szabadon bocsátásomért. - Tudomást szerzett az imádság és szolidaritás megannyi
kezdeményezéséről, köztük Benedek pápa imádságáról is?
Szívből
köszönetet mondok a pápa, aztán Gianni atya, rendi elöljáróm imádságáért. Hálát kell
adnom mindezért, mert napról napra gyarapodik az örömem. Az egyik fontos tapasztalatom,
hogy szabadidőmben, és az volt bőven, végiggondoltam az egész életemet, mindenkire
gondoltam, akikkel csak találkoztam, élőkre és holtakra.
- Bossi atya, ön
misszionárius. Miként tekint ezzel a tapasztalattal a küldetésére?
Azt
hiszem, megértettem, hogy nagyon távol vagyunk még attól, hogy egymást testvérnek
tekintsük. Hiszem és remélem, hogy egy napon együtt elmondhatjuk Isten fiaiként, hogy
Isten a mi atyánk és felismerhetjük: egymásnak testvérei vagyunk.