2007-07-20 18:26:46

Hiszem, hogy egy napon elmondhatjuk: egymás testvérei vagyunk - Bossi atya interjúja a Vatikáni Rádiónak


Giancarlo Bossi atya a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában a következőket mondta:

Jól vagyok. Kicsit fogytam, de egyébként minden rendben.

- Mit tud elmesélni nekünk ezekről a napokról?

Olyan tapasztalat ez, amit senkinek nem kívánok, mert nagyon kemény. Óvakodnék bárkinek is ezt tanácsolni. Másfelől pedig lassanként megértem, amit ezek a dolgok tanítanak. Ezekben a hónapokban lesz időm végiggondolni mindazt, ami valóban történt.

- Voltak nehéz pillanatok, amikor elbátortalanodott?

Nem, hála az Égnek nem vesztettem el a bátorságomat, az elrabolt és aztán szabadon bocsátott Benedetto atya és Giuseppe Perantoni atya tapasztalatainak köszönhetően. Nyugalmat teremtettem a szívemben és ezt mondtam magamnak: „Én is ki fogok szabadulni egy napon”. Soha nem vesztettem el a nyugalmamat és ezért nagyon hálás vagyok az Úrnak.

- Beszélgetett az elrablóival?

Mindennap beszéltünk valamit, hol többet, hol kevesebbet. Ők imádkoztak, én is imádkoztam. Egyik kérdésem feléjük, valójában nekem is szólt: De hiszen mindnyájan ugyanazt az Istent imádjuk? Vagy pedig egy másik Istent, puskával látván egyik oldalon benneteket, amíg én rabként a másik oldalon vagyok? Ugyanaz az Isten akarja ezeket a dolgokat vagy mi is ez az egész? Ennélfogva néhány kérdés még bennem maradt és el kell még mélyítenem ezeket a dolgokat.
 
- Megmagyarázták önnek az elrablása okát?

Ők pénzt akarnak, hogy fegyvert vásároljanak és azért raboltak el épp engem, mert olasz vagyok, nem fülöp-szigeteki, ezért tehát a kormány minden követ megmozgat a szabadon bocsátásomért.
- Tudomást szerzett az imádság és szolidaritás megannyi kezdeményezéséről, köztük Benedek pápa imádságáról is?

Szívből köszönetet mondok a pápa, aztán Gianni atya, rendi elöljáróm imádságáért. Hálát kell adnom mindezért, mert napról napra gyarapodik az örömem. Az egyik fontos tapasztalatom, hogy szabadidőmben, és az volt bőven, végiggondoltam az egész életemet, mindenkire gondoltam, akikkel csak találkoztam, élőkre és holtakra.

- Bossi atya, ön misszionárius. Miként tekint ezzel a tapasztalattal a küldetésére?

Azt hiszem, megértettem, hogy nagyon távol vagyunk még attól, hogy egymást testvérnek tekintsük. Hiszem és remélem, hogy egy napon együtt elmondhatjuk Isten fiaiként, hogy Isten a mi atyánk és felismerhetjük: egymásnak testvérei vagyunk.








All the contents on this site are copyrighted ©.