Türelmetlen India? – P. Vértesaljai László jegyzete

Több mint egy milliárd lakosával Indiát hosszú időn keresztül a vallási béke, a tolerancia országának tartották szerte a világon. Ennek a magatartásnak a forrása maga a hindu vallás, mely ugyanis békés, ismeretlen számára a prozelitizmus, a más felekezetű hívek magukhoz térítése. Az átlag indiai úgy tartja, hogy hindunak az ember úgy születik és nem megtérés révén lesz azzá. Ha így látják ők önmagukat, akkor a más felekezetek miért nem viselkednek hasonlóképpen? A kérdés egyre égetőbbé válik, hiszen az említett nemes indiai hagyomány napjainkban egyre távolabbinak tűnik, növekvőben van bizonyos hindu politikai és vallási csoportok körében egy erősödő, türelmetlen nacionalizmus és a hozzákapcsolódó vallási fanatizmus.

Tájékozódásunkhoz szolgáljon elsőként India vallási térképe: a lakosság 81 %-a hindu, 12 %-a muzulmán, 2 %-a keresztény és 1-1 %-a szikh, buddhista és dzsainista. A népességnövekedés 1,51 %, az írástudatlanság 48 %, a csecsemőhalandóság 62 %. Ezen adatok jelzik a hatalmas ország belső problémáit, egyúttal utalnak a legfontosabb feladatokra is, vagyis az oktatás és az egészségügyi ellátás alapvető hiányosságaira. Pontosan ez a két terület az, amely az indiai katolikus egyház számára a céltevékenység. Egyetlen név említése, Kalkuttai Teréz anyáé, már szinte választ ad a problémára: egy európai szerzetestanárnő, ráadásul éppen Albániából a nagyvárosi szociális gondokon próbált enyhíteni, amikor a hajléktalanoknak fedelet, az éhezőknek betevő falatot, a haldoklóknak testvéri ellátást és szeretetet nyújtott. Teréz anyát ma is sajátjuknak, egyenesen indiainak tekintik az indiaiak.

Ennek ellenére egyre növekszik az idegenekkel, főként a muzulmánokkal és a keresztényekkel szembeni kritika, immár nemcsak fenyegető megnyilatkozások, hanem agresszív tettek, sőt diszkriminatív törvények formájában is. Ez év márciusában Karnataka államban a rendőrség letartóztatott és bíróság elé állított 22 keresztény misszionáriust, mert a vádirat szerint egy falu lakosait próbálták a keresztény hitre téríteni. Múlt év március 17-én megölték Eusebio Ferrao atyát, éppen a Xavéri Szent Ferenc által egykor keresztény hitre térített nyugat-indiai Goa tartományban. Ferrao atyát azért ölték meg, mert bátran felemelte a szavát a fanatikus hinduk ellen. Az ugyancsak nyugati partokon fekvő Gudzsarat államban a közelmúltban hoztak egy úgynevezett „térítés-ellenes” törvényt, mely szerint ha egy helyi lakos más felekezetre akar áttérni, akkor ehhez a helyi hatóság jóváhagyását kell kérnie. A visszaéléseket 3-5 év börtönbüntetéssel sújtják.

Márpedig a keresztények jelenléte eléggé nagy múltra tekint vissza. A hagyomány szerint Tamás apostol, az Úr egykor kétkedő tanítványa hirdette elsőként Indiában az evangéliumot és alapította meg Krisztus egyházát először Kerala-ban, aztán az óriási félsziget déli részén fekvő Tamil Nadu-ban. Azóta a keresztények – noha kisebbségben – de mindig jelen voltak. Óriási lökést adott a helyi egyháznak Xavéri Szent Ferenc igehirdetése, majd a XVIII. században a gyarmatosító britek anglikán misszionáriusai hoztak létre nagy keresztény közösségeket.
A főként szociális és oktató-nevelői tevékenységet folytató katolikus és protestáns egyházak szolgálatával szemben a szekták valóban folytatnak prozelita evangélizálást, ám a hinduk nem tudnak és nem is tesznek különbséget az eltérő keresztény felekezetek között, hanem azokat egyetlen kihívásnak tekintik. Sőt, a kereszténységet gyakran összemossák a globalizációt hirdető és terjesztő nyugati kultúrával és az erőszakos piacgazdasággal. Egy szintre kerül a Holywood, a Wall Street és a Vatikán. Jelképszerűen az első kettő, vagyis a nyugati kultúra és pénzvilág térhódításával szemben jobbadán tehetetlenül állnak a hindu indiaiak, kétségbeesésükben megpróbálják ellehetetleníteni a harmadikat, a számukra Vatikán fémjelezte katolikus egyházat.

Van a problémának egy komoly belpolitikai tényezője is. Jelenleg a kormányzati hatalom képviselője Új Delhiben a kongresszusi párt, élén az olasz Szonja Gandhival. Az integralista hinduk szemére is vetik a kongresszusi pártnak, hogy amióta immáron a harmadik nemzedéke a Nehru-Gandhi vonalat képviselő kongresszusi párt van hatalmon, megnőtt a keresztények befolyása az országban. A fanatikus hinduk tehát fenyegető veszélyként élik meg a keresztények jelenlétét és állítják: a szociális és oktatási tevékenységük valójában csupán fedő-akció, elterelő mozzanat a valódi misszionálás számára. Némely hindu integralista vezető, köztük Rajnath Singh, az új-delhii ellenzéki nemzeti párt vezéralakja egyenesen azt tartja, hogy 50 év múlva a hinduk kisebbségben lesznek saját országukban. Természetesen ez a feltevés teljességgel téves, mégis kihívás a helyi hinduk számára az ország muzulmán lakosságának nagyarányú gyarapodása és a keresztények, közöttük a katolikusok biztosan növekvő száma, különösen a szerzetesi és a papi hivatások tekintetében. Csak remélhetjük, hogy a hinduk nagy többsége – a hozzájuk képest kisebbségben lévő fanatikusok ellenére – megőrzi történelmük, vallásuk és kultúrájuk szép örökségét, a békés együttélést.