Az Aparecidai Dokumentum gyorselemzése

A „Regno” olasz dokumentációs havilap legújabb számában Mario de Franca Miranda brazil jezsuita atya rövid értékelést ad a Szentatya által jóváhagyott latin-amerikai püspöki konferenciák közgyűlésének záródokumentumáról, melynek közzétételét a Szentatya engedélyezte. A szerző a Rio de Janeiro-i katolikus egyetem professzora, aki részt vett a brazíliai Aparecida-ban tartott tanácskozás előkészítő munkálataiban.

A konferencia alapcélkitűzése volt, hogy átgondolja a Latin-Amerikai földrész egyházának feladatait a mélyreható társadalmi, politikai, gazdasági és a hitélet terén tapasztalt változások tükrében és próbáljon választ adni a felmerült kihívásokra.
Az összejövetel a földrész mindennemű összetettsége ellenére az őszinte párbeszéd és szabadság, egymás megbecsülése és a béke légkörében zajlott. Nagy lelki támaszt jelentett az aparecida-i Miasszonyunk kegyhely kegyelmi kisugárzása és a zarándokok imádsága. Jóllehet az egyes nemzeti püspökkari konferenciák konkrét javaslatokat nyújtottak be a tanácskozásra, a püspökök mindezeket ismerve, bátran „nulláról indultak” az elfogadott módszer jegyében: „látni, dönteni, cselekedni”.

A Szentatya megnyitó levele programadó volt a konferencia számára, amennyiben felhívta a figyelmet Krisztus személyének központi szerepére, a nyitott és transzcendens antropológiára valamint a konkrét valóság értelmezésére, melynek a világot teremtő Istenből kell kiindulnia. A pápai levél hangsúlyozta a megtestesülés döntő erejét illetve a misszió jellegét. Jóllehet a latin-amerikai egyházi misszió fenntartja és táplálja a hitet, mégis nagy hiány a világiak aktívabb szolgálata, ezért a missziós megújulás a laikusok tudatosabb, elkötelezettebb szolgálatát igényli. A konferencia utalt a reduktív krisztológai tendenciák veszélyeire, melyek túlhangsúlyozzák a Názáreti Jézus történetiségét és őt elsődlegesen társadalom-átalakító, prófétai minőségében szemlélik, megfeledkezve a megváltást hozó istenségéről. E gondolat burkoltan a felszabadítás teológiája korlátaira utal. A történelembe lépő Jézus Krisztusban, Isten Fiában való hit egyértelmű megfogalmazást nyert mint az emberi öröm és remény kifejezése. A Krisztus követésére hívott keresztény küldetés a Szentháromság életközösségéből ered az egyházi gyülekezetekben, melyeknek központi erőforrása az Eucharisztia ünneplése. A Krisztusban megváltott ember a maga emberi, személyi, családi, kulturális és társadalmi vonatkozásában új életet nyer.

Ennek a biztosítása az egyház legfontosabb missziós küldetése Latin-Amerikában – elemzi az Aparecidai Dokumentumot a brazil teológus. Isten országának építése a szeretet gyakorlása által valósul meg a jelenlegi társadalomban. Az egyház nem maradhat az igazságosságért folytatott harc peremén, mert kötelessége az emberi méltóság védelme minden körülmények között. Továbbra is elsődleges küldetése az egyháznak a szegények szolgálata. A dokumentum végül az egyház felelősségét hangsúlyozza az emberi fejlődés előmozdítása terén, figyelembe véve a globalizáció kihívásait. Erős szavakkal kötelezi el magát az igazságosság szolgálatában nemzetközi síkon is, az utcagyerekekért, a betegekért, a kábítószer fogyasztókért, az elvándorlókért és a bebörtönzöttekért. A dokumentum utolsó fejezete a kultúra sokrétű világának lehetőségeire és kihívásaira utal, ahol a világiak megfelelő szakmai felkészültséggel tudják megjeleníteni és érvényesíteni keresztény meggyőződésüket.