A kínai híveknek szóló pápai levél néhány szempontja

Mint már arról beszámoltunk, június 30-án tették közzé XVI. Benedek pápának a kínai helyi egyházhoz intézett levelét. Most a Pünkösdkor keltezett fontos pápai dokumentum néhány szempontját emeljük ki.
Mint azt a szombaton kiadott szentszéki közlemény is leszögezte, a levélben a Szentatya szeretetéről és lelki közelségéről biztosítja a Kínai Népköztársaság katolikusait. Egyházi témákat tárgyal, és semmiképpen sem kíván vádirat lenni az ország politikai vezetői ellen. A feszültségek elkerülése végett a Szentatya ismételten hangsúlyozza, hogy a Szentszék készen áll a hatóságokkal való párbeszédre, de az igazsághoz hűen utal Krisztusnak egyházára vonatkozó eredeti tervére, amelyet az Apostolokra és utódaikra, a püspökökre bízott.

A levél soha nem használja a „hazafias egyház” elnevezést, amelyet azonban tévesen még fel-felbukkan a médiában. A kínai részegyház, mint ahogy erre Joseph Zen bíboros utalt a legutóbbi püspöki szinóduson, csak látszólag áll két részből – a kormány által hivatalosan elismert és a földalatti, Rómához hű részből – valójában egyetlen egyház, mert mindnyájan egységben kívánnak lenni Péter utódával.

Az egyházon belül az, ami megkülönbözteti a hivatalos közösséget a földalattitól, az az állam részéről történő elismerés. Mindkét közösség hűséges marad kívánni a Pápához, az állam mindkettőt ellenőrzi és tagjaik egyformán szenvednek.

A pápai levél minden katolikustól a párbeszédet, a megértést, a megbocsátást kéri, és azt, hogy komolyan haladjanak a teljes szeretetközösség felé, hogy hűségesek maradhassanak Krisztushoz és Péter utódához. Folytassanak tiszteletteljes párbeszédet a kormánnyal, annak az evangéliumi alapelvnek a jegyében, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené.

A püspöki kinevezések az egyház központi kérdését jelentik. A Pápa által történő kinevezésük biztosítja az egyház egységét és a hierarchia szeretetközösségét. A dokumentum leszögezi, hogy a püspökök kinevezése kizárólag a Pápát illeti, és annak a reményének ad hangot, hogy megegyezésre jutnak a kormánnyal a jelöltek kiválasztását, a kinevezés közzétételét és a polgári hatóságok által történő elismerésüket illetően. A kérdésben még nem született közös megállapodás a püspöki kinevezéseket illetően a Szentszék és a kínai hatóságok között.
A pápai megbízás nélküli püspökszentelés fájdalmas seb az egyházi szeretetközösség szempontjából, valamint a kánoni fegyelem súlyos megsértése. Az egyházi törvénykönyv 1382. kánonja szerint „Az a püspök, aki pápai megbízás nélkül valakit püspökké szentel, valamint aki tőle a szentelést kapja, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésébe esik.”

Amikor nem áll fenn a valódi szabadság, akkor esetenként kell megvizsgálni, hogy az illető személy az egyházi törvénykönyv által előírt büntetéssel sújtható-e vagy sem. Figyelembe kell venni minden körülményt, és mérlegelni kell, hogy valóban fennáll-e a személyes felelősség.