A Lengyelországi Katolikus Mozgalmak harmadik Kongresszusa –
P. Pawel Cebula minorita tudósítása Varsóból

„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna!” (Lk 12, 49) – ez a krisztusi kívánság volt a jelmondata a Lengyelországi Katolikus Mozgalmak harmadik Kongresszusának, amely szombaton és vasárnap ülésezett Varsóban.

Ezt a csúcstalálkozót két éves folyamatos munka előzte meg, melynek során megrendezésre került 30 egyházmegyei színtű és 14 témaszerinti konferencia. Ezekben 3 ezer ember közvetlenül vett részt, 300 ezren pedig az internet révén, a párbeszéd fórumán. Lengyelországban kb.2 millió katolikus el van kötelezve majdnem 150 különféle mozgalmakban és társulatokban.

A kongresszus fő témái a következők voltak:
evangelizáció, lelki formáció – fejlődés, a gyermekek közösségi nevelése, az ifjúság, a keresztény család szerepe az elvilágiasodott társadalomban, az idősek apostolkodása, az élet védelme és támogatása – minden körülmények között, a szegények szolgálata, a katolikus mozgalmak a globalizációban, az Örömhírből táplálkozó kultúra, a fogyasztói szemlélet evangelizálása, keresztények a gazdasági életben, a ferences lelkiségű természetvédelem, média, mint az evangelizálás helye és eszköze.

A kongresszusnak nemzetközi jellege is volt, mert általában ilyenek a katolikus mozgalmak. Ezt jelezte a vatikáni vendég, Stanisław Ryłko érsek, a Világiak Pápai Tanácsa elnökének a részvétele, aki nem csak átadta a Szentatya XVI. Benedek pápa személyes üdvözletét, hanem továbbította reményét is, amely szerint a mozgalmak kis közösségei a Szentlélek nagy ajándékai, s ezért a mai idők jelei s így az egész Egyház tavaszát jelzik és közvetítik. Ryłko érsek arra buzdította az elkötelezett katolikusokat, hogy fölfedezve a világiak sajátos hivatását és küldetését, életükkel és szolgálatukkal mutassák meg Krisztus szépségét a mai szenvedő és reményveszett világnak.

A tanácskozáson részt vett Kazimierz Nycz varsói érsek is, aki szerint nem szabad megelégedni azzal, hogy a lengyel templomok „még mindig” tele vannak, hanem tüzes lendülettel evangelizálni kell a fiatalokat és felnőtteket egyaránt. Ő maga, aki Wojtyła püspöki és később pápai iskolájában tanult, mindig örül, amikor lát egy nagy élő plébániai közösséget, amely sok kis közösségből áll. Ezekben fejlődik tovább az evangéliumi élet, kínálva sokféle karizmát, adományt és szolgálatot. A varsói érsek viszont szomorú, amikor üresen látja a plébániai termeket, s a plébánostól pedig azt hallja: mi a baj, hát gyóntattam, megtartottam a szentmisét és az iskolai hittant. Lehet, régebben – mondja Nycz érsek – a kis közösségeket, mozgalmakat és társulatokat egyfajta plusz munkának tekintettük, de ma ezek szorosan tartoznak a plébániai élet közösségének lényegéhez. Nyilvánvaló ehhez szükséges a bizalomteljes párbeszéd a pásztorok és nyájuk között, le kell győzni a mind a két oldalon lévő félelmet. Igazi egység és együttműködés nélkül nincsen igazi keresztény só a mai világban, nincsen tavasz, csak tél és fagy, csikorgó hideg – véli a varsói főpásztor.

A Mozgalmak Országos Tanácsának elnöke, aki a kongresszus főszervezője, Adam Schulz jezsuita atya szerint az úgy nevezett világiaknak, akik az Egyház közösségének nagyobbik részét alkotják, fel kell ébredniük, hogy felfedezzék saját hivatásukat és küldetésüket. Ebben segítenek a mozgalmak kis közösségei. Mert nem elég csak panaszkodni a mai világra, hanem meg kell szentelnünk ennek valóságát, hogy építsük a szeretet globaliziációs hálóját.

Adam atya is idézte II. János Pál szavait, aki mindig látta és segítette a világiak pótolhatatlan szerepét az evangelizáció művében: „Kérem Istent, hogy mindig újra és újra lángra lobbantson a hívek szívében az Evangélium szolgálatának a vágyát, hogy ki-ki hivatása és küldetése szerint, gyümölcsözően együttműködjön a lelkipásztorokkal az Egyház prófétai, papi és királyi küldetésének teljesítésében.”