P. Kiss Ulrich jezsuita a Békefenntartók világnapjáról
Május 29-én volt a
nemzetközi Békefenntartók világnapja. 2002-ben az ENSZ közgyűlés határozatával
jött létre ez a nemzetközi nap, amelynek célja, hogy megemlékezzen azokról a személyekről,
akik korábban és jelenleg is szolgálatot teljesítenek a békefenntartásban.
Erről
fogalmazta meg gondolatait Kiss Ulrich jezsuita atya. Május 29-ét az ENSZ 2002-ben
a békefenntartó erő nemzetközi napjának nyilvánította. Az ilyen-olyan Világnapok inflációjellegű
szaporodása kissé leértékelte az effajta ünnepeket. Egykor volt az Anyák Napja, aztán
lett a Gyereknap, majd a Szerelmesek Napja, időközben van a tejnek és a dohánynak
is napja, és olyan nyakatekert nevű nemzetközi nap is, melyet a „A KÖRNYEZET HÁBORÚ
ÉS FEGYVERES KONFLIKTUS SORÁN TÖRTÉNŐ KIFOSZTÁSÁNAK MEGELŐZÉSÉÉRT tartunk. Ahány „ügy”,
közügynek vélt és tudott fogalom, annyi nemzetközi nap, mondhatnók. Az ENSZ főtitkárának
üzenete mégis szíven üthette azokaz, akik egyáltalán odafigyeltek. Ezt mondta: A
mai nap az ENSZ népes családjának tagjai szerte a világon azért gyűltek össze, hogy
megemlékezzenek azokról a munkatársainkról, akik az elmúlt évben a béke szolgálatáért
adták életüket. 2006 már a sorban egymást követő negyedik olyan év, amelyben több
mint 100 békefenntartó veszíti életét. Ez megvilágítja számunkra azokat a kockázatokat,
amelyeket kollégáink a nemzetközi közösség nevében magukra vállalnak, hogy a békét,
biztonságot és reményt biztosítsák százmilliók számára. A Nemzetközi Nap, mely
talán eredetileg, mint a legtöbb ilyen emléknap az ügy propagálását szolgálta, tehát
gyásznappá lett. Ez azért nem lehet olyan meglepő, mert nevük dacára a békefenntartók
valójában katonák, és a békefenntartás olyan háború, amely … na, mire is jó? Elméletileg
a nagyobb rossz elhárítására, az igazságos háború elméletének jegyében. Az ENSZ főtitkára
arra hivatkozik, hogy „a láthatatlan erőfeszítések előnyeit” a világ leszegényebbjei
élvezik. A békefenntartók „biztosítják a menekültek és erőszakkal kitelepítettek visszatérést
otthonaikba, a volt lázadók lefegyverezését és a társadalomba való visszatérését,
a gyermekek harcmezőről iskolába való küldetését” –nem folytatom, hisz látjuk csupa
magasztos, humanista cél. A Vatikáni Rádió már tudósított arról, hogy jelenleg 11
ENSZ béke misszió és 34 ENSZ békefenntartó művelet van folyamatban. Sok. Nagyon sok.
Mindez arra utal, hogy valami nincs rendben a világban. Miért épp a legszegényebb
vidékeken folynak a háborúk? Talán azért mert csak a népesség szegény, az országok
nem, sőt, nyersanyagokban éppenséggel gazdagok? S honnan a sok fegyver és rá a pénz?
Ezek nem retorikus kérdések, hanem megkérdőjelezik, hogy valóan az-e a megoldás, amit
a főtitkár javasol: erősítsék meg a békefenntartók kapacitását. Van különben nekünk
már réges-rég egy Nemzetközi Békenapunk: a Karácsony. És ahogy egykor az I. Világháborúban
a lövészárkokon túlszállt a karácsonyt ünneplő bakák éneke a túloldalra, az ellenséghez,
és a háborúból kijózanodott közkatonák összebarátkoztak, talán ideje volna nekünk
is összefogni, és a békétlenség okait orvosolni.