P. Kiss Ulrich jezsuita a Békefenntartók világnapjáról

Május 29-én volt a nemzetközi Békefenntartók világnapja.
2002-ben az ENSZ közgyűlés határozatával jött létre ez a nemzetközi nap, amelynek célja, hogy megemlékezzen azokról a személyekről, akik korábban és jelenleg is szolgálatot teljesítenek a békefenntartásban.

Erről fogalmazta meg gondolatait Kiss Ulrich jezsuita atya.
Május 29-ét az ENSZ 2002-ben a békefenntartó erő nemzetközi napjának nyilvánította. Az ilyen-olyan Világnapok inflációjellegű szaporodása kissé leértékelte az effajta ünnepeket. Egykor volt az Anyák Napja, aztán lett a Gyereknap, majd a Szerelmesek Napja, időközben van a tejnek és a dohánynak is napja, és olyan nyakatekert nevű nemzetközi nap is, melyet a „A KÖRNYEZET HÁBORÚ ÉS FEGYVERES KONFLIKTUS SORÁN TÖRTÉNŐ KIFOSZTÁSÁNAK MEGELŐZÉSÉÉRT tartunk. Ahány „ügy”, közügynek vélt és tudott fogalom, annyi nemzetközi nap, mondhatnók. Az ENSZ főtitkárának üzenete mégis szíven üthette azokaz, akik egyáltalán odafigyeltek. Ezt mondta:  A mai nap az ENSZ népes családjának tagjai szerte a világon azért gyűltek össze, hogy megemlékezzenek azokról a munkatársainkról, akik az elmúlt évben a béke szolgálatáért adták életüket. 2006 már a sorban egymást követő negyedik olyan év, amelyben több mint 100 békefenntartó veszíti életét. Ez megvilágítja számunkra azokat a kockázatokat, amelyeket kollégáink a nemzetközi közösség nevében magukra vállalnak, hogy a békét, biztonságot és reményt biztosítsák százmilliók számára.
A Nemzetközi Nap, mely talán eredetileg, mint a legtöbb ilyen emléknap az ügy propagálását szolgálta, tehát gyásznappá lett. Ez azért nem lehet olyan meglepő, mert nevük dacára a békefenntartók valójában katonák, és a békefenntartás olyan háború, amely … na, mire is jó? Elméletileg a nagyobb rossz elhárítására, az igazságos háború elméletének jegyében. Az ENSZ főtitkára arra hivatkozik, hogy „a láthatatlan erőfeszítések előnyeit” a világ leszegényebbjei élvezik. A békefenntartók „biztosítják a menekültek és erőszakkal kitelepítettek visszatérést otthonaikba, a volt lázadók lefegyverezését és a társadalomba való visszatérését, a gyermekek harcmezőről iskolába való küldetését” –nem folytatom, hisz látjuk csupa magasztos, humanista cél. A Vatikáni Rádió már tudósított arról, hogy jelenleg 11 ENSZ béke misszió és 34 ENSZ békefenntartó művelet van folyamatban. Sok. Nagyon sok. Mindez arra utal, hogy valami nincs rendben a világban. Miért épp a legszegényebb vidékeken folynak a háborúk? Talán azért mert csak a népesség szegény, az országok nem, sőt, nyersanyagokban éppenséggel gazdagok? S honnan a sok fegyver és rá a pénz? Ezek nem retorikus kérdések, hanem megkérdőjelezik, hogy valóan az-e a megoldás, amit a főtitkár javasol: erősítsék meg a békefenntartók kapacitását. Van különben nekünk már réges-rég egy Nemzetközi Békenapunk: a Karácsony. És ahogy egykor az I. Világháborúban a lövészárkokon túlszállt a karácsonyt ünneplő bakák éneke a túloldalra, az ellenséghez, és a háborúból kijózanodott közkatonák összebarátkoztak, talán ideje volna nekünk is összefogni, és a békétlenség okait orvosolni.