"Most nem panaszkodni, hanem cselekedni kell” – hangzott XII. Piusz pápa útmutatása 1942-ben

Mint már arról tájékoztattuk hallgatóinkat, kedden a Capitolium dísztermében bemutatták Andrea Tornielli olasz vatikanista „XII. Piusz. Eugenio Pacelli Péter trónján” c. 662 oldalas könyvét. A bemutatót Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár beszéde zárta le, amelyet most kivonatosan ismertetünk.

Eugenio Pacelli, XII. Piusz pápa már évtizedek óta éles viták középpontjában áll. A római Pápa, aki a második világháború rettenetes éveiben, majd a hidegháború korában állt az egyház élén, egy „fekete” legenda áldozata – kezdte beszédét Tarcisio Bertone bíboros. Ez a fekete legenda, amely részben szovjet eredetű, és amelyet az akkori orosz ortodox egyház vezetői is támogattak, hamisan úgy állítja be Pacelli pápát, mint aki elnéző volt a nácizmussal szemben és érzéketlen volt az üldöztetés áldozatainak sorsa iránt. Ennek egyik kellemetlen következménye, hogy teljesen feledésbe merült a Pápa rendkívüli magisztériuma, amely mintegy a II. vatikáni zsinat előfutára volt.

XII. Piusz ragyogó tanúságot tett életszentségével mind a katolikus papságról, mind a pápai szolgálatról – mondta a vatikáni államtitkár, majd felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy interneten olvashatók a Pápa háború idején mondott beszédei, amelyek rendkívül érdekesek mind tanbeli, mind lelkipásztori, stilisztikai szempontból. Andrea Tornielli műve eddig még nem közölt dokumentumok alapján egészíti ki mindazt, amit a Pastor Angelicus, a Defensor Civitatis jelzőkkel illetett Pápa alakjáról eddig tudtunk. Megismerjük például véleményét a születendő nemzeti szocialista mozgalomról Németországban, valamint azt a belső drámát, amelyet a háború idején élt át. XII. Piusz rádióüzeneteiben több ízben beszélt a náci üldöztetésről, tehát nem lehet őt hallgatással vádolni. Bertone bíboros utalt „A helytartó” c. Rolf Hochhuth drámára, amely nagy mértékben hozzájárult a fekete legendához. Az író a közelmúltban egy interjúban Pacelli pápát „démoni, hitvány személynek” nevezte – mondta beszédében Tarcisio Bertone bíboros.

A vatikáni államtitkár elismeréssel szólt Tornielli könyvéről, amely a neves történészek által már ismert adatokat most a nagyközönség elé tárja. Ez a kötet egyik legalapvetőbb értéke, ha figyelembe vesszük azt a rendkívül szomorú időszakot, amelyben Pacelli pápa élt. Szava nem tetszett a hatalmon lévőknek sem a második világháború során, sem pedig az azt követő korban, amely egymással szembe állított két politikai tömböt. Hányszor volt „áramszünet” a Vatikáni Rádióban, hogy ne hallassák a Pápa hangját, hányszor használták fel a „papírhiány” ürügyét arra, hogy ne tegyék közzé a Pápa kényelmetlen gondolatait és tanításait, hányszor tűntek el „véletlenek folytán” az Osservatore Romano számai, amelyek nézeteit, politikai jegyzeteit tartalmazták? – emlékeztetett rá beszédében Bertone bíboros. Ma, a modern eszközöknek köszönhetően ezek a források mind hozzáférhetők.

1943. június 2-án – védőszentje ünnepén – XII. Piusz pápa nyilvánosan is megindokolta magatartását a zsidóüldözés kapcsán. Minden szavát, amelyet az illetékes hatóságokhoz intézett, előzőleg komolyan megfontolt a szenvedők érdekében, hogy nehogy akaratlanul is még súlyosabbá és elviselhetetlenebbé tegye helyzetüket. Bertone bíboros Pacelli pápának ezt a mondatát VI. Pál 1964-ben mondott szavaihoz hasonlította:
„A Szentszék tartózkodik attól, hogy gyakrabban és élesebben felemelje a tiltakozás jogos hangját, nem azért, mert nem vesz tudomást a dolgok valós állásáról vagy elhanyagolja azokat, hanem a keresztény türelem értelmében és azért, hogy ne idézzen elő még nagyobb bajt.”
VI. Pál a hatvanas évek közepén a vasfüggöny országaira utalt, amelyekben a totalitárius kommunizmus uralkodott – emelte ki Tarcisio Bertone bíboros.

Idézte továbbá Robert Kempner zsidó törvényszéki bíró szavait, aki a nürnbergi perben főügyészként vett részt, és aki a következőket írta 1964 januárjában, Hocchuth darabjának megjelenése után: „Az egyház bármilyen nyilvános állásfoglalása Hitler kormánya ellen nemcsak előre megfontolt öngyilkosság lett volna, hanem meggyorsította volna zsidók és papok jóval nagyobb számának lemészárlását”.

XII. Piusz 1942-ben, a rádióban, a sajtóban, diplomáciai úton világos útmutatást adott: „Most nem panaszkodni, hanem cselekedni kell”. Ezt a bölcs megállapítást tanúsítja számtalan dokumentum: diplomáciai jegyzékek, sürgősen összehívott konzisztóriumok, jelzések, amelyek arra irányultak, hogy mindent megtegyenek az emberek megmentése érdekében, megőrizve az Apostoli Szentszék semlegességét.

Bertone bíboros érdekes epizódra emlékeztetett a könyvbemutatón, utalva 1943. októberére. Akkoriban mintegy 150 fős volt a vatikáni csendőrség létszáma, a svájci gárdisták – csakúgy mint ma – 110-en voltak. XII. Piusz idejében ezen kívül még a biztonsági szolgálatot az ún. Palatinus Gárda látta el. Általában mintegy 300 személy őrizte a Vatikán és az extrateritoriális épületek biztonságát, de az említett időszakban már 575-re emelkedett a palatinus gárdisták száma. A vatikáni Államtitkárság az Olaszországot elfoglaló idegen hatalomtól azonban azt kérelmezte, hogy újabb 4.425 személlyel bővíthesse a Gárda létszámát. Evidens, hogy a közeli gettó lakói életének megmentéséről volt szó. Eugenio Pacelli pápaként nem találkozott sem Mussolinivel sem Hitlerrel. (1932-ben, mint államtitkár találkozott az olasz diktátorral).

Bertone bíboros annak a véleményének adott hangot, hogy közzé kellene tenni azt a számtalan, zsidók részéről érkezett megnyilvánulást, amelyek háláról és nagyrabecsülésről tanúskodnak XII. Piusz emberi és spirituális szolgálatát illetően. A könyv egy-egy mozaikdarabbal egészíti ki a nagy Pápa alakját, csöndes, de hatékony működését az egyházban. Hosszú szolgálata a két világháború vérzivatarának időszakára esett – hiszen 1917-ben már bajorországi nuncius volt – illetve magába foglalta a vasfüggöny tragikus korszakát, amelyben Isten gyermekei milliószámra veszítették életüket. Az Apostolok örökségének egyháza, XII. Piusz egyháza, nemcsak prófétai szóval, hanem főleg mindennapos, prófétai cselekedeteivel folytatta működését – mondta Bertone bíboros.

Végül beszédében köszönetét fejezte ki Andrea Tornielli olasz vatikanistának művéért, amely hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük Isten Szolgája, XII. Piusz ragyogó apostoli szolgálatát. Hasznos szolgálatot tett az egyháznak, az igazságnak. Jogos a tények elmélyítése, a róluk folytatott vita, a szembesítés, de óvakodni kell a történészeknek a legsúlyosabb tévedéstől, vagyis az anakronizmustól. A múlt valóságát nem ítélhetjük meg napjaink szemszögéből – fejezte be beszédét a vatikáni államtitkár.

Itt jegyezzük meg, hogy Andrea Tornielli olasz vatikanista könyvében több utalás található Mindszenty József bíboros, hercegprímás alakjára.