Felmentették a Vatikáni Rádió vezetőségét az elektromágneses szennyezés vádja alól
– P. Federico Lombardi főigazgató közleménye
A római Fellebbviteli Bíróság első büntetőjogi tanácsa hétfőn másodfokú ítéletet hozott
a Vatikáni Rádió elleni perben, elektromágneses szennyezés alapos gyanúja ügyében,
amelyet a vád állítása szerint a rádió Santa Maria di Galeria adóközpontja idéz elő.
Az
ítélet, elfogadva a Vatikáni Rádió védelmének kérelmét, felmentette Roberto Tucci
bíborost, a Rádióadó Vezetői Bizottságának volt elnökét, valamint Pasquale Borgomeo
atyát, a Vatikáni Rádió volt főigazgatóját a „károsanyag-kibocsátás” bűncselekményének
vádja alól.
A Rádió Igazgatósága nagy megelégedésének ad hangot a Fellebbviteli
Bíróság határozatát illetően, amely elismerve a Vatikáni Rádió magatartásának helyességét,
döntő módon hozzájárul a Vatikáni Rádió jó hírnevének visszaállításához, amelyet igazságtalan
vádak károsítottak meg és hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosságban alaptalan félelmeket
tápláljanak.
A Rádió az olasz kormánnyal kötött megállapodást követően 2001-től
az elektromágneses sugárzásra vonatkozó olasz normatíva maradéktalan tiszteletben
tartásával működik. Az ítélet nyomán a rádió igazgatósága annak a reményének ad hangot,
hogy tevékenységét kiegyensúlyozott körülmények között folytathatja, az olasz hatóságokkal
és a lakossággal való nélkülözhetetlen együttműködés szellemében – hangzik P. Federico
Lombardi közleménye.
Rádiónk főigazgatója ezután emlékeztet az előzményekre:
2001-ben
a Vatikáni Rádió Rómától északra fekvő Santa Maria di Galeriában lévő adóközpontja
élénk vita tárgyává vált, az Igazgatóság szerint teljesen indokolatlanul. A vitás
kérdés az elektromágneses sugárzásra vonatkozó olasz normatíva megtartása körül alakult
ki. A problémát még abban az évben, a nyár előtt megoldották az Olaszország és a Szentszék
között külön erre a célra létrehozott kétoldalú bizottság tárgyalásai során. Ennek
ellenére egyes környezetvédő egyesületek, bizottságok és a térségben lakó személyek
büntetőjogi eljárást indítottak a Vatikáni Rádió ellen, azzal a váddal, hogy „a környék
lakóit zavaró, számukra egészségkárosodást okozó elektromágneses sugárzást bocsát
ki”.
A rádióadó három vezetőjét „károsanyag-kibocsátás” bűntettével vádolták,
az olasz Büntető Törvénykönyv 674. paragrafusa alapján. A büntető eljárás első
szakasza 2002. február 19-én zárult le. Az ügyet tárgyaló bíró határozatában kijelentette,
hogy a Lateráni Egyezmény értelmében nincs joghatósága az ügyben eljárni, mivel a
Vatikáni Rádió a Katolikus Egyház Központi hivatala. A Legfelsőbb Bíróság 2003. április
9-én nem fogadta el ezt az értelmezést és visszautalta a pert a Bíróságnak. 2003.
október 23-án kezdődött el a per újabb szakasza, amely másfél évig tartott, és amely
számos tárgyalás után P. Borgomeót és Tucci bíborost tíz napos felfüggesztett szabadságvesztésre
ítélte. A Vatikáni Rádió ezt az ítéletet fellebezte meg a Római Fellebbviteli Bíróságnál,
amely a másodfokú eljárás során az első tárgyalást 2006. december 12-én tartotta meg.
Ennek a szakasznak a végeredménye a mostani ítélet.
Mint ahogy már több ízben
elmagyaráztuk ezekben az években és ahogy azt a per során a védelem többször leszögezte
– folytatja közleményében P. Lombardi - a Vatikáni Rádió mindig az Olaszországgal
megkötött nemzetközi egyezmények keretén belül folytatta tevékenységét a Santa Maria
di Galeria adóközpontot illetően. Ami a lakosság védelmére vonatkozik, a Vatikáni
Rádió mindig követte az elektromágneses sugárzással kapcsolatos nemzetközi ajánlásokat
már az olasz normatíva meghatározását megelőzően. 2001-től kezdve, az olasz kormánnyal
kötött megállapodást követően, figyelmesen tiszteletben tartja az olasz normatíva
által megszabott határértékeket, ahogyan ezt a kétoldalú Bizottság megbízásából elvégzett
felmérések is bizonyítják. A felméréseket az illetékes és technikailag a legjobban
felszerelt olasz közintézmények végezték el. Nincs tehát semmilyen alapja annak az
állításnak, hogy a Vatikáni Rádió tevékenysége ártalmas volt a múltban, illetve hogy
ma aggodalmat okozhat az Adóközpont környékén élő lakosság körében.