P. Kiss Ulrich jezsuita megfontolásai a társadalmi kommunikációról

Május 20-án immár 41. alkalommal kerül sor a társadalmi, vagy szociális
kommunikáció világnapjának megrendezésére. Ebből az alkalomból idén is
üzenetet intézett a Szentatya a médiához.

Még a METRO című ingyenes hetilap is megemlékezett az eseményről, bár úgy
tudja, hogy az 1967 óta évente megtartott Világnapot az Egyház húsvét
hatodik vasárnapján ünnepli, (idén tehát május 13-án) és a
"Tömegtájékoztatás, avagy a Tömegkommunikáció Világnapja" címen emlegeti. Az
ünnepnek világi konkurenciája is van, a Távközlés Világnapja (World
Telecommunication Day) címen. Ez utóbbi egyértelműen a katolikus
kezdeményezés visszhangja, hisz 1968 óta tartják meg, bár a Nemzetközi
Távközlési Egyesület létrehozásáról szóló alapító okmányt, melyre
emlékeztetni hivatott, 1865. május 17-én Párizsban írták alá húsz ország
képviselői. Az ilyen-olyan világnapok inflációjában ezért is sajnálatos,
hogy a katolikus Egyház emléknapját a magyar fordítók a Tömegkommunikáció
Napjának keresztelték el, ami nagyjából szinonimája a szekuláris Távközlés
Napjának. Nem véletlenül került tehát a két nap, a világi és az egyházi, a
legismertebb keresőrendszerben egy közös címszó alá, amely igaz, mindössze
336 találatot számlál. Összehasonlítás végett jelezzük, hogy a névadó
tömegkommunikáció 68 000 találatot összesít, a rokon tömegtájékoztatás is 43
700-at, míg a helyes fordításban Társadalmi Kommunikációnak nevezendő
társadalmi jelenség 1 180 000 találatot produkál. Valószínűtlen, hogy bárki
egy jellegénél fogva a széles közönségnek szánt üzenetet bárki tudatosan el
óhajtana rejteni. Ezért talán érdemes lenne a nemzetközi gyakorlatnak
megfelelően az olasz eredetinek megfelelően konzekvensen szociális
kommunikációról beszélni és annak Világnapján szólni a célközönséghez!

Annál is inkább, mert a Communio et Progressio című korszakalkotó egyházi
dokumentum, amely a Társadalmi Kommunikáció Pápai Tanácsának lelkipásztori
határozatait tartalmazza, első mondata így hangzik: A Társadalmi
kommunikáció és az általa használt eszközök célja a társadalomban élő
emberek egysége és haladása. Ezek az eszközök túlnyomó többségükben azok,
amelyeket tömegkommunikációs eszközök néven ismer a nagyközönség. Ez
megmagyarázza a szóhasználatot, de nem igazolja. Ki gondolja komolyan, hogy
a tömegmédia az emberiség egységét és haladását szolgálják? Sőt: Isten
ajándékai? A média iránti tisztelettől áthatott és testvéri szeretet hangján
nyilatkozó egyházi dokumentum, miközben elismeri a média fontosságát,
kritikusan jelzi annak fogyatékosságait és korlátait is. A Communio et
Progressio különös gondot szentel a befogadók, és ezen belül a szülők,
nevelők és a nevelendő ifjúság képzésének. A máig aktuális dokumentum
tanításának egy-egy mozzanatát világítja meg évről-évre a Társadalmi
Kommunikáció Világnapja, segítve ezzel a helyi egyházakat az alapos és
átfogó médianevelésben és kritikus reflexióban. Idén a gyermekek és a média
került reflektorfénybe, és erről nyilatkozott XVI. Benedek. A Communio et
Progressio el nem évült érveit visszhangozta, amikor arra emlékeztet, hogy a
média a gyermeknevelésben az iskola, az Egyház és talán még a család
vetélytársa is, és ezért elengedhetetlen, hogy a gyermekeket kiképezzük a
média helyes használatára. A plébániák feladata, hogy hatékonyan segítsék
ebben a családokat. A pápa pozitív módszert javasol: be kell vezetni a
gyermekeket a gyermekirodalom, a szépművészetek és a komolyzene világába. Az
esztétikai nevelés mellett a jó, a szép és az igaz választására is meg kell
tanítani kiskoruktól fogva a fiatalokat. Ebben a média segítő társ is
lehetne, amennyiben a család, a házasság és az emberi személy méltóságának
értékeit hordozza. Tudjuk persze, hogy ez nem épp jellemző napi szinten a
média többségére. Kérdés, hogy pápai javaslatok mitől és miért hatnak a
kvótavadász médiára? Itt a befogadó lesz a kulcs, az ő nevelése. Ha
kinyilvánítja - például bizonyos csatornák, vagy legalábbis műsorok
elkerülésével - nemtetszését, az a népszerűségfüggő médiára hatással lesz,
és csak ez lesz hatással. A fogyasztók egyértelmű állásfoglalását
elősegíthetné egy olvasmányos, de szakmailag megalapozott és népszerű
médiafigyelő hálózat. Hála az internetnek, ez alacsony költséggel
valósítható meg és így nem utópia.

Kiss Ulrich SJ