Civilizációk és a béke kihívása – Mary Ann Glendon jogprofesszor felszólalása az ENSZ new yorki ülésén

Május 10-11-én zajlott New Yorkban az ENSZ 61. közgyűlése keretében a civilizációs párbeszéd és a béke témájáról szóló vita. A Szentszék képviseletében Mary Ann Glendon harvardi jogprofesszor, a Pápai Társadalomtudományi Akadémia elnöke szólalt fel a Vallások szerepe a mai társadalomban címet viselő fórumon.

Az amerikai professzorasszony beszédében kiemelte, hogy elméletileg az emberek és a gondolatok felgyorsult mozgása a mai világban elősegítheti az együttműködést a konfliktus helyett, a kölcsönös megértést a kölcsönös gyanakvás helyett. Bizonyos mértékben ez a személyes szinten meg is valósult. A probléma azonban az, hogy hogyan ragadjuk meg a lehetőségeket a félreértés, a feszültségek és az erőszak csökkentésére.

Ezután Mary Ann Glendon utalt a kultúraközi párbeszéd egy bátorító példájára: azokra a vitákra, amelyek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1948-as kihirdetéséhez vezettek. A történelmi dokumentum egy hatásos multi-kulturális együttműködés eredménye. A magas szinten folytatott párbeszédnek fontos szerepe van – hangsúlyozta – de ugyanakkor korlátozott is: egy véget nem érő folyamat egyik eleme, amelyet a társadalom hajszálerein keresztül kell táplálni. Ebben rejlik a vallási és kulturális vezetők kihívása: úgy ösztönözni követőiket, hogy az értelem és a kölcsönös tisztelet alapján találkozzanak másokkal, de ugyanakkor maradjanak hűségesek önmagukhoz, saját hitükhöz.

Miért olyan nehéz ennek a kihívásnak a megoldása? – tette fel a kérdést a Szentszéket képviselő professzorasszony. Egyrészt, mert a vallást mindig kihasználták politikai célokra, bár számos akadályt nem lehet külső erőkre fogni. Magában foglalja ugyanis a mások hitére vonatkozó félreértéseket, illetve a saját hitünkről való szegényes ismereteinket. Ezért fontos a vezetők és nevelők számára, hogy erőforrásokat találjanak saját hitükben a tisztelet és a tolerancia előmozdítására. Helyi szinten az ilyen igyekezetek meghatározóak lehetnek, mivel a vallási közösségeknek nagy lehetőségeik vannak a sebek begyógyítására, a hidak építésére, a szélsőségesek elleni összefogásra, akik a vallást a gyűlölet és az erőszak népszerűsítésére kívánják felhasználni. Majd Eleanor Roosevelt-et idézte, aki az emberi jogok gyakorlati alkalmazásához szükségesnek tartotta az emberek közötti kölcsönös tiszteleten alapuló kultúra megteremtését.

A növekvő vallási és kulturális pluralizmus része életünknek. Egyre több ember ismeri meg más kultúrák és vallások tagjait. Az iskolákban, lakókörnyzetekben, munkahelyeken sokan alakítanak ki tartós barátságokat. Ezek az ember kezdenek túllépni a tolerancián: tanulnak egymástól és hagyják, hogy a másik kitágítsa látóhatáraikat. Végül Mary Ann Glendon idézett II. János Pál pápa 1995-ben az ENSZ-ben mondott beszédéből: „A különbözőség, amelyet sokan fenyegetőnek találnak, a tiszteletteljes párbeszéden keresztül az emberi lét misztériuma mélyebb megértésének forrásává válhat.”