A katolicizmus Japánban – interjú Japán új szentszéki nagykövetével
Kagefumi Ueno Japán új szentszéki nagykövete interjút adott az Inside the
Vatican c. angol nyelvű havilapnak, amelyben a kereszténység és a japán kultúra
különbözőségéről, a katolikusoknak a Japánban való jelenlétéről nyilatkozott. Kagefumi
Ueno elmondása szerint, mint karrier diplomata saját kérésére került Rómába. 1980-83
között new yorki konzulként kezdte el ugyanis tanulmányozni a különböző civilizációk
és kultúrák alapvető gondolatrenszereit, valamint a vallások összehasonlítását. Cikkeket,
majd két könyvet is megjelentetett azóta a témában. Guatemalai szolgálata idején számos
esszét közölt a japán külügyminisztérium lapjában II. János Pál pápa 2001-es látogatásáról
a latin-amerikai országban. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a Pápa az egyetlen
vezető, akinek megnyilvánulásiat az egész világ figyelemmel követi. Japánban 16
egyházmegye van, ebből 3 főegyházmegye. A katolikusok rendszerint jól képzett szakemberek,
nagyrészt Jamagucsi és Nagaszaki városokban élnek. A hivatások terén ugyanolyan problémákkal
küzd az ország, mint Európa vagy az Egyesült Államok. A Fülöp-szigetekről és Vietnámból
érkeznek papok hogy pótolják a hiányt. Japán és a Szentszék 1942-ben létesített
diplomáciai kapcsolatokat azzal a céllal, hogy szükség esetén a Vatikán közvetítő
szerepet tudjon vállalni Japán és a szövetséges hatalmak között, amelyre aztán nem
került sor. Az első misszionáriusok a reformáció idején érkeztek Japánba.
Xavéri Szent Ferenc és társai nagyrészt portugál, spanyol és olasz nemzetiségűek voltak.
Japán déli szigeteire érkeztek meg a Fülöp-szigetekről. A katolicizmust aztán 1614-1868
között a sógun kormányok betiltották. Számos keresztény vértanú – japánok és külföldiek
– ebből az időszakból származik. Az első misszionáriusok nem voltak tudatában
annak, hogy a japánok esetleg nem lesznek fogékonyak az abszolút igazságosság, az
abszolút jóság, az egy és igaz teremtő, az egyetlen mindenható istenség iránt, amely
fogalmak a monoteista vallások – nem csak a kereszténység – lényegéhez tartoznak.
A transzcendentalizmus nem része a japán gondolkodásmódnak. Nálunk a számos istenség
szinte azonos szinten van az emberrel, nem válnak külön – hangsúlyozta az interjúban
Japán új szentszéki nagykövete. Mi japánok sosem hittük, hogy az univerzum úgy lett
teremtve, ahogy azt Nyugaton gondolják, mert a világegyetemről alkotott fogalmunk
hasonló a többisten hívő keltákéhoz. Nekik sem volt egy abszolút istenségük. Mint
a japánok a kelták is imádtak mindenféle természeti jelenségeket és erőket: fákat,
vízeséseket, hegyeket, szeleket, csillagokat stb. A sintoizmus és a kereszténység
közötti különbségről Kagefumi Ueno a következőket nyilatkozta: a kereszténységnek
van egy pontosan meghatározott istene. A sintoizmusnak ezzel szemben nincs isten fogalma
és teológiája. Többisten hitű és animista. Az ember nem felsőbbrendű más életformákhoz
képest és amit létrehoz, nem tulajdonává, hanem saját részévé válik. Japánban
500 ezer katolikus él, akik a lakosság 0,5%-át teszik ki. A katolikusok
és protestánsok száma régóta nem változik, bár a II. világháború után a misszionáriusok
egy második hulláma érkezett az országba. Jelenleg az evangelizálás legnagyobb akadálya,
hogy a katolicizmus bár rugalmasabb mint a múltban, még mindig túl fundamentalista
a japánok számára. A sintoizmusban mindennek van lelke. Ezért természetellenes
számunkra, hogy higgyünk egy minden hatalommal bíró, elvont szellemben, az abszolút
jóban és az abszolút rosszban, mert mindennek van jó és rossz oldala – emelte ki Japán
új szentszéki nagykövete. A jelenlegi helyzeten való változtatás céljából a katolikus
egyház párbeszédet hirdet kulturális cserék, lelkigyakorlatok, meditációk szervezésével
a katolikus és a zen buddhista papok között. Mégis úgy tűnik, hogy az egyház szinte
kizárólagosan a muzulmánokkal folytat vallásközi párbeszédet, amely szintén monoteista
vallás és a kereszténység távoli unokatestvére. Kagefumi Ueno Japán új szentszéki
nagykövete végül az interjúban elismerte, hogy a különbözőségek ellenére sok japán
katolikus iskolába és egyetemre küldi gyermekét az alapos kulturális képzés érdekében.