Május 18-án, II. János Pál pápa születésnapján mutatták be Enrico Marinelli „Wojtyła Pápa és a Tábornok” c. könyvét

Piero Pennacchini prelátus, a Vatikáni Államtitkárság munkatársa, a könyv előszavában a következőket írja:

„Aki Enrico Marinelli rendőrprefektus visszaemlékezését elolvassa, felfedezheti, hogy az olasz állam hűséges szolgálója milyen kiválóan tudja teljesíteni rendkívüli küldetését, anélkül hogy szem elől tévesztené saját, elkötelezett keresztény önazonosságát. Az idáig ismeretlen történetek, amelyeket a szerző a vatikáni közbiztonsági főfelügyelőség élén eltöltött csaknem 15 éves szolgálata során élt meg, feltárják számunkra azt a mély kapcsolatot, amely Isten Szolgájához, II. János Pálhoz fűzte. Ez hozzásegíti az olvasót ahhoz, hogy még inkább megismerje a messziről jött Pápa emberi arcát.

Valójában nincs különbség a között a Pápa között, aki az egész világon óriási tömegekkel találkozott és a között, akit Marinelli rendőr prefektus legbensőségesebb pillanataiban, gyakran mély és hosszantartó imádság közben mutat be. II. János Pál ugyanis mindig kereste az emberekkel való találkozást, minden egyes személyben, akivel kapcsolatba került, tudta, hogy Jézus képmását, Isten arcát fedezheti fel.

A szerző, akit a Szentatya kedvesen „tábornoknak” nevezett, jól tette tehát, hogy nemcsak a szépségét idézte fel azoknak a hegyeknek, ahol a Pápa rövid pihenéseit töltötte, hanem találkozásait főleg a völgyek lakóival, az egyszerű emberekkel, akiknek arcát a fárasztó mezei munka nyomai jelölik meg, de amelyet mindig megvilágít egy belső fény tisztasága.
II. János Pál szeretett elidőzni ezekkel az egyszerű emberekkel, akik a hegyi nyaralójához vezető út mentén, vagy az erdei ösvényeken vártak rá, hogy köszönthessék.

A hegyi kirándulások közül különösen emlékezetes a Molise tartományban lévő Agnone városkában tett látogatás. Azon túl, hogy Marinelli rendőr prefektus szülőhelye, a Szentatya azért kereste fel, mert híres évszázados harangöntő hagyományáról – éppen a Marinelli család révén. II. János Pál nagy érdeklődéssel követte a számára ajándékba készülő harang öntését, amelyet később a Szentatya az ENSZ-nek adományozott, és amelyre Izajás próféta szavait vésette fel: „Nemzet nemzet ellen nem hadakozik, háborúra többé nem készülődik”.

Marinelli rendőrprefektus szervezésében 1996. december 8-án, valamivel több mint egy hónappal azután, hogy II. János Pál pappá szentelésének 50. évfordulóját ünnepelte, hatalmas fáklyás menet világította meg a Szent Péter teret az Apostoli Palota ablakai alatt. „A testvériség tüze volt” – ahogy a Szentatya megállapította. Az óriás fáklyákból magasra törő lángnyelvek szinte nappali fényességgel világították meg a Szent Péter teret, emlékeztetve rá, mint ahogy II. János Pál mondta: „Krisztus a valódi fény, aki megvilágítja a föld sötétségét”.

II. János Pál széltében és hosszában bejárta a világot, hogy hirdesse az Evangélium üdvözítő szavát és tanúságot tegyen róla. Szüntelenül arra emlékeztetett, hogy Krisztus kopogtat minden ember ajtaján. Azt ismételte fáradhatatlanul, hogy ne féljünk szívünket tágra nyitni Krisztus előtt, aki minden kezdete és vége. Most, Isten Szolgája, akit az Atya Házában körül vesz az örökös fény és a szentek közösségében él, minden bizonnyal megvilágítja azoknak az életútját, akik életében és most is, továbbra is szeretik őt – olvashatjuk Piero Pennacchini sorait, amelyeket Enrico Marinelli: „Wojtyła Pápa és a Tábornok” c. könyve előszavában írt.