Latin-amerika evangelizálásának fényei és árnyai – XVI. Benedek pápa brazíliai apostoli látogatásáról tartotta beszédét a szerda délelőtti általános kihallgatás során

Két éves pápaságom során végre abban az örömben volt részem, hogy Latin-Amerikába utazhattam, amelyet olyan nagyon szeretek és ahol a világ katolikusainak nagy része él. A Szentatya utazása elsősorban hálaadás volt Istennek azokért a „csodákért”, amelyeket a latin-amerikai népekben véghez vitt, azért a hitért, amely életüket és kultúrájukat áthatja már több mint 500 éve. A Pápa zarándoklatának csúcspontját jelentette az aparecidai Mária szentélyben tett látogatása. A hit és a kultúra kapcsolatának témája különösen kedvelt volt már elődei, VI. Pál és II. János Pál számára is. Most XVI. Benedek pápa is ennek a témának a jegyében megerősítette a helyi egyházat hitében, amely megélt történelem, népi vallásosság, művészet, párbeszédben a Kolumbusz előtti gazdag hagyományokkal és a többi földrészről érkezett kulturális hatásokkal.
A dicsőséges múlt nem feledtetheti az árnyakat sem, amelyek elkísérték a földrész evangelizálását. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a bennszülött lakosság szenvedéseit, az igazságtalanságokat, amelyeket a gyarmatosítók mértek rájuk, gyakran lábbal tiporták legalapvetőbb emberi jogaikat. Igazolhatatlan bűntettekről van szó, amelyek azonban nem akadályozhatják meg, hogy hálát adjunk az isteni kegyelemért, amely csodálatosan működött a földrész lakóiban az elmúlt évszázadokban. Az evangélium a latin-amerikai népek önazonosságának elemévé vált. Ma, a globalizáció korszakában ez a katolikus identitás a legmegfelelőbb válasz, feltéve, ha komoly spirituális képzés és az egyház társadalmi tanításának alapelvei hatják át – mondta a Szentatya az általános kihallgatáson.
Brazília nagy kiterjedésű ország, amely megőrzi a mélyen gyökerező keresztény értékeket, de óriási szociális és gazdasági problémákkal küzd. Az egyház hozzá kíván járulni ezek megoldásához, és ehhez mozgósítania kell közösségeinek minden lelki és erkölcsi erejét. A pozitív jelenségek közül a Pápa kiemelte az új egyházi mozgalmak és Istennek szentelt intézmények termékenységét.
Az egyház ma is mindenekelőtt a 10 parancsolatot hirdeti, amely a szeretet parancsolatát kínálja fel elsőnek, hiszen szeretet nélkül a parancsolatok nem adhatnak teljes értelmet az életnek és nem nyújthatnak igazi boldogságot. Brazília keresztény kultúrája a világ számára a fejlődés új modelljét jelentheti, mivel az emberek és a teremtett világ közötti kiengesztelődésre ösztönöz.
A kábítószeresek rehabilitációs központjában tett látogatása különösen nagy hatással volt a Pápára. Jelentősnek nevezte, hogy az intézet közelében van a klarissza nővérek kolostora. Jelképesnek tűnik napjainkban, amikor minden bizonnyal szükség van pszichológiai és társadalmi megújulásra, de a mai világ még inkább igényli a mély spirituális megújulást.
Az apostoli látogatása során kanonizált Szent Antonio Galvao példájára utalva a Pápa ismét megállapította, hogy az életszentség valódi forradalom, amely előmozdíthatja az egyház és a társadalom hiteles reformját. A Szentatya arra buzdította a világi híveket, hogy legyenek ennek a megújulásnak a főszereplői, püspökeik vezetésével. A főpásztorok pedig őrködjenek a hit letéteményén. Apostoli látogatásával arra kívánta buzdítani a híveket, hogy folytassák a II. János Pál pápa által megjelölt utat, az új evangelizálás útját. Tegyék ezt a „Deus caritas est” enciklika egyesítő mind teológiai, mind társadalmi távlatában, amely a következő szavakban foglalható össze: a szeretet az, ami életet ad – mondta végül XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során.