XVI. Benedek pápa május 21-én hétfőn megkezdte a mozambiki püspöki konferencia főpásztorainak
egyenkénti kihallgatását, akik május 26-án fejezik be ad limina látogatásukat a Vatikánban.
A Mozambiki Köztársaság 1975-ben nyerte el függetlenségét Portugáliától. Lakóinak
száma becslések szerint 19,5 millió. Az etnikai csoportok között a legjelentősebb
a népesség 99%-t kitevő bantuk száma, míg a fehérek aránya 0,1%. Az ország hivatalos
nyelve portugál, de a szuahéli és a bantu nyelv is használatos. A vallások szerinti
megoszlás a következő: 26% animista, 24% katolikus, 23% nem vallásos vagy ateista,
18% muzulmán, 8% protestáns. Az első települések a IV. századra nyúlnak
vissza, Mozambik első lakói a bantuk voltak. A VII. századtól arab és keleti
kereskedők érkeztek a tengerparti részekre és a folyópartokra. Vasco da Gama
portugál felfedező 1498-ban jutott el az országba. A portugál kereskedők hamarosan
kiszorították az arabokat és megkezdődött a portugál gyarmati időszak. Az 1975-ben
kivívott függetlenség után marxista-leninista kormány került az ország élére.
A baloldali rezsim 1990-ig tartott. A több mint két évig tartó tárgyalások
után 1992-ben létrejött Római megegyezés vetett véget a hosszas gerillaharcoknak.
A közvetítésben jelentős szerepet vállalt a Sant’Egidio Közösség. Azóta a társadalmi
és gazdasági helyzet illetve az oktatás lassan javul Mozambikban. A jelenlegi magas
politikai és a társadalmi feszültség bizonytalan helyzetet okoz. Elterjedt a szegénység,
az analfabetizmus, a városok hanyatlása, a korrupció, az AIDS és az erőszak. A múlthoz
képest a politikai hatóságok részéről nagyobb az együttműködés az Egyházzal, támogatják
jelenlétét az egészségügyi és az oktatási szférában. Mozambikban a katolikus egyház
három főegyházmegyére és 9 egyházmegyére oszlik, amelyben 12 püspök teljesít szolgálatot.
Az evangelizáció története a portugál gyarmatosítással kezdődött (1498-1560).
Majd a XVI-XVII. században nagyszámú jezsuita, domonkos, ferences és kapucinus
misszionárius érkezett az országba. A XIX-XX. században többször megszakadt
az evangelizáció folyamata az üldözések és számos nehézség miatt. 1940-ben
megszületett a Szentszék és Portugália közötti egyezmény, amely a misszionáriusok
tevékenységére is kitért. Az egyház nehéz időszakot élt meg 1975-1992 között,
nagyon sok misszionáriusnak el kellett hagynia az országot, a missziókat államosították
és hamarosan bezárták a polgárháború miatt. Az Egyház két fontos területen kötelezte
el magát ebben az időszakban: a kis keresztény közösségek építése és a béke megteremtése.
1992-től az Egyház szabadon jelenléte megerősítésének szentelheti magát Mozambikban
az Afrikával foglalkozó püspöki szinódus által kijelölt módon. Elöl jár a háború által
lerombolt társadalmi szövet újjáépítésében. Az országban működő világi mozgalmak
közül legjelentősebb a Sant’Egidio Közösség, amely nagy szerepet vállalt a béke megteremtésében.
Fontosak még a helyi ifjúsági mozgalmak és nagy számban vannak jelen a női
szerzetes kongregációk.