XVI. Benedek pápa szombati apostoli tevékenysége: beszéde a Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítvány értekezletének résztvevőihez

A Szentatya szombaton délelőtt 11 órakor kihallgatáson fogadta Camillo Ruini bíborost, római helynökét, Francesco Monterisi érseket, a Püspöki Kongregáció titkárát, majd negyed egykor a Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítvány nemzetközi értekezletének résztvevőivel, mintegy 350 személlyel találkozott az Apostoli Palota Kelemen termében és beszédet intézett hozzájuk.
A Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítvány, hívő laikusokból álló szervezet, 1993-ban alapította II. János Pál pápa azzal a sajátos célkitűzéssel, hogy terjessze az egyház társadalmi tanítását, illetve gyűjtsön adományokat a Pápa karitatív szolgálata számára. A Szentatya nagy szeretettel fordult a Kelemen teremben zajló kihallgatás résztvevőihez, név szerint is megemlítve az Alapítvány elnökét, Lorenzo Rossi di Montelera olasz grófot és Attilio Nicora bíborost, az Apostoli Szentszék Vagyonkezelőségének elnökét, aki a délelőtt folyamán szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában az értekezlet résztvevőinek. A Pápa szavai szerint az ülés során ezúttal arról tartották megfontolásaikat, hogy mi is valójában a Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítvány alapvető feladta. Elmélyítettek tehát azt a témát, hogy melyek az egyház szociális tanításának legidőszerűbb szempontjai a mai világ sürgető kihívásaival szemben. Ezen felül átadták a Pápának nagylelkű adományaikat, hogy szabadon rendelkezzen azokkal és válaszolhasson a világ minden részéből érkező segélykérésre. „Biztosítom Önöket, hogy e kérések száma valóban nagyon magas” – mondta a Pápa a Kelemen teremben összegyűlt mintegy 350 személynek. „Köszönöm ezért hozzájárulásukat, elkötelezettségüket, amellyel tevékenységüket végzik abban az Alapítványban, amelyet szeretett elődöm II. János Pál pápa hozott létre.” Az értekezlet során az Alapítvány tagjai az ázsiai és afrikai földrész feljövő országainak problémáival foglalkoztak. A kérdést nemcsak gazdasági szempontból vizsgálták, hanem azt is figyelembe vették, hogy ezekben az országokban milyen társadalmi, kulturális és vallási jellegű változások mennek végbe. Különös figyelmet fordítottak Ázsiára, ahol rendkívül dinamikus gazdasági fejlődés megy végbe, ám ez nem mindig jár együtt valós társadalmi növekedéssel. Afrikában pedig sajnos a gazdasági és a társadalmi fejlődés rendkívül sok akadályba ütközik és nagy kihívásokkal kell szembenéznie. A két földrész népeinek, amint a világ minden más országának igazából arra lenne szüksége, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés és a valóban humánus távlat harmóniában legyen egymással. Ezzel kapcsolatban a Szentatya II. János Pál szavait idézte Centesimus annus k. enciklikájának egy fontos szakaszából: a fejlődés nem lehet kizárólag gazdasági jellegű, hanem a teljes emberi fejlődést is magában kell foglalnia. Nem csak arról van szó, hogy a népeket a gazdag országok szintjére kell emelni, hanem arról is, hogy a szolidaritás jegyében méltóbb életet kell felépíteni, ki kell tágítani minden egyes személy méltóságát és kreativitását és azt a képességét, hogy megfeleljen hivatásának, amely magában foglalja Isten hívó szavát is. „Ezek a gondolatok állandóan jelen vannak az egyház társadalmi tanításában és ezeket elődeim az utóbbi évtizedekben mindig hangsúlyozták” – mondta a Szentatya, majd VI. Pál pápa nagy társadalmi enciklikájára, az éppen 40 évvel ezelőtt közzétett Populorum Progressiora emlékeztetett. Sajnálatos módon az említett enciklikákban hangsúlyozott elvek, vagyis, a teljeskörű emberi fejlődés, sok esetben nem valósul meg. A mai globális társadalom gyakran paradox és drámai egyenlőtlenségeket tartalmaz és a modern fejlődés velejárója nem egyszer a magasfokú elszennyeződés valamint a természeti és környezeti erőforrások felelőtlen fogyasztása. Csak a szolidaritás követelményeinek megfelelő globalizációs folyamat biztosíthatja az emberiség valódi jólétét és a biztonságos békét mindenki számára.
A Szentatya beszédében végül a Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítvány nemzetközi értekezletének résztvevőit „kedves barátainak” nevezte, akik laikus hívő emberekként elkötelezik magukat a világban, szeretnének hozzájárulni a világ gondjainak megoldásához az Egyház társadalmi tanítása szellemében. A Szentatya arra bátorította őket, hogy haladjanak előre a megkezdett úton, ez az ő küldetésük. Az Úr bízta rájuk ezt az egyházi és társadalmi szolgálatot és a Pápa tudja, hogy küldetésüket nagylelkűen végzik.