„Az utolsó fatimai látnok” – Beszélgetéseim Lúcia nővérrel
Tarcisio Bertone bíboros államtitkár visszaemlékezése

A Szűzanya első fatimai jelenésének 90. évfordulója alkalmából megjelent kötetet szerzője
II. János Pálnak, Fatima pápájának, valamint XVI. Benedeknek, az altöttingi Fekete Madonna pápájának ajánlotta.

Bevezetőjében XVI. Benedek pápa Bertone bíboroshoz írt levelét olvashatjuk. A kötetet a RAI-ERI Rizzoli olasz könyvkiadó gondozta, társszerzője Giuseppe De Carli vatikanista újságíró,aki 19 éven át követte a RAI első csatornája számára II. János Pál pápaságát.

A 2007. február 22-i keltezéssel és a Szentatya aláírásával ellátott szöveg a következő szavakkal kezdődik:

„Az utolsó fatimai látnok” c. könyv lapjain, Ön, tisztelt Testvérem, felidézi emlékeit, hogy ne maradjanak pusztán személyes érzéseinek értékes kincsei, hanem, mivel olyan eseményekről van szó, amelyek megjelölték a XX. Század utolsó részének egyházát, bekerüljenek a közös emlékezetbe, mint az egyház évszázados történelmének jelentőségteljes mozzanatai.”

A Szentatya emlékeztet rá, hogy a könyvnek azt a fejezetét, amely a harmadik fatimai titkot tárgyalja, közösen élték át a 2000-es jubileumi év emlékezetes időszakában, amikor a Pápa a Hittani Kongregáció prefektusa, Bertone bíboros pedig a dikasztérium titkára volt.
XVI. Benedek így folytatja:
„Elődöm, II. János Pál, a nagy Pápa, akinek számos prófétai megérzése volt és személyesen meg volt győződve arról, hogy a Szűz „anyai keze” térítette el a lövedéket, amely számára egyébként halálos kimenetelű lett volna, úgy látta, hogy elérkezett a pillanat, amikor el kell oszlatni a fatimai Szűz által a három pásztorgyerekre bízott titok körüli misztériumot. Ezzel a Hittani Kongregációt bízta meg, amelynek a birtokában volt a Lúcia nővér által írt értékes dokumentum.

A világosság időszaka volt ez, nemcsak azért, mert így az üzenetet mindenki megismerhette, hanem azért is, mert ezáltal napfényre került az igazság. Az egyházban ugyanis apokaliptikus jellegű zavaros magyarázatok és spekulációk terjengtek, zavart okozva a hívek körében, ahelyett, hogy imára és bűnbánatra szólították volna fel őket. Másrészt azonban meg lehetett állapítani a keresztény élet hiteles forrását jelentő Mária ájtatosság vigasztaló fejlődését, ami az impozáns fatimai szentély körül és a világ minden részén kialakult, ahol a Mária tisztelet, a fatimai jelenések hatására mély gyökereket eresztett a nép hitében, arra szólítva fel a férfiakat és nőket, hogy szenteljék magukat Mária Szeplőtelen Szívének.
A Szentatya levelében utal rá, hogy a három pásztorgyerek közül egyedül életben maradt látnok és Bertone bíboros, II. János Pál küldötte közötti beszélgetések nemcsak fontos tényezőt jelentettek a tények igazságának igazolására, hanem alkalom arra, hogy megismerjük Lúcia nővér lelkének tiszta frissességét, szíve értelmét, amely jól kifejezi nőiességét. Ennek az egyszerű nővérnek a tapasztalatán keresztül is világossá válik Szűz Mária szerepe, aki az élet nehéz körülményei között anyai kezével kíséri el a keresztényeket.

„Én magam fogalmaztam meg a történet teológiai magyarázatát, miután buzgón imádkoztam, és mélyen elmélkedtem a harmadik fatimai titok valódi szavairól, amelyeket Lúcia nővér írása tartalmaz. Nagy hatással volt rám a Legszentebb Szűz vigasztaló ígérete, amely szavainak mintegy összefoglalása és értékes pecsétje: „Szeplőtelen Szívem győzni fog”.
Mint ahogy akkor írtam: „Mária fiat-ja, szívének szava megváltoztatta a világ történelmét, mert bevezette ebbe a világba az Üdvözítőt – mert ennek az „igennek” köszönhetően Isten emberré lehetett a mi tér dimenziónkban és az maradhat örökre.”
„Amióta magának Istennek emberi szíve van és így az emberi szabadságot a jó felé, Isten felé irányította, nem a rosszra való szabadságé az utolsó szó.”
A fatimai üzenet ennek újabb bizonyítéka.

A Pápa végül mindenkire a fatimai Szűzanya oltalmát kéri, akik elolvassák ezt a könyvet, Bertone bíborosra és a könyv társszerzőjére, Giuseppe De Carli újságíróra pedig Apostoli áldását adja.