Mindszenty bíboros a hitben való megtörhetetlen ellenállás jelképe egy ateista és embertelen, brutális elnyomó rendszerrel szemben – mondta homíliájában Walter Kasper bíboros

A véletlenek szerencsés egybeesése, hogy Mindszenty bíboros halálának 32. évfordulójára éppen Húsvét ötödik vasárnapján emlékezünk, amikor a Feltámadt Krisztus győzelmét ünnepeljük az igazságtalanság, a gyűlölet, a hazugság és az erőszak felett. Mindszenty bíboros emléklapján, esztergomi székesegyházának kriptájában a következő szavak olvashatók: „Vita humiliavit – mors exaltavit” – az élet megalázta, a halál felmagasztalta. Ezekkel a szavakkal lehetne a mai evangéliumi szakaszt is magyarázni – kezdte homíliáját Walter Kasper bíboros, majd személyes emlékeit idézte fel a következő szavakkal:

„Nagyon jól emlékszem, hogy amikor diák voltam, érdeklődéssel követtem a híreket, amelyek elérkeztek hozzánk nyugatra Magyarországról, az akkor uralkodó kommunista rezsim által 1949-ben lefolytatott kirakatperről. Tudomást szereztünk a kínzásokról és azokról az eszközökről, amelyekkel a bíborost vallomásra akarták kényszeríteni. Később, fiatal pap koromban nagy hatással volt rám története, kiszabadulása a börtönből az 1956-os bátor népfelkelés során, valamint az, hogy menedékjogot kért az amerikai követségen, hogy megmeneküljön az orosz tankoktól. Mindszenty bíboros számunkra egy jelkép volt, a hitben való megtörhetetlen ellenállás jelképe egy ateista és embertelen, brutális elnyomó rendszerrel szemben.

Ezután Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke felidézte Mindszenty bíboros életének egyes szakaszait. Az utóbbi napokban ismét foglalkozott a bíboros személyes történetével, akit a magyar nemzet és az egyház szabadsága rendíthetetlen védelmezőjének nevezett. A bíboros egész életét, már fiatal plébános korától kezdve az ellenállás jelölte meg. Már az első világháború után küzdött a kommunisták ellen és börtönbe került. A második világháború alatt bátran ellenállt a nácizmus borzalmának és a zsidók deportálásának, ekkor újból bebörtönözték. A háború után küzdött, mint érsek, mint prímás, és mint bíboros az orosz megszállók hatalma ellen, valamint az egyház életét és lelkipásztori tevékenységét korlátozó és elnyomó intézkedések ellen. Ellenezte a németek Magyarországról való kiűzetését, csakúgy, mint a magyarok Szlovákiából történő kitelepítését. Mindez csaknem életébe került a hírhedt per során.

Szenvedése tovább folytatódott az ausztriai száműzetésben is 1971 után. Ő, aki soha nem fogadta el a kompromisszumokat, nem értette meg, hogy a történelem hogyan haladhat túl rajta. Nagy csapás volt számára, amikor 1975-ben felmentették érseki tisztségéből. Igaz az, ami sírján olvasható. Az élet megalázta, életében a vesztesek közé tartozott, de soha nem törték meg, soha nem fogadott el kompromisszumokat, soha nem hagyta magát megfélemlíteni. Csak a halállal szerezte meg a győzelem koronáját. Mint tanú – görögül „mártír” – vagyis, mint egy új típusú vértanú, belépett az örök életbe. Ma az isteni és emberi jogokat védő rendíthetetlen küzdelem jelképe. Tekintetét a keresztre és a feltámadásra szegezve, mélyen hitt az igazság és az igazságosság győzelmében.

Mindszenty bíboros életében a vesztesek oldalán állt. Ma azonban elmondhatjuk, hogy erkölcsi erejével és ellenállásával, amely a hitből táplálkozott, halála után hozzájárult sokakkal együtt a kommunista zsarnokság feletti győzelemhez. Mindszenty bíboros a XX. század nagyjai közé tartozik. Mindnyájunknak jó okunk van arra, hogy megemlékezzünk róla és merítsünk példájából. A hozzá hasonló tanúságtételekre ma sürgető szükségünk van.

Mindszenty bíboros személyes történetét a mai evangéliumi szakasz élő és szenvedéssel teli kommentárjának tekinthetjük – folytatta homíliájában Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke. Krisztus keresztre feszítésével a világ szempontjai gyökeresen megváltoznak. Az értékek szintjén forradalmi változás következik be, Isten hatalma éppen a maga teljes törékenységében válik láthatóvá. A végső veszteségben nyilatkoztatja ki magát a dicsőség. „Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten”. Ezt fejezi ki Mária is Magnificat-jában: „Uralkodókat taszít le a trónjukról, de fölemeli az alázatosakat”.

Mindszenty bíboros életében világossá válik Krisztus követésének és az egyház történetének alapvető törvénye, az élet és a halál e paradoxonja. A bíboros sírfelirata vonatkozhatna magára Krisztusra és Krisztus sok nagy tanújára, az egyház első századaitól kezdve egészen napjainkig: „Vita humiliavit – mors exaltavit” – az élet megalázta, a halál felmagasztalta.

Kasper bíboros az evangéliumi szakaszból idézte Jézus szavait: „szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.” Ezt tette Mindszenty bíboros saját életkörülményei között. Nem saját magáért, saját érdekeiért küzdött, hanem síkra szállt mások jogainak és szabadságának védelmében. Megvédte az egyházat, népét, de más népeket is, mint a zsidókat és a németeket. Ma, hála Istennek, egy teljesen más világban élünk. Az ő általa elszenvedett vértanúság nem a mi valóságunk, de nekünk is védelmeznünk kell testvéreinket, ha kell, a végsőkig.

Ezért nem elég a múlt nagyjaira emlékeznünk, hanem fel kell tennünk a kérdést önmagunknak: milyen tanúságot kell tennünk ma, az élet, az igazságosság, az igazság védelmében? Ma nem arról van szó, hogy ellen kell állnunk egy olyan rendszernek, mint amilyen a múltban volt. Ma inkább arról van szó, hogy mint állampolgároknak kell megmutatnunk bátorságunkat, kritikával kell fogadnunk a vélemények, jelszavak, tettek uniformizálását, személytelenné tételét.
Az általánosan elfogadott szempontok nem mindig azok, amelyekben mi, keresztények osztozhatunk. Mint minden évszázad, de főleg a legutóbbi évszázad nagy tanúságtevőit, minket is hasson mindig át a húsvéti bizalom. A pillanatnyi veszteségeken, kudarcokon túl, ne feledjük, hogy végül az igazság, az igazságosság és a szeretet győz. Húsvét nyújtja számunkra azt a meggyőződést, hogy semmi sem hiábavaló, amit az igazság, az igazságosság és a szeretet érdekében teszünk. Végül beteljesednek Jézus szavai: „Íme, én újjáalkotok mindent”.