2007-05-03 13:44:24

"Aparecida - Latin-Amerika órája" - P. Benkő Antal jezsuita pszichológus előadása


Mário França Miranda kedves brazil jezsuita rendtársam több éven át tagja volt a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak, most pedig tagja annak a pápa által kinevezett 13 teológusból álló szakértő csoportnak, amely a CELAM 5. összejövetelén részt vesz a munkákban.
Pater França pár hónapja közzétett egy könyvet ezzel a címmel: „Aparecida – Latin-Amerika órája.” Most ennek második részét ismertetjük, amely a világegyház és a latin-amerikai helyi egyház kapcsolataival foglalkozik; rávilágítva annak a földrésznek sajátos problémáira, ahol a világ katolikusainak csaknem fele él.

A II. Vatikáni Zsinat Latin-Amerikában tényleges fordulatot jelentett az Egyház életében. Erről főleg a CELAM-nak Medellinben (1968) és Pueblában (1979) tartott ülései tanúskodnak. Az Egyház elsődleges feladatának tekintették a szegények és a fiatalok lelkipásztori gondozását. A felszabadítás teológia különböző irányai néha szélsőséges irányba vezettek, amelyek visszatetszést váltották ki az egyházi hatóságokban és rámutattak ideológiai befolyásokra vagy a hit igazságainak reduktív értelmezésére. „A jelentős latin-amerikai teológusok által az utóbbi években megtett útvonalak már nagyban csökkentették ezt a veszélyt”. A bázisközösségek Pueblában kaptak püspöki elismerést és buzdítást.

Jóllehet általában elismerik, hogy a latin-amerikai egyház virul, közel áll a néphez, fiatalok is jelentősen részt vesznek életében és többen életük feláldozásával tanúskodtak hitük mellett, intézményeit mégsem tudja eléggé összhangba hozni a társadalmi helyzettel. Legalább is a hivatalos Egyház részéről nem sikerül eléggé kifejezni a liturgiában a sajátos népi keveredésekből eredő igényeket. Ezért az ún. népi vallásosság igen gyakran a hivatalos egyházi tevékenység mellett él a hívek körében. A bázisközösségeket is többen fenntartással nézik mind kontinensünkön, mind azon kívül. „Bár a világ katolikusainak csaknem fele földrészünkön él, nehézségek merülnek fel, amikor azt kérjük a Szentszéktől, hogy hallgassa meg kéréseinket és kezdeményezéseinket.” A lelkipásztori tevékenységekhez szükséges alapirányok megadásánál egyes püspökségek megelégszenek azzal, hogy hivatkoznak az általános tanítóhivatalra, főként a pápai enciklikákra. Ez az önmagában helyes eljárás, megnehezíti azt, hogy földrészünk a teológiai reflexió és a lelkipásztorkodás terén saját meglátásaival járulhasson hozzá az Egyetemes Egyházhoz. „Mindenképpen sürgősnek tűnik, hogy az egyházi rendezés jobban figyeljen kontinensünkre.” Mivel kontinensünk a krónikus paphiány miatt számos közösségben csak igeliturgiát tarthatunk, hosszú távon fennáll annak a veszélye, hogy ténylegesen eltűnik az Eucharisztiának, a keresztény közösség szívénnek jelentősége,. „Nem érkezett le annak az ideje, hogy ehhez a latin-amerikai valósághoz közelebb álló papi modellre gondoljunk? A katolikusok folyamatos csökkenésének egyik oka nem keresendő éppen abban, hogy sokan hosszú ideig meg vannak fosztva papok jelenlététől?”

A latin-amerikai katolicizmus továbbá szenved attól is, hogy az eddigi eléggé egységes keresztény társadalom helyett mindinkább pluralista és szekularizált társadalom kezd kialakulni. Milyen változások lennének szükségesek földrészünkön az Egyházon belül, hogy megfeleljen ennek a kihívásnak? A sajátos problémák, nem kívánnak sajátos megoldásokat? Elismerjük az európai egyházak hozzájárulását földrészünk hitéletének kialakításában, folytatja megfontolásait França atya. Mégsem kerülheti el a kérdés felvetését: „Nem lenne lehetséges, hogy elhagyjunk néhány intézményi elemet, amelyek megfelelőek és hatékonyak voltak egy adott társadalmi kereten belül, és másokat vezessünk be, amelyek jobban megfelelnek annak a helyzetnek, amelyben most be van beágyazva Latin-Amerika Egyháza?” A kommúnió lényeges tartozéka az Egyháznak. Azonban az Egyetemes Egyház nem különbözik az egyes helyi egyházaktól: ezekben és ezekért létezik. A kifejezés, miszerint a Helyi Egyházak az Egyetemes Egyház képére vannak formálva, nem azt jelenti, hogy a helyi egyházak nélkül létezne egy „ideális Egyház”, amelyet azoknak utánozniuk kellene. „Minél inkább tartják tiszteletben a Helyi Egyházat, annak minden sajátos gazdagságával, annál teljesebb az Egyház katolicitá-sa,” „A Helyi Egyház csak olyan mértékben járulhat hozzá a többiek katolicitásához, amennyiben gátlások és félelmek nélkül elismeri, becsüli, előmozdítja, kiértékeli és kifejezi azt, ami eredeti és sajátos benne. Talán ütött az óra, hogy ez a Helyi Egyház, a maga szegénységében és egyszerű életével a többi, főleg a nyugati egyházak segítségére legyen.”








All the contents on this site are copyrighted ©.