Pénteken lezárult a Vatikánban a klímaváltozásról rendezett konferencia
A Szentszék nem fogalmaz meg hivatalos álláspontot a klímaváltozás és a fejlődés közötti
kapcsolatról, de újra előterjeszti a katolikus egyház társadalmi tanításának néhány
nélkülözhetetlen alapelvét, amelyeknek a környezetvédelmi kérdések megítélésében viszonyítási
pontként kell szolgálniuk. A kétnapos tanácskozáson a tudósok, politikusok, szakértők
és egyházi személyek szenvedélyes vitát folytattak és elmélyítették a klímaváltozáshoz
kapcsolódó témákat. Renato Martino bíboros, a Iustitia et Pax Pápai
Tanács elnöke záróbeszédében hangsúlyozta: a Szentszék alapvető érdeke, hogy felhívja
a figyelmet: az embert kell a környezetvédelmi kérdések középpontjába állítani. El
kell ismerni mindenekelőtt, hogy létezik a fejlődéshez és az egészséges környezethez
való alapvető jog, és mind a kettőt együttesen kell elősegíteni, anélkül, hogy az
egyiket előtérbe helyezzük a másik hátrányára. A bíboros emlékeztetett az Egyház
társadalmi tanításának Kompendiumára, amely egy teljes fejezetet szentel a környezeti
kérdéseknek, továbbá annak tudatosítására, hogy „a természet az emberért van, aki
pedig Istenért létezik”. A természet „az ember felelős és körültekintő kezeire bízott
gazdagság”. Az embernek nincs abszolút joga a természet felett, hanem annak megőrzésére
és fejlesztésére kapott küldetést a föld javainak egyetemes elrendeltetése szerint.
Az Egyház bízik az emberben és abban a mindig megújuló képességében, hogy a történelem
által előidézett problémákra megoldást találjon. Ugyanakkor Martino bíboros erős
támadást intézett beszédében a természetimádás mai különböző formái ellen, amelyek
szem elől tévesztik az embert. Ennek következményeként olyan népesség csökkentési
politikát kívánnak bevezetni, amelyhez a természettel szemben álló eszközöket használnak
fel, mint az abortusz vagy mint a szegény országokban a tömeges sterilizálás. A természetvédelemben
is az etikának kell elsőbbséget biztosítani – figyelmeztetett. Az ökológiai probléma
tehát tulajdonképpen etikai jellegű. Beszéde végén Martino bíboros a humán ökológia
koncepciójára, amelyet 1999-ben II. János Pál pápa fogalmazott meg és amellyel arra
kívánt rámutatni, hogy a probléma eredete antropológiai jellegű. Az antropológiai
tévedés az, hogy az ember Isten helyére saját magát teszi és ezáltal az inkább zsarnoki
módon semmint gondosan kezelt természet lázadását provokálja ki önmaga ellen. Az Egyház
társadalmi tanítása szempontjából az ökológiai vészhelyzet nemcsak természeti, hanem
antropológiai is egyben. A világgal való kapcsolat függ az ember önmagával való kapcsolatától
– emelte ki végül a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke.