A Pápa szentté avatta Boldog Frei Galvão ferencest - életrajzát P. Várnai Jakab ferences definitor generális ismerteti

XVI. Benedek pápa május 11-én magyar idő szerint fél háromkor ünnepélyes szentmise keretében, São Pauloban szentté avatta Boldog Frei Antonio de Sant'Anna Galvão de França / Antonius a Sancta Anna ferencest, aki 1739-1822 között élt.


P. Várnai Jakab, a ferences rend definitor generálisa bemutatja műsorunk számára az első brazil születésű szentet.
(Az 2002-ben szentté avatott Paulina nővér, (+1942), egy brazil női szerzetesrend alapítója ugyanis az olaszországi Trentóban született. 10 éves volt, amikor a családjuk Dél-Amerikába kivándorolt.)

Frei Galvão 1739-ben született Guaratingetá városában, jómódú szülőktől, vallásos családban. 13 éves, amikor beadják a jezsuitákhoz a belémi kollégiumba. Itt hivatása érlelődik, nyilván a jezsuitákhoz akar belépni, de apja nem engedi, mert tudja, hogy a Társaság konfliktusban áll a világi hatalmakkal. 1760-ban, 21 évesen belép a ferencesekhez. Ezen a vidéken az "alkantarinusok" terjedtek el, az Alkantarai Szent Péter nevéhez fűződő rendi reform követői. Akkoriban szokás a családnév elhagyása, ezért a rendi életben így ismerik: "Antonius a Sancta Anna".


1768-ban kezdi meg papi működését, amely lényegében Sao Paulóra korlátozódik. Első beosztása "gyóntató és portás". 1769-ben gyóntató lesz egy "Recolhimento" mellett: szerzetesi életet élő nők, de fogadalom és püspöki jóváhagyás nélkül.


Itt találkozik Maria Helena do Espírito Santo nővérrel, akivel később megalapítja a Recolhimento de Luz-t. 1773-ban jóváhagyja a püspök és a városparancsnok is, de nem mint monostort, hanem mint recolhimentót. A püspök a "koncepcionisták" 1511-ben jóváhagyott rendjét ajánlja mintaképnek (alapítója a spanyol Beatrice de Silva Meneses, +1490). Sok fiatal belépő van, imádkoznak, dolgoznak, szegények, örömben élnek. Józanság jellemzi őket: "ne vegyenek fel mániákusokat, frenetikusokat, lunatikusokat". Heléna nővér 1775. II. 23-án meghal, Galvao egyedül marad az alapítással. A következő városparancsnok fel akarja oszlatni, de a nép és a püspök közbejárására végül mégsem teszi. Ezután jön meg a portugál jóváhagyás, és a püspök is megengedi a fogadalmat. A közösség egyébként csak 1929-ben lesz "monostor".


Frei Galvao 42 éves, amikor meg akarják tenni novíciusmesternek, mivel azonban ezzel elhelyeznék, a püspök nem engedi. 1798-tól, 59 éves korától gvárdián Sao Paulóban. 1811-től, 72 éves korától ott lakik a nővéreknél. 1822-ben hal meg, 83 évesen. A nővérek kérésére ott temetik el, nem a ferences templomban. Sírját ma is sokan látogatják.


A források szerint kiegyensúlyozott ember, bölcs, realista, a személyekre odafigyelő. Életszentsége a "kis út" - kis dolgokban is odaadó, de határtalan bizalom Istenben. Folyamatosan jegyzik a közbenjárására bekövetkezett gyógyulásokat, de boldoggá avatására az első kezdeményezés csak 1938-ban, 116 évvel halála után történik. Végül II. János Pál pápa 1998-ban emeli az oltár dicsőségére.