XVI. Benedek pápa beszéde a szír-katolikus rendkívüli szinódus tagjaihoz

Krisztus Péter apostolnak és utódainak hagyott parancsa késztetett arra, hogy összehívjam ezt a rendkívüli szinódust, amelyen nevemben Tarcisio Bertone bíboros államtitkár elnökölt – kezdte beszédét a Szentatya, majd mindenkinek köszönetét fejezte ki a szinóduson való tevékeny részvételéért, azért, hogy hozzájárultak a szír-katolikus egyház problémáinak megoldásához.
A rendkívüli közgyűlés összehívásával az volt a Szentatya szándéka, hogy megerősítse azokat az évszázados kapcsolatokat, amelyek a szír-katolikus egyházat az Apostoli Szentszékhez fűzik, illetve hogy kinyilvánítsa Róma püspökének nagyra becsülését mindnyájuk iránt, akik Isten Népe kicsiny, de ősi eredetű és jelentős csoportjának pásztorai.
A húsvéti időszak liturgiája arra szólít fel bennünket, hogy tekintetünkkel és szívünkkel a keresztény hit alapvető eseménye, Krisztus halála és feltámadása felé forduljunk. Az Apostolok Cselekedeteiben ezekben a napokban a születő egyház előrehaladásáról olvasunk. Ez az út nem mindig egyszerű, de gazdag apostoli gyümölcsökben. A kezdetektől fogva nem hiányoztak az ellenségeskedések, a kívülről jövő üldözések, a feszültségek, és ellentétek a hívek közösségein belül sem. Az árnyak és a nehézségek ellenére, amelyekkel az első keresztényeknek szembe kellett nézniük, az egyház Jézus Krisztusba vetett hitének ragyogó fénye azonban soha nem vezetett csalódáshoz. Az egyház, már első lépéseitől kezdve, az Apostolok és munkatársaik vezetésével, rendkívüli bátorsággal és belső erővel eltelve, mindig meg tudta őrizni és növelni tudta az egység és a szeretetközösség értékes kincsét, a személyek, nyelvek, kultúrák különbözősége ellenére.
Ennek a rendkívüli szinódusnak a végén, az elmúlt évek nehézségeinek tudatában, hálával gondolok tisztelt Elődömre, II. János Pál pápára, aki olyan sokféle módon állt mellettetek – folytatta beszédében XVI. Benedek pápa. Meghallgatott benneteket, találkozott veletek és fáradhatatlanul több ízben is arra buzdított titeket, - mint például 2003. augusztusában írt levelében - hogy keressétek az egységet és a kiengesztelődést, mindenki részvételével. Ami engem illet, folytattam az általa elkezdett művet 2005. októberében írt levelemmel, mivel mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ma, csakúgy, mint a kereszténység hajnalán, minden közösség arra kapott meghívást, hogy tanúságot tegyen a testvériségről. A Pápa ezután idézte az Apostolok Cselekedeteinek megható sorait: „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke”. Ebben a Szentlélektől kapott ajándékban, vagyis a szeretetben való osztozásban van az apostoli hatékonyság titka – mondta XVI. Benedek pápa.
A Szentatya utalt rá, hogy a szír-katolikus főpásztorok ezekben a napokban megvitatták, hogy hogyan küzdhetik le azokat az akadályokat, amelyek megnehezítik az egyházi élet normális folyását. Tudatában vannak annak, amire szükségük van, sőt, ami nélkülözhetetlen. Ezt igényli az a szolgálat, amelyet az Úr bízott rájuk, ezt igényli a szír-katolikus egyház java, illetve az a sajátos helyzet, amelyben a Közel-Kelet él és az a tanúságtétel, amelyet a katolikus egyházak adhatnak az egységről.
Korunkban, amikor a keresztény közösségeknek világszerte számos kihívással kell szembenézniük, veszélyek és csapdák azzal a kockázattal fenyegetnek, hogy elhomályosítják az evangéliumi értékeket. A szír-katolikus egyházban a nyáj egy részét az erőszak és a konfliktusok jelölik meg. Ez fokozza a nehézségeket és még inkább veszélyezteti nemcsak a békét, hanem a személyek életét is. Ezekben a helyzetekben fontos, hogy a szír-katolikus egyházi közösség életerősen hirdethesse az evangéliumot és a poszt-modern társadalom kihívásainak megfelelő lelkipásztori tevékenységet mozdítson elő, továbbá megosztott világunkban ragyogó példát nyújtson az egységről.
A Pápa emlékeztetett a II. Vatikáni Zsinat tanítására: a keleti katolikus egyházak, válaszolva Krisztus „ut unum sint”, „hogy egyek legyenek” imájára, arra kaptak meghívást, hogy sajátos szerepet töltsenek be az ökumenikus előrehaladás útján. Az Orientalium Ecclesiarum k. határozat szerint a következő módon: „elsősorban imádsággal, példás élettel, az ősi keleti hagyományokhoz ragaszkodó kegyeletes hűséggel, egymás kölcsönös és jobb megismerésével, együttműködéssel, egymás ügyeinek és lelkületének testvéri nagyrabecsülésével.”
Szent Pál damaszkuszi megtéréséhez hasonlóan a szír-katolikus egyház is lelkesen, bizalommal és kitartással folytassa Pál apostol missziós tevékenységét, lépjenek antióchiai Szent Ignác, Szent Efrém és szent patrónusaik nyomába.
Végül a Szentatya Mária oltalmát kérve adta apostoli áldását a szír-katolikus egyház szent szinódusának tagjaira és minden hívőjére.