„A hivatások az egyház, mint szeretetközösség szolgálatában” –XVI. Benedek pápa üzenete a Hivatások Világnapjára

A hivatások világnapja jó alkalom arra, hogy rávilágítsunk a hivatások jelentőségére az egyház életében és küldetésében, és fokozzuk imáinkat, hogy számuk és minőségük egyaránt növekedjen – kezdi üzenetét a Szentatya, majd így folytatja:
„Az idei világnapra Isten népe figyelmébe kívánom ajánlani a következő témát, amely ma különösen időszerű: a hivatások az egyház, mint szeretetközösség szolgálatában.” A Pápa emlékeztet rá, hogy tavaly, a szerdai általános kihallgatásokon a katekézis új ciklusát kezdte meg, amelynek témája a Krisztus és az egyház közötti kapcsolat. Isten mindig kiválasztott néhány személyt arra, hogy közvetlenül együttműködjön vele üdvtervének megvalósításában. Az Ószövetségben, kezdetben Ábrahámot hívta meg, hogy alkosson egy „nagy népet”, majd Mózest, hogy kiszabadítsa Izraelt az egyiptomi fogságból. Az Újszövetségben Jézus, a megígért Messiás, egyenként meghívta az Apostolokat, hogy osztozzanak küldetésében. Az Utolsó Vacsorán azzal a feladattal bízta meg őket, hogy tartsák életben halálának és feltámadásának emlékét, egészen dicsőséges újra eljöveteléig, az idők végezetéig. Az egyház küldetése tehát az Istennel való bensőséges és hűséges szeretetkapcsolaton alapul. A II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium k. konstitúciójának tanítása szerint „az egyetemes egyház úgy jelenik meg, mint „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép”, amelyben maga Isten misztériuma tükröződik vissza. Ez azt jelenti, hogy visszatükröződik benne a szentháromságos szeretet, és a Szentlélek működésének köszönhetően minden tagja egy testet és egy lelket alkot Krisztusban. Ez a nép, főleg, amikor az Eucharisztia köré gyűlik össze, lelkipásztorai vezetésével, akkor éli át az Istennel és a testvérekkel való szeretetközösséget. Az Oltáriszentség az egyház egységének forrása, amelyért Jézus kínszenvedése előestéjén imádkozott: „Atyám, …úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”.
Ez az intenzív szeretetközösség kedvez az egyház szolgálatába álló hivatások virágzásának: az isteni szeretettel eltelt hívő szíve vállalja, hogy maradéktalanul Isten országa ügyének szentelje magát. A hivatásébresztéshez tehát szükség van arra, hogy nagy figyelmet fordítsanak az egyház, mint szeretetközösség misztériumára irányuló pasztorációra. Aki ugyanis egy felelős, gondoskodó, egyházi közösségben él, könnyebben felismeri az Úr hívó szavát. A hivatásgondozás azt igényli, hogy szüntelenül neveljünk Isten szavának hallgatására. Az Istennel való bensőséges szeretetközösség mindenekelőtt az imában valósul meg. Az Úr kifejezett parancsolata szerint fohászkodnunk kell a hivatások ajándékáért elsősorban úgy, hogy fáradhatatlanul közösen imádkozunk „az aratás Urához”. A meghívás többes számban hangzott el: „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába”.
Az Úrnak ez a meghívása jól megfelel a „Miatyánk” stílusának, amelyet maga Jézus tanított meg nekünk és amely az egész evangélium szintézise.
A Jó Pásztor arra szólít fel bennünket, hogy imádkozzunk a mennyei Atyához, hogy küldjön hivatásokat az egyház, mint szeretetközösség szolgálatába.
Az elmúlt évszázadok lelkipásztori tapasztalatát összegyűjtve a II. vatikáni zsinat rámutatott arra, hogy mennyire fontos a jövő papjait hiteles egyházi szeretetközösségben nevelni. Erre vonatkozóan olvashatjuk a Presbyterorum ordinis k.
„A papok Krisztusnak, a főnek és pásztornak hivatalát tekintélyében való részesedésük mértéke szerint gyakorolva, a püspök nevében összegyűjtik Isten családját, mint testvéri közösséget, melyet egy lélek éltet, és Krisztus által a Szentlélekben odavezetik az Atyaistenhez.”
A zsinatnak ezt a megállapítását visszhangozza a Pastores dabo vobis szinódus utáni buzdítás, amely hangsúlyozza, hogy a pap az egyházi szeretetközösség szolgája, mert – egységben a püspökkel és szoros kapcsolatban a papokkal, - építi az egyházi közösség egységét, összhangban a különböző hivatásokkal, karizmákkal és szolgálatokkal.
Nélkülözhetetlen, hogy a keresztény népen belül minden szolgálat és karizma a teljes szeretetközösség felé irányuljon. A püspök és a papok feladata, hogy ezt elősegítse összhangban minden más hivatással és egyházi szolgálattal. Az Istennek szentelt élet is ezt a szeretetközösséget szolgálja, mint ahogy erre szeretett elődöm, II. János Pál rávilágított „Vita consecrata” k. szinódus utáni apostoli buzdításában.
Minden keresztény közösség középpontjában az Oltáriszentség áll, az egyház életének forrása és csúcspontja. Aki az evangélium szolgálatába áll, ha az Eucharisztiából táplálkozik, előrehalad az Isten és a testvérek iránti szeretetben, és ezáltal hozzájárul az egyház, mint szeretetközösség építéséhez. Megállapíthatnánk, hogy „az eucharisztikus szeretet” alapozza meg az egész egyház hivatással kapcsolatos tevékenységét. Mint ahogy a Szentatya „Deus caritas est” k. enciklikájában kifejtette, a papi hivatások ott virágoznak Isten népe körében, ahol olyan emberek élnek, akikben Krisztus tükröződik vissza Szava révén, a szentségekben, különösen az Eucharisztiában. Ez azért van, mert az egyház liturgiájában, imájában, a hívők élő közösségében megtapasztaljuk Isten szeretetét, észleljük jelenlétét, és ezáltal megtanuljuk felismerni őt mindennapi életünkben. Isten előbb szeretett bennünket és továbbra is ő az, aki előbb szeret minket. Ezért tudunk mi is szeretettel válaszolni szeretetére.
Üzenetében végül XVI. Benedek pápa Máriához fordul, aki a keresztények első közösségét támogatta, ahol mindnyájan „egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak”.
Segítse az egyházat: legyen korunkban a Szentháromság ikonja, az isteni szeretet ékesszóló jele minden ember számára. Szűz Mária, aki készségesen válaszolt az Atya hívására, járjon közbe értünk, hogy a keresztény nép körében soha ne hiányozzanak az isteni öröm szolgái: papok, akik püspökeikkel szeretetközösségben hirdetik az evangéliumot és kiszolgáltatják a szentségeket, gondját viselik Isten népének és készen állnak arra, hogy evangelizálják az egész emberiséget.
Járjon közbe, hogy korunkban növekedjen az Istennek szentelt személyek számra, akik az árral szemben haladnak, akik megélik a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsait, akik prófétai módon tanúságot tesznek Krisztusról és felszabadító üdvözítő üzenetéről.
A Pápa üzenete végén Mária oltalmába ajánlat mindazokat a férfiakat és nőket, akiket az Úr sajátos szolgálatra hív meg az egyházban.
Ő segítse mindnyájukat, hogy életükkel mondhassák: „Itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem”.