50 évvel ezelőtt jelent meg XII. Piusz pápa Fidei Donum eciklikája

1957. április 21-én, Húsvétvasárnap tette közzé Fidei donum k. enciklikáját XII. Piusz pápa. A pápa ezzel a jelentős dokumentummal a katolikus egyház figyelmét a missziókra, elsősorban pedig az afrikai kontinensre irányította. Akkoriban a világ nagy geopolitikai változásokon ment át. 1947-ben India független állammá vált, 1949-től kezdve pedig a másik hatalmas ázsiai országban, Kínában megkezdődött Mao Ce-tung kommunista diktatúrája. 1954. november elsején kirobbant az algériai háború és a következő évben 29 afrikai és ázsiai ország, Bandungban értekezletet tartott, amely során nyilvánosan elítélték a gyarmatosítást és az imperializmust. A „Des pretres noires s’interrogent” - A fekete papok kérdőjelei c. könyv megjelenésével afrikai papok annak a kívánságuknak adtak hangot, hogy megőrizhessék saját identitásukat a keresztény hiten belül. XII. Piusz pápa egyik legközelebbi munkatársa az enciklika megszületésében Pietro Sigismondi prelátus, a Propaganda Fide kongregáció titkára volt, aki mint Leopoldville-i (ma Kinshasa) apostoli delegátus szemtanúként élte meg az új afrikai társadalom létrejöttét, amelyben hihetetlen módon megnövekedett a keresztények száma. Ebben a történelmi összefüggésben jelent meg XII. Piusz pápa Fidei Donum enciklikája, amelyben teljesen új hangsúlyt kapott az afrikai missziózás. XII. Piusz 4 évvel korábban hasonló felhívást intézett a katolikus világhoz Latin-Amerika érdekében is. Fidei Donum-ban a Pápa erőteljesen ajánlja az európai országokban tanuló afrikai papjelöltek lelkipásztori gondozását és ezzel párhuzamosan egyházmegyés papok küldését Afrikába egyes sajátos feladatok, pl. szociális tevékenység, sajtó apostolkodás megoldására. A megyéspapoknak ez a szolgálata korlátozott időre szólt és azóta ez a kifejezés olyan papokat jelöl, akik nem saját egyházmegyéjükben szolgálnak, hanem egy másik javára ajánlják fel munkájukat. Korábban a missziózás feladatát szinte kizárólag szerzetesek végezték. Az említett pápai dokumentum új szempontból közelíti meg a kérdést, azaz abból a távlatból, hogy a missziós munka mindenki közös felelőssége. A „fidei donum” papok hivatása elsősorban abban állt, hogy a helyi egyház missziójára összpontosítva lelkiségüket egyházmegyei szellemben terjesszék. E papok fontos szerepet játszottak a helyi papi testvériség megteremtésében és egyfajta hídépítő szerepet töltöttek be a régi (európai) és az új egyházak között. A fidei donum papok megjelenésével csökkeni kezd a missziós szerzetesrendek területi hatásköre. A püspöki kollegialitást kiterjesztették a missziókra is, így a helyi püspök az, aki meghívja az egyes szerzetes kongregációkat, hogy dolgozzanak a helyi egyházakban és az ő támogatását élvezik. Az enciklika ösztönző hatására számos – főként – női szerzeteskongregáció és társulat megkezdi szolgálatát az afrikai földrészen. Különösen Franciaország, Belgium, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok küldenek nagy számban afrikai misszióba szerzeteseket. Az enciklika másik értékes eredményeként nagy megújulás történik a monasztikus rendekben is. Egyedül a francia bencések 50 monostort alapítanak Afrikában 1960 és 80 között, míg 1999-re ez a szám 93-ra emelkedett. 50 évvel XII. Piusz pápa Fidei Donum enciklikájának megjelenése után a hit ajándékozása fordítva is érvényes: jelenleg 1500 afrikai pap szolgál olasz plébániákon. A Fidei Donum megjelenésének 25. évfordulóján, 1982-ben a missziós világnapra írt üzenetében II. János Pál pápa így fogalmaz: „Ezzel az enciklikával a missziós lelkipásztorkodásban nagy fordulat történt, amely aztán a II. Vatikáni Zsinaton kapta meg azokat az irányvonalakat, amelyek mentén az egyház ma is folytatja útját azzal a szándékkal, hogy szolgálja az embert és elvezesse az üdvösségre… Ez a fontos dokumentum – bár figyelme elsősorban Afrikára irányul – az egyház egész missziós tevékenységére érvényes a föld minden részén”.