Nemzetközi konferencia Genfben az iraki menekültek helyzetéről

A találkozóra április 17-18. között került sor Genfben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szervezésében 190 ország kormányának, 65 nemzetközi szervezet és 60 nem-kormányzati szervezet képviselőjének részvételével. A miniszteri szintű ülés megvizsgálta az iraki kivándorlás humanitárius dimenzióit és a szükséges segélynyújtás mértékét. Továbbá egy közös nemzetközi elkötelezettséget kívánt elősegíteni, hogy enyhítse az Irakkal szomszédos országok által vállalt terheket. A megbeszélés másik célja, hogy humanitárius és egyéb sürgős kérdésekre válaszokat nyújtson, többek között az Irakban és más országokba menekült különösen sebezhető személyeket érintően.

Statisztikák szerint az Irakkal szomszédos országokban közel 2 millió iraki él, sokan közülük 2003 előtt menekültek el hazájukból. Az iraki határokon belül pedig csaknem 1,9 millió kitelepített él egyre nehezebb körülmények között. Az iraki ENSZ misszió megítélése szerint jelenleg több mint 15 millió iraki van kiszolgáltatott helyzetben: menekültek, kitelepítettek, rossz táplálkozási feltételek között élő emberek, özvegyek, mozgássérültek stb. Sokan azok közül, akik az országon belül más területre menekültek felélték tartalékaikat, míg a befogadó közösségek számára egyre nehezebbé válik a folyamatosan növekvő menekültek kezelése.

„Irakban úgy tűnik könnyebb meghalni, mint élni” – kezdte felszólalását a konferencián Silvano Tomasi érsek, a Szentszék genfi állandó ENSZ megfigyelője. Idézte II. János Pál pápa szavait, aki figyelmeztetett az iraki nép elleni katonai beavatkozás szörnyű következményeire. A jelenlegi helyzetben egy átfogó megbékélési terv lehet a nyilvánvaló megoldás. Az érsek kiemelte, hogy a humanitárius munkások nagy elismerést érdemelnek az emberi család részéről kockázatok és áldozatok között végzett szolgálatukért. Hangsúlyozta a katolikus jótékonysági intézmény-hálózat fontos munkáját Irakban, Jordániában, Szíriában, Libanonban, Törökországban és Egyiptomban.
Végül a Szentszék genfi állandó ENSZ megfigyelője megerősítette, hogy a nemzetközi közösség részéről erőteljes vezetésre, a párbeszédre való hajlam újjáélesztésére van szükség és a reményre, hogy a béke győzedelmeskedhet. Az erőszak minden áldozata számára szervezett humanitárius segítségnyújtás igazságot teremt majd a szenvedők, a menekültek számára és ezzel megkezdődik tragikus állapotuk létfontosságú gyógyító folyamata.