2007-04-15 18:25:34

A Szentatya hálaadása a 80 év során kapott kegyelmekért


Egy ősi hagyomány szerint, a mai vasárnapot „Fehér vasárnapnak” hívjuk - kezdte homíliáját a Szentatya. Ezen a napon a Húsvét vigíliáján megkereszteltek ismét magukra öltötték fehér ruhájukat, a keresztségben az Úrtól kapott világosság jelképét. Úgy érezték, hogy mindennapi életükbe be kell vezetniük az ajándékba kapott új fényességet. Meg akarták őrizni az igazság és a jó lángját, amit az Úr gyújtott fel bennük, hogy elvigyenek a világba valamit Isten világosságából és jóságából.

II. János Pál pápa kívánságára ezen a vasárnapon emlékezünk meg az Isteni Irgalmasság ünnepéről: a Pápa azt tartotta, hogy az „irgalmasság” szó magába foglalja korunk számára a Megváltás teljes misztériumát. II. János Pál két diktatórikus rezsim elnyomását is megélte. A szegénység, a nélkülözés, az erőszak láttán mélyen megtapasztalta a sötétség hatalmát, amely ma is alattomosan jelen van világunkban. Ugyanakkor erőteljesen megismerte Isten jelenlétét is, aki ezekkel az erőkkel szemben teljesen másféle isteni hatalmát állítja: az irgalmasság erejét. Az irgalmasság az, amely határt szab a rossznak. Ebben kifejeződik Isten teljesen sajátos természete – szent mivolta, az igazság és a szeretet ereje.

II. János Pál, két évvel ezelőtt, ennek az ünnepnek a vigíliáján fejezte be földi életét. Halálával belépett az Isteni Irgalmasság világosságába, amelyről a halálon túl, és Istentől kiindulva ma teljesen új módon beszél hozzánk. „Bízzatok az Isteni Irgalmasságban!” – mondja nekünk. Nap, mint nap legyetek Isten irgalmasságának emberei! Az irgalmasság az a tündöklő ruha, amelyet az Úr nekünk ajándékozott a keresztségben. Nem hagyhatjuk, hogy ez a fény kialudjon, éppen ellenkezőleg, minden nap növekednie kell bennünk, hogy így elvigyük a világnak az Istenről szóló örömhírt.

Éppen ezekkel az isteni irgalmasság fénye által különösen megvilágított napokkal esik egybe egy számomra jelentős évforduló: 80 éves múltra tekinthetek vissza – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa, majd köszöntötte a szentmisén jelenlévő bíborosokat, főpásztorokat, a papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, a világi híveket. Tisztelettel fordult a politikai és diplomáciai élet képviselőihez, majd testvéri szeretettel köszöntötte I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka személyes küldöttét, Joannisz pergamoi metropolitát. Annak a reményének adott hangot, hogy megújult lendülettel folytatódik a katolikus-ortodox teológiai párbeszéd.

Azért gyűltünk össze, hogy visszatekintsünk eddigi életem hosszú szakaszára. Természetesen a liturgia nem arra szolgál, hogy saját magunkról beszéljünk, mégis életünk szolgálhat arra, hogy hirdessük Isten irgalmasságát – mondta a Szentatya, majd így folytatta homíliáját: „Mindig az isteni irgalmasság nagy ajándékának tartottam, hogy születésemre és újjászületésemre ugyanazon a napon került sor, Húsvét kezdetének jelében. Egy napon születtem meg családom és Isten családja számára. Hálát adok Istennek, hogy megtapasztalhattam, mit jelent a „család”, mint jelent az Apa, így azt a szót, hogy Isten, mint Atya, belülről értettem meg. Az emberi tapasztalat alapján nyílt meg számomra a lehetőség a nagy és jóságos mennyei Atya felé. Istennel szemben felelősek vagyunk, ugyanakkor bizalmat ad nekünk, igazságosságát mindig áthatja az irgalmasság és jóság, amellyel elfogadja gyengeségeinket is, támaszt nyújt, hogy lassanként megtanuljunk egyenesen járni.

A Pápa megköszönte Istennek, hogy megtapasztalhatta az anyai jóságot, hálát adott testvéreiért, akik mindig hűségesen mellette álltak élete során. Hálát adott barátaiért, és főleg azért, hogy élete első napjától kezdve beléphetett a hívők nagy közösségébe, amelyben szélesre tárul az élet és halál, az ég és föld közötti határ. Hálát adott, hogy olyan sok mindent megtanulhatott ebből a közösségből merítve, amely nemcsak az emberi tapasztalatokat foglalja magában, hanem az örökkévaló isteni Bölcsességet is.

Születés és újjászületés – földi család és Isten nagy családja –mindezek a sokrétű isteni irgalmasság nagy ajándékai. A Pápa ezután a papi hivatás ajándékáért adott hálát, felidézve pappá szentelését, amelyre 1951-ben került sor Szent Péter és Pál ünnepén. A freisingi székesegyház padlóján feküdve, a szertartás során tudatában volt léte szegénységének a hatalmas feladattal szemben. Vigasztalást jelentett az Isten szentjeihez, élőkhöz és holtakhoz felhangzó, oltalmat kérő fohász. Megtapasztalhatta azt is, hogy Jézus nemcsak Úr, hanem valóban barát is. Jézus Krisztus barátsága azt jelenti, hogy olyan személyekké válunk, akik megbocsátanak. Jézus Krisztus nekünk is megbocsát, felemel bennünket saját gyengeségünkből, és arra tanít, hogy bizalmára hűségünkkel válaszoljunk.

Isten irgalmasságának megnyilvánulásai nap, mint nap elkísérnek bennünket. Elég, ha éber szívvel észrevesszük őket – mondta a Szentatya, majd így folytatta szentbeszédét: A felelősség megnövekedett terhével az Úr új segítséget is adott életemben. Ismételten hálás örömmel látom, hogy milyen nagy azoknak a serege, akik támogatnak engem imáikkal, hitükkel és szeretetükkel segítenek szolgálatom teljesítésében, akik türelmesek gyengeségeimmel szemben, felismerve Péter árnyékában Jézus Krisztus világosságát. Ezért a Szentatya köszönetét fejezte ki az Úrnak és minden hívőnek.

Végül homíliáját Nagy Szent Leó imájának szavaival zárta. Ezeket a sorokat írta 30 évvel ezelőtt püspökké szentelésének emlékképeire is:

„Imádkozzatok a jó Istenhez, hogy erősítse meg a hitet, sokszorozza meg a szeretetet és növelje a békét. Engem, egyszerű szolgáját, tegyen alkalmassá a feladat elvégzésére és hasznossá a hívek tanításában, és adja meg, hogy szolgálatomat úgy végezhessem, hogy a kapott idővel együtt, növekedjen odaadásom. Ámen”.








All the contents on this site are copyrighted ©.