Stanisław Dziwisz bíboros szentmisével emlékezett meg Rómában, II. János Pál pápa sírjánál, halálának második évfordulójáról

Reggel 7 órakor kezdődött az a lengyel nyelvű szentmise, amelyet Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói metropolita érsek, II. János Pál egykori személyi titkára mutatott be a vatikáni Szent Péter-bazilika altemplomában, Karol Wojtyła sírjánál. Vele együtt misézett Franciszek Macharski bíboros, nyugalmazott krakkói érsek, valamint Henryk Gulbinowicz bíboros, Wrocław nyugalmazott érseke, továbbá számos püspök és mintegy 150 pap. Mivel az altemplomba csak néhány százan férnek el, az évfordulóra Rómába érkezett több ezer lengyel zarándok a Szent Péter-bazilikában követte a szertartást. Dziwisz bíboros e szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket:
"Kedves Testvérek!
Április másodika kitörölhetetlenül bevésődött emlékezetünkbe. Két évvel ezelőtt halt meg Isten Szolgája, II. János Pál. Elindult az atyai házba. Távozása az egész világ szeme előtt ment végbe, ezrek és ezrek, számos fiatal szokatlan, spontán szeretetétől kísérve. Mindnyájan egyesültek a részvétben, az imában, a szolidaritásban, szívük hálával telt el a haldokló Pápa iránt.
II. János Pál továbbra is jelen van az egész egyház életében. Ennek első tanúja maga XVI. Benedek pápa. Ma, Isten Szolgája, II. János Pál halálának második évfordulóján, és egyben azon a napon, amikor lezárul boldoggá és szentté avatási eljárásának egyházmegyei szakasza, különösen megköszönjük az Úrnak életszentsége ajándékát, amelyet a „távoli országból” – hazánkból – érkezett Pápában kinyilvánított.
Dziwisz bíboros homíliájában emlékeztetett rá, hogy "Virágvasárnap beléptünk a Nagyhét egyedülálló légkörébe. Ezt a hetet „szentnek” nevezzük, mert ekkor éljük át hitünk legnagyobb misztériumait.
A szentmisén elhangzott evangéliumi szakasz elénk tárja azokat a különböző magatartásformákat, amelyeket Jézussal szemben felvehetünk. Ezek között vannak azok a tanítványok és barátok, akik az Urat befogadják otthonukba. Itt van Lázár, akit Jézus visszahívott az életbe, és Márta, aki az asztalnál szolgál fel, valamint Mária, aki szokatlan és megható tettet hajt végre: illatos olajjal keni meg az Úr lábát.
A drámai evangéliumi jelenet résztvevői között van a tömeg is, aki szeretne eljutni Jézushoz és egyben látni a feltámadt Lázárt. De itt vannak a főpapok is, akik készen állnak megölni nemcsak Jézust, hanem vele együtt Lázárt is, "mivel miatta sok zsidó (ment oda és) hitt Jézusban" (Jn 12,11).
Nem lehet, hogy ez a Jézussal szembeni ellentmondásos magatartás nyilvánul meg ma is, a II. János Pál által oly hőn szeretett hazánkban (Lengyelországban)?" - tette fel a kérdést Dziwisz bíboros.
"Napjainkban, gondokkal küszködő világunkban itt állunk a keresztre feszített és feltámadt Jézus Krisztus szokatlan tanúja, II. János Pál előtt. Ő is az Úr tanítványai és barátai közé tartozott. Követte Jézust, azonosult vele, életével és küldetésével. Osztozott vele abban, amiért Isten a világba jött. Ennek oka pedig az ember volt. II. János Pál egész életét Jézushoz kapcsolta, fiatal korától kezdve. Jézus állt mindig élete középpontjában és ő volt minden számára. Ezt a fajta magatartást az embereknél „életszentségnek” hívjuk - állapította meg a krakkói bíboros érsek, majd hozzátette:
"Örömmel és reménnyel tölt el bennünket, hogy pontosan az életszentség az, amely II. János Pál szolgálatának legjellemzőbb és legfelismerhetőbb jele. Isten Népének veleszületett hit iránti érzéke azonnal és pontosan felismeri életszentségének igaz voltát. II. János Pál minden habozás nélkül Jézus barátainak közösségébe tartozott, vagyis a szentek közösségébe. Ez a hovatartozása jelölte meg életének értelmét és irányát, valamint mindannak, amit tervezett, és amit végbe vitt. Az egyház számára hitben és kultúrában gazdag örökséget hagyott hátra csodálatos enciklikáin, buzdításain, katekézisein, és számtalan homíliáján, szentbeszédén keresztül. Egyszóval annak az embernek az emlékét hagyta ránk, aki az Evangélium fáradhatatlan hirdetője volt. De mindenekelőtt életszentsége ajándékát hagyta nekünk, amely spirituálisan az egész egyházat gazdagítja, és ugyanakkor kihívást is jelent mindannyiunknak, akik arra vagyunk hívatva, hogy ugyanazon az úton járjunk: az Isten és az emberek iránti szeretet és szolgálat útján" - állapította meg Dziwisz bíboros, majd így folytatta homíliáját:
"E két rövid év elteltével egyre világosabban kitűnik Szentatyánk, II. János Pál pápaságának nagysága. Ezt a nagyságot többek között abból is megsejtjük, hogy számunkra hagyott üzenete mindig aktuális. II. János Pál egyedi és éles figyelemmel fordult korunk fontos problémái és kihívásai felé. Ragyogó tanításában választ találhatunk nyugtalanító kérdéseinkre." A krakkói főpásztor ezután rátért a hazáját érintő ellentmondásos légkörre.
"Ma Lengyelországban éles ellentétek alakultak ki a legfontosabb érték, az élet körül. II. János Pál az élet Pápája volt! Ha jól megnézzük, spirituális életének és lelkipásztori szolgálatának ez az egyik leghitelesebb meghatározása. Senki nem harcolt olyan kitartóan és határozottan az ember, minden ember életéért, a fogantatástól a természetes halálig, mint ő. Senki nem állt ki úgy az emberi méltóságért, a nők, az édesanyák méltóságáért és értékéért, mint ő. II. János Pál felfogásában sosem volt hely egy képzelt, vagy feltételezett konfliktus számára a nők java és méltósága, valamint a méhükben hordozott élet java és méltósága között. Elsősorban a nő az, aki szeretettel és törődéssel őrzi az életet. A nő az élet őrzője! Azé az életé, amelyet a fogantatás pillanatától magában hordoz. A megfogant élet nem jelent fenyegetést a nő számára, nem zavarja szabadságát, nem veszi el a szépséget és az örömet. Sőt, gazdagítja létét és mélyebb értelmet ad hivatásának" - hangsúlyozta a lengyel főpásztor.
A II. János Pál emlékére, a Szent Péter-bazilika altemplomában található sírnál bemutatott szentmisén, homíliája zárásaként a nagy pápa egykori magántitkára, Stanisław Dziwisz bíboros így fohászkodott: "Imádkozzunk, hogy hitünk átalakítsa magatartásunkat, irányítsa és megerősítse döntéseinket, személyes, családi és társadalmi életünk minden területén. Hogy egész életünkkel tanúskodhassunk Jézus tanítványaihoz és követőihez való őszinte, szenvedélyes, szabad és örömteli hovatartozásunkról".
Franciszek Macharski bíboros, a Faustinum Isteni Irgalmasság Apostolai Társulatának alapítója a hívek könyörgését az Isteni Irgalmasság Rózsafüzére szavaival vezette be: „Szent Isten, szent erős Isten, szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
A hívek a szentmise végén elénekelték a Jézusom, bízom benned himnuszt is, majd a koncelebráló atyák Dziwisz bíborossal az élen körmenetben a sírhoz járultak, ott letérdelve rövid imában fohászkodtak Isten Szolgájához, II. János Pálhoz.