Krisztus vérző léptei ma is nyomot hagynak világunk útjain - Gianfranco Ravasi atya
elmélkedése a Colosseumnál tartandó nagypénteki Keresztútra
Amint már előzetesen jeleztük, április 6-án, Nagypénteken a hagyományos keresztúti
ájtatosságon, amelyet XVI. Benedek pápa ezúttal másodízben vezet majd a Colosseumnál,
Gianfranco Ravasi prelátus, az Ambrosiana Könyvtár prefektusa készítette az elmélkedést.
A hatvanöt éves Ravasi atya a milánói egyházmegye papja, ismert biblia- és héberszakértő.
Az észak-olaszországi teológiai fakultás bibliai exegéta tanára, a Pápai Biblikus
Bizottság tagja interjút adott a Vatikáni Rádiónak, amelyben ismertette a keresztúti
elmélkedés vezérfonalát: "Exegétaként az volt a szándékom, hogy a Lukács evangéliumából
vett passió szakaszait árnyaltabban végigjárjam elmélkedésemben. Nem kimondottan teológiai
vagy költői jellegre törekedtem, hanem arra, hogy a meditáció, a szemlélődés segítségével
láttassam azt, hogy Krisztus vérző léptei bizonyos értelemben ma is nyomot hagynak
világunk útjain. A keresztény teológia szerint Krisztusra, az Emberfiára az emberiség
barátjaként kell tekintenünk. Az evangelisták részletesen leírták fizikai szenvedését,
a haláltól való félelmét, azt, hogy barátai magára hagyták, elárulták, és végül Isten
hallgatását is. Krisztus tehát valóban testvérünk az emberiség valamennyi keresztútján,
minden szenvedésünkben. Krisztus kiáltása: "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál
el engem?" (Mt 27,47) nem a reménytelenséget, hanem a végletes elhagyatottságot jeleníti
meg. Ezt mi is átéljük életünk egyes pillanataiban, és talán létünk utolsó állomása,
a halál előtt is. Krisztus azonban Isten fia is, aki fájdalmunk, halálunk sötét
alagútján végigjárva egy szikrát is felvillant: az örökkévalóság, az élet, a remény,
a Húsvét csíráját. Ezért a fájdalom és a halál az ő eljövetele után már nem ugyanaz,
mint korábban volt - tette hozzá Gianfranco Ravasi prelátus, a Via Crucis idei elmélkedésének
szerzője.