Az Evangéliumban foglalt hit nem néhány értelmiségi kiváltsága, hanem mindenki számára
elérhető a Pápa, a püspökök, az Apostolok utódainak hithirdetése révén
XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson a kereszténység egyetlenségéről,
- egyedülálló mivoltáról - egyetemességéről és isteni sugallatáról szólt a híveknek,
lyoni Szent Iréneusz tanítása alapján. A Kr. u. második században élt vértanú püspök
két fő művet hagyott ránk: „Az eretnekségek ellen, vagy a hamis gnózis cáfolata” (Adversus
haereses), illetve „Az apostoli igehirdetés feltárásában”.
A püspökök a hit
igazi tanítómesterei, akik be tudják bizonyítani, hogy a tant az Apostoloktól, a megszakítás
nélküli, folytonos hagyomány révén kapták. Csaknem kétezer évvel ezelőtt Szent Iréneusz
ezekkel a határozott szavakkal cáfolta meg a gnosztikusok szektás felfogását, akik
azt hirdették, hogy a kereszténység egyfajta „elit, értelmiségi” hit, amely csak kevesek
számára teszi lehetővé, hogy megértsék az evangéliumi igazságokat, a tömegeknek pedig
csak jelentéktelen tanokat hirdet.
XVI. Benedek pápa emlékeztetett a francia
főpásztor képességeire, akit „az eretnekségek elleni küzdelem bajnokának” nevezett.
Megállapította róla, hogy képes volt az apostoli hagyomány helyes felfogásának meghatározására.
„Az apostoli hagyomány nyilvános, nem pedig magánügy, vagy titok. Iréneusz számára
kétségtelen volt, hogy az egyház által továbbadott hit tartalma az, amelyet az apostoloktól
és Jézustól, Isten Fiától kaptunk. Ez az egyetlen tanítás, ezen kívül nem létezik
más. Ezért, aki meg akarja ismerni az igazi tant, elég, ha megismeri az apostoloktól
származó hagyományt és a hitet, amelyet hirdettek. Hagyomány és hit – a püspöki folytonosság
révén jutott el hozzánk” – mondta katekézisében a Szentatya.
Ebben a hagyományban
különös figyelmet kell szentelni a római egyház tanításának. Ez az ősi egyház rendelkezik
a legnagyobb apostolisággal, mivel az apostoli kollégium olyan két tartó oszlopától
származik, mint Péter és Pál. Tőlük kezdve egészen a mai püspökökig, az apostoli hagyomány
egy másik jellemvonást is mutat: az egyedüliséget. A Pápa ennek ábrázolására Szent
Iréneusz szavait idézte, amelyekkel az eretnekekkel szembeszállt.
„Az Egyház,
jóllehet szétszóródik az egész földön, a föld végső határáig, az apostoloktól és tanítványaiktól
örökölt hitet, ezt a prédikációt és ezt a hitet gondosan őrzi, mintha csak egyetlen
házban lakna. Azonos módon hisz benne, mintha egy szív, egy lélek lenne. Egybehangzóan
hirdeti, tanítja, adja tovább, mintha egyetlen száj lenne. Legyenek bár különféle
nyelvek a világon, a hagyomány tartalma mindenütt egy és ugyanaz. Nézzük akár Germánia
egyházait, az ibérekét vagy a keltákét, akár a kelet, Egyiptom, Líbia egyházait vagy
a világ közepén lévőt, egyiknek sincs más hite, vagy hagyománya.”
Tehát már
a második században láthatjuk az egyház egyetemességét, katolicizmusát, és az igazság
erejét, amely egyesít egymástól ennyire eltérő valóságokat, abban a közös igazságban,
amelyet Krisztus nyilatkoztatott ki nekünk – állapította meg a Szentatya.
Az
apostoli hagyomány harmadik alapvető jellemzője az, hogy a Szentlélek sugallta. Nem
arról van tehát szó, hogy a hit átadása többé-kevésbé művelt emberek ügyességére van
bízva, hanem Isten Lelke biztosítja ennek hitelességét. Ez az egyház élete, az, ami
az egyházat mindig frissé, fiatallá, sokrétű karizmákban termékennyé teszi.
Szent
Iréneusz szerint: „Ezt a hitet, amelyet az Egyháztól kapunk, gondosan őrizzük, mint
egy nagyértékű kincset, drága edényben, hiszen Isten Lelkének erejében szüntelenül
megújul, megfiatalítva a tartó edényt is” – mondta végül katekézisében XVI. Benedek
pápa