Az Isten nélküli élet nem működik, mert hiányzik belőle a fény - mondta a Pápa a fiatalkorúak börtönében bemutatott szentmisén

"Elhagyni a bűnt és visszatérni Istenhez. Tegyük meg együtt ezt az utat a belső megszabadulás felé" - buzdította vasárnap délelőtt homíliájában XVI. Benedek pápa a római "Casal del Marmo" Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének lakóit. A Szentatyának pápasága során ez volt az első börtönlátogatása, amelyet ő a serdülőknek, az elhagyatott, többségében külföldi származású és kirekesztett fiataloknak szentelt. A Pápa fölkereste, hogy meghallgassa őket, együtt imádkozzon velük és főként tanúskodjon Isten szeretetéről, aki irgalmas és hűséges Atya, gyermekei tévedései ellenére is.

XVI. Benedek pápát római helynöke, Camillo Ruini bíboros fogadta Benedetto Tùzia római segédpüspökkel, továbbá Giorgio Caniato prelátussal, az olaszországi börtönlelkészek felelősével és Gaetano Greco atyával, az intézet lelkészével együtt. Az olasz kormány képviseletében jelen volt Clemente Mastella igazságügy-miniszter, valamint az intézet vezetői és dolgozói, végül pedig a fogva tartott fiatalok családtagjai is.

A Pápát izgatott készülődés várta a Róma külvárosában található börtönben, boldog és kicsit kíváncsi tekintetek fogadták az intézet Irgalmas Atyáról nevezett kápolnájában. A mintegy ötven fiatal - többségében fiú - arcvonásai elárulták, hogy nem olaszok, hiszen nagyobb részük román származású, valamint a volt Jugoszlávia területéről idetelepült nomád cigány. 90%-ban vagyon elleni bűncselekmények miatt kerültek ide, személyazonossági okmányokkal nem rendelkeznek.
"Szívesen jöttem hozzátok, s találkozónk legfontosabb pillanata a szentmise, amelyben megújul Isten szeretetajándéka: az a szeretet, amely megvigasztal minket és békét ad nekünk, különösen az élet nehéz pillanataiban. Ebben az imádságos légkörben szeretnélek egyenként köszönteni benneteket" - fordult a fiatalokhoz a Pápa, aki homíliáját a tékozló fiú példabeszéde köré fonta:
"... a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült" (Lk 15,24)

Maga Krisztus jön el az Eucharisztiában és tanít meg minket szeretni. Ti erre azt mondhatjátok: de milyen nehéz komolyan szeretni, jónak lenni! Mi a szeretet titka, mi az élet titka? XVI. Benedek pápa szeretettel és családias hangon az evangéliumi példabeszédhez visszatérve beszélt a fiatalokhoz. Egy apa két fia, mindkettő teljesen eltérő életfelfogással, békében és jómódban él, mígnem a kisebbik úgy érzi, hogy meg kell találnia azt az életet, ahol teljesen szabad lehet, azt csinálhat, amit akar, nem korlátozzák az isteni parancsolatok és szabályok. Elhagyja tehát a szülői házat, de idővel ebbe a nagy szabadságba is bekúszik az unalom, a szorongató belső üresség. Elfogy a pénze és az addig áhított élete már nem elégíti ki. Ekkor elgondolkozik azon, hogy valóban ez-e az élet útja, hogy a szabadság azt jelenti-e, hogy csak azt csinálom, amit én akarok, hogy csak magamnak élek? Nem inkább az az élet, ha másokért élek, ha hozzájárulok a világ, az emberi közösség építéséhez?
És itt egy új belső utat kezd el járni, amelyen más megvilágításba kerülnek számára ezek a fogalmak - magyarázta a Szentatya a fiataloknak. Végül az ifjú úgy dönt, hogy újrakezdi régi életét, visszatér apjához, aki tiszteletben tartva szabadságát hagyta őt elmenni, hogy megértse, mi az élet és mi nem az. Hazatérése nagy ünnep, az újrakezdésé. "Rájön, hogy éppen a munka, az alázat, a mindennapi fegyelem teszi igazzá az ünnepet és az szabadságot. Megérti, hogy Isten parancsolatai nem akadályozzák a szabadságot, sem a szép életet, hanem azt az utat jelzik, amelyen megtaláljuk az életet."

Mit is tanít tehát az Evangélium? Mindenekelőtt azt, hogy ki Isten valójában. "Ő az irgalmas Atya, aki Jézusban határtalanul szeretett bennünket. Ő befogad minket és visszaadja gyermekei méltóságát." Ez a példabeszéd segít megértenünk azt is, ki az ember - folytatta a Szentatya. Az ember Isten képmása, de törékeny teremtmény is, ki van téve a rossznak, de képes a jóra. A Pápa tehát a megtérésre szólította föl a fiatalkorúak börtönének lakóit ebben a nagyböjti időben. "Ez egy lehetőség arra, hogy úgy döntsetek: fölkeltek és elindultok, tehát hagyjuk el a bűnt és térjünk vissza Istenhez. Tegyük meg együtt ezt az utat a belső megszabadulás felé" - mondta a fiataloknak a Szentatya.

A szentmise után a Pápa a börtön tornatermében köszöntötte az intézet vezetőit és dolgozóit, majd egyenként meghallgatta a fogva tartott fiatalokat, akik az ott készített fa- és kerámiatárgyakkal, festményekkel kedveskedtek neki. Valamennyiüket átölelte és emlékeztette őket, hogyan élhetnek az örömben, akkor is, ha meg vannak fosztva szabadságuktól. A titok ebben rejlik: Istent kell az első helyre tennünk életünkben.