Akijama Manabu János hangoslevele
Japánból

Akijama Manabu János japán keresztény, a Tokió közelében fekvő Tsukuba-i egyetem bölcsészetttudományi karának görög-latin szakos tanára megtanulta a magyar nyelvet. A görög-katolikus egyházban vette fel a keresztséget.
A közelmúltban e-mailben jelezte szerkesztőségünknek, hogy minden nap hallgatja műsorainkat. Most a Felkelő Nap országából köszönti a Vatikáni Rádió magyar adásának hallgatóit, és abból az alkalomból kívánja röviden felidézni a japán katolicizmus történetét, hogy a helyi egyház híveinek nagy örömére, utolsó szakaszához érkezett Péter Kaszui Kibe jezsuita atya és 187 vértanú társának boldoggá avatási eljárása. Mivel a távolról érkezett felvétel műszaki minősége olykor nem tökéletes, ezért mi olvassuk fel japán hallgatónk beszámolójának egyes részeit.
Szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió magyar műsorának minden hallgatóját. Péter Kaszui Kibe jezsuita atya és 187 vértanú társa folyamatban lévő és utolsó szakaszához érkezett boldoggá avatásának eljárása kapcsán szeretnék beszámolni a japán katolikusok történetéről  és a jelenlegi hívők helyzetéről, valamint szeretném kifejteni a magyarországi kereszténység jelentőségére vonatkozó véleményemet egy japán katolikus hívő szempontjából.
A Szentté avatási Kongregáció kedvezően nyilatkozott az ügyről, és már csak a pápa jóváhagyását várjuk. Ha ez megtörténik, akkor a szertartásra idén ősszel kerülhet sor. A jelenlegi vértanúk egyharmada nő, csaknem mindnyájan laikusok, mindössze 4 pap van közöttük. Ők 1603-tól 1639-ig az Edo korszakban szenvedtek vértanúságot.
A katolikus hithirdetés Japánban Xavéri Szent Ferenc által 1549-ben kezdődött. De 1587-ben Tojotomi Hidejoshi uralkodó életbe léptette a „kereszténység tilalmának rendeletét”, és 1597-ben Nagaszakiban vértanúságot szenvedett 26 hívő, akiket a római katolikus naptár szerint február 5-én ünnepelünk. Azután az 1603-ban kezdődő Edo korszakban a kereszténység majdnem eltűnt Japánból. 1857-ben, az Edo korszak végén, kezdték újra a katolikus hit hirdetését Japánban.
Japánban most 16 római katolikus egyházmegye van. Japán összlakossága körülbelül 126. 824. 000, de köztük a katolikus hívők csak 450. 000 körül lehetnek (a teljes lakosság 0,35 százaléka). A fent említett „kereszténység tilalmának rendelete” után, az Edo korszakban minden japán számára kötelező volt bejelentkezni valamilyen buddhista templomi közösségbe. Azután 1889-ben, a Meizsi korszak 22. évében, törvényesítették a vallásszabadságot. A második világháború idején az ősi japán vallást illetve sintoizmust nyilvánították államvallássá. Azonban a világháború végétől kezdve mostanáig terjed a japánok között a minden vallás iránti közönyre való hajlam. Ezért azóta a japán buddhizmusról vagy a sintoizmusról azt mondhatjuk, hogy ez már nem egyfajta vallás, hanem műveltség kérdése. Amikor pedig az egyetemen, ahol tanítok, a buddhizmus példáit illusztrálom, a diákok nagyon jól értenek. Úgy gondolom, hogy a buddhizmus tulajdonképpen egy gondolkozás vagy  egyfajta ideológia.
Egy állami egyetem tanára és tisztviselőjeként kísérelem meg a mindennapi oktatási környezetben hirdetni az üdvösség üzenetét. Számomra a görög és latin oktatáson át hirdethetjük különösen az egyházatyák tevékenységeit, világnézetét, örökségét az egyház története során. A magyarországi kereszténység nagyon jó példának tűnik ennek a szükségletnek a kielégítésére.
Magyarországon a római katolikus és görög katolikus rítus nagyon jól kiegészítik egymást. Véleményem szerint, a görög katolikus hittant tarthatnánk a keleti hagyományos kultúra és az egyetemes egyház közötti találkozóhelynek.
Japán hallgatónk, Akijama Manabu, végül beszámolójában hozzáteszi, hogy a magyar és a japán nyelv között található néhány hasonlatosság, mondhatnánk, hogy a szórend majdnem azonos.
Szeretettel Isten áldását kívánva a vatikáni rádió magyar műsora minden hallgatójának Japánból, nagyon szépen köszönjük a figyelmüket.
Akijama Manabu, János