Közeleg Isten Szolgája, II. János Pál pápa halálának második évfordulója – interjú
Stanislaw Dziwisz bíborossal
A nagy pápa kitörölhetetlen emléket hagyott a világ minden részén emberek millióiban.
Különleges titkára, Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói metropolita érsek, rádiónknak
adott interjújában mindenekelőtt arra a kérdésre válaszolt: mivel magyarázható, hogy
az idő nem kezdte ki II. János Pál tanúságtételének erejét. - Én magam is felteszem
a kérdést, mivel magyarázható, hogy továbbra is emberek sokasága keresi fel nap mint
nap II. János Pál sírját a vatikáni Szent Péter bazilikában. Ezek a személyek nem
egy halotthoz mennek: azért keresik fel sírját, hogy találkozzanak vele, hogy elmélyítsék
azt az üzenetet, amelyet ránk hagyott, hogy ismét kapjanak tőle valamit. Megértem
őket. Krakkóban is olyan sok imakérés jut el hozzánk, szinte minden nap bemutatok
egy misét ezekre a szándékokra. Azután nagyon sok levél érkezik hozzánk a kapott kegyelmekért
is. Nem nevezzük őket csodáknak, hanem kegyelemnek, - amelyben a hívek II. János Pál
közbenjárására részesülnek. Mindennek titka a szeretet. A szeretet, amely nem szűnik
meg a halállal sem. És ez a szeretet tovább él, a Pápa szeretete az ember iránt, akiben
ő mindig Istent látta. És itt van azután a végtelen iránti szeretet is. A másik oldalon
pedig tovább él az emberek szeretete, főleg a fiataloké a Pápa iránt, aki mindig annyira
szerette őket. Ez egy misztérium, de ez a mi hitünk. Hálát adunk Istennek, hogy II.
János Pál üzenete, evangéliumi tevékenysége tovább él, más formában. Amikor Krakkóban
végigmegyek azon a termen, ahonnan a Szentatya kitekintett a térre, ahol látogatásakor
mindig olyan sokan gyűltek össze, főleg fiatalok, mindig arra gondolok, hogy ő a világgal
a fiatalokon keresztül folytatott párbeszédet. A fiatalokkal és a fiatalokon keresztül.
És most, hogy ő már a túlvilágon van, a fiatalok folytatják ezt a csodálatos párbeszédet
a világgal. - Ön könyvében, amelyben leírta emlékeit, hangsúlyozza Karol Wojtyła
spirituális dimenzióját. Olyan ember volt, aki szüntelenül párbeszédet folytatott
Istennel. Ez volt II. János Pál személyiségének legerősebb jellemvonása? - Igen.
Nagy ereje, főleg, amikor már testi ereje kezdett megfogyatkozni, lelkéből származott,
amelynek forrása az Istennel való egysége volt. Egész életében Istent kereste és abban
a nagy kiváltságban volt része, hogy felfedezte életében az ima értékét. A fiatalok
Istent keresik, és megtalálták benne azt, amit a mai ember keres, mivel II. János
Pál Istennel volt eltelve. - Ebben az utóbbi két évben történt-e olyan esemény,
amely különösen is nagy hatással volt Önre, Karol Wojtyłához, lelki örökségéhez kapcsolódóan? -
Még halljuk a kiáltást, amely a temetésen tört fel a hívekből: „Santo subito” – Azonnal
szent! – Az emberek nem akarják elfelejteni II. János Pált, közel akarják őt magukhoz,
az oltár dicsőségén kívánják őt mielőbb tisztelni. Természetesen ez a jelenség még
mindig látható, nem szűnt meg. - Ön, aki olyan sokáig szolgálta II. János Pált,
ma Krakkó bíboros érseke. Mit mondana ma ez a nagy Pápa szeretett Lengyelországának? -
Azt mondaná hazámnak, amit minden népnek mondott: „Ne tekintsetek visszafelé, nézzetek
előre. Ha meg kell valamit bocsátani, tegyétek ezt meg, de mindenekelőtt haladjatok
tovább, ne vesztegessétek az időt, legyetek egységesek a szeretetben. Engesztelődjetek
ki, ne legyetek megosztottak”. - Egyesek – a közelmúlt lengyelországi eseményei
nyomán – úgy tűnik, mintha támadni kívánnák II. János Pál pápa alakját. Hogyan ítéli
meg Ön ezeket a kísérleteket? - Talán nem II. János Pál alakját akarják támadni,
hanem az egyházat, amely mindig hűséges volt, hűséges a nemzethez és mindig megpróbálta
megvédeni az embereket. A diktatúra alatt, az egyetlen hely, ahol létezett egyfajta
szabadság, véleményszabadság, szólási szabadság, az egyház volt. És az egyház ma is
ugyanaz maradt. De nem lehet ma az egyházat bírálni a rezsim bűnei miatt. - A hívek
millióira elsősorban az a hősiesség tett benyomást, amellyel II. János Pál szembenézett
a szenvedéssel, nemcsak az erkölcsi, hanem a testi szenvedéssel is. Mondhatjuk, hogy
valóban áldozati lélek volt? - Én vele voltam. Tudom, hogy II. János Pál maradéktalanul
feláldozta önmagát. A Gondviselés előre elrendelte ezt a keresztet, amelyet a pápa
példaértékűen hordozott. Nem tudom, nem volt-e ez a kereszt még erősebb evangéliumi
elkötelezettségében – mondta végül rádiónknak adott interjújában Stanisław Dziwisz
bíboros, krakkói metropolita érsek.