A Bodmer-kódex a Vatikánban: a Lukács és János evangéliumát tartalmazó legrégibb kézirat története

Hogyan néz ki a világ legrégebbi létező kézirata? Mindössze egy kis füzetnyi nagyságú papirusz lapokból áll, amelyeken Lukács és János evangéliuma olvasható görög nyelven. Ezzel a rendkívül értékes darabbal gazdagodott a Vatikáni Apostoli Könyvtár január 22-én, amikor egy amerikai mágnás, III. Franz J. Hanna XVI. Benedek pápának ajándékozta a Bodmer-kódexet - olvassuk a Famiglia Cristiana (Keresztény Élet) c. olasz hetilap február 11-i számában.
Valójában 36 félbehajtott, és mind a négy oldalán sűrűn teleírt lapokról van szó, amelyekre egyszerű görög nagybetűkkel írták az evangéliumokat. Ezzel egy 144 oldalas füzetet hoztak létre készítői, amelyet ma szétválasztottak lapjaira és két üveglap közé zártak. (Ebből alakult ki a mai modern könyvforma, amit a keresztények előszeretettel használtak könnyű kezelhetősége miatt, s így lassan fölváltotta a judaista, a hellenisztikus, és a római kultúrkörökben használt tekercseket).
Nagyon fontos dokumentumról van szó, hiszen az evangéliumok hitelességének újabb bizonyítékát alkotják: a kódexet Krisztus után 175 és 222 közé datálják a tudósok, míg az "eredeti" lukácsi és jánosi evangéliumok Krisztus után 60-70-ban íródtak.
Ha valakinek ez a mintegy száz év ma soknak tűnne, elég arra gondolni, hogy az Iliász a maga teljességében olyan kódexben maradt fönn, amely az eredeti kézirathoz képest 12 évszázaddal később íródott - állapítja meg az Avvenire, olasz katolikus napilap február 14-i számában. Vagy például a legrégibb fennmaradt, héber nyelvű Izajás-tekercset, amelyre a qumrani barlangban bukkantak rá, négy vagy öt évszázaddal a próféta halála után másolták.
De nemcsak a kora teszi felbecsülhetetlen értékűvé a Bodmer-kódexet. A papirusz vizsgálata során a tudósok döntő módon rekonstruálták az evangéliumi szövegek egyes alapvető mozzanatait. Összességében nézve az evangéliumi szöveg nagyon megbízható - éppen a Bodmer-kódex "stabil" szövegéből levezetve -, és nem Nagy Konstantin császár idejéből való (IV. század), ahogy azt ötven évvel ezelőttig feltételezték, hanem kevéssel a II. század közepe után íródott - teszi hozzá az Avvenire cikke.
A Vatikáni Apostoli Könyvtárban százötvenezer kéziratot és antik kódexet őriznek - magyarázza Raffaele Farina püspök, a könyvtár prefektusa a Famiglia Cristiana hetilap hasábjain. A tudósok által p75 papirusznak, vagy Bodmer XIV-XV-nek nevezett kódexet 1952-ben fedezték föl az egyiptomi Jabal al-Tarifban, egy antik kolostor romjai közelében. 1955-ben egy svájci gyűjtő, Martin Bodmer vásárolta meg, majd szövegét hat évre rá jelentették meg (Victor Martin és Rodolphe Kasser). A kódex egy árverésen került Franz J. Hanna, elkötelezett amerikai katolikus tulajdonába, aki egy hónappal ezelőtt a Szentatyának ajándékozta azt. (Hanna feleségével Atlantában a főleg spanyolajkú bevándorlók és rászorulók számára iskolákat és befogadó központokat hozott létre). Ez tehát a Bodmer-kódex kalandos története.
De vajon kié volt eredetileg? Magán-vagy közösségi használatra íródott? Carlo Maria Martini jezsuita bíboros feltételezése szerint a kódex kis mérete miatt (26 centiméter magas és 13 centiméter széles) alkalmatlan volt liturgikus használatra, ezért magáncélokra készülhetett. Sever J. Voicu professzor, az Agostinianum római fakultás patrisztika tanára azonban úgy gondolja, hogy valószínűleg egy görög ajkú helyi, egyiptomi kis keresztény közösség használta, az Eucharisztia bemutatásakor erről olvasták föl az evangéliumot.
A két idézett katolikus lap közli azt a fényképet, amely január 22-én készült a Vatikáni Apostoli Könyvtárban: rajta XVI. Benedek pápa látható, amint figyelmesen, nagy érdeklődéssel szemléli a Bodmer-kódexet.