Az élethez való jog minden embert megillet – mondta a Szentatya a Pápai Életvédő Akadémia plenáris ülésének tagjaihoz intézett beszédében

A pápai kihallgatásra a Kelemen teremben került sor a Pápai Életvédő Akadémia által szervezett nemzetközi kongresszus lezárásaként. A Szentatya szenvedélyes hangon védelmezte az élethez való jogot, amely az első az alapvető emberi jogok között. Nagy jelentőségűnek nevezte a kongresszus témáját: „a keresztény lelkiismeret az élethez való jog védelmében”. Ezt a jogot mindenkinek védelmeznie kell, mert minden más emberi jog alapját jelenti, mint ahogy ezt II. János Pál pápa Evangelium vitae k. enciklikája is erőteljesen leszögezte. Az enciklika arra is emlékeztet, hogy ezt a jogot különösen elő kell mozdítaniuk a keresztényeknek, mivel Isten Fia a Megtestesüléssel minden egyes emberrel egyesült.
A keresztényeknek szembe kell nézniük azokkal a támadásokkal, amelyeknek az élethez való jog ki van téve. Egyre több nyomást gyakorolnak Latin-Amerikában és a fejlődő országokban az abortusz legalizálására, annak vegyi formáját is beleértve. A fejlett országokban ezzel egyidejűleg nő az érdeklődés a biotechnológiai kísérletek iránt, hogy az eugenetika révén eljussanak a „tökéletes gyermek” megvalósításához, az élet előállításának mesterséges módjait terjesztve. Az emberi faj tökéletesítésére irányuló eugenetika az egyén állítólagos jóléte nevében egyetértésre talál, a gazdaságilag fejlett országokban pedig egyre több kísérlet irányul az eutanázia bevezetésére. Másrészt megsokszorozott erőfeszítéssel törekednek a házasság alternatívájaként olyan együttéléseket törvényesíteni, amelyek nem képesek az élet természetes átadására. Ezekben a helyzetekben az emberi lelkiismeret olykor nem tud ellenállni a kollektív nyomásnak és az erősebbek hatalma olykor megbénítja a jóakaratú embereket. A lelkiismeret – a katolikus egyház katekizmusa szerint – az ész ítélete, amelynek segítségével az emberi személy fölismeri erkölcsi minőségét egy meghatározott cselekedetnek, amelyhez éppen hozzá akar látni, vagy amelyet éppen kivitelez, vagy már befejezett. A szekularizáció poszt-modernnek nevezett szakaszában, amelyet a tolerancia vitatható formái jelölnek meg, nő a keresztény hagyomány elutasítása és az emberek nem hisznek abban sem, hogy az ész képes az igazság érzékelésére. Egyes nézetek szerint az egyéni lelkiismeret csak akkor lehet szabad, ha eltekint a hagyományoktól, valamint az észen alapuló vonatkozási pontoktól. Szükséges arra nevelni az embereket, hogy törekedjenek a hiteles igazság megismerésére. Fontos, hogy a fent említett témák erkölcsi szempontjairól beszéljünk orvosokkal és jogszakértőkkel, hogy szükség esetén bátran vállalják a lelkiismereti tiltakozást, de ugyanilyen fontos a családok, a plébániai közösségek, a fiatalok képzése is ezen a téren. A papok tevékenységét megfelelő módon segítsék a világi nevelők, ami különösen fontos, amikor az emberi élet értéke forog kockán. Az élet ugyanis az első az Istentől kapott javak között, és az összes többi alapja. Az élethez való jog biztosítása egyenlő módon mindenki számára, mindenki kötelessége, amelynek teljesítésétől függ az emberiség jövője – mondta végül beszédében XVI. Benedek pápa.