XVI. Benedek pápa február 12-i keltezéssel levelet intézett Stanisław Wielgus varsói nyugalmazott érsekhez, amelyet Hamvazószerdán tettek közzé

A Szentatya köszönettel nyugtázza a főpásztor január 8-i levelét, és azt a bizalmat, amellyel Wielgus érsek kitárta szívét a Pápának, nem titkolva fájdalmas szenvedését, amely végig kísérte papi és püspöki életét, egészen a varsói érseki megbízatásról való lemondásig.
A Pápa arról biztosítja a főpásztort, hogy ebben az utolsó időszakban részt vett szenvedésében, lélekben közel áll hozzá és testvéri megértéssel van irányában.
Ami a múltat illeti, a Szentatya tökéletesen tisztában van azzal, hogy Wielgus érsek rendkívüli körülmények között folytatta szolgálatát, amikor Lengyelországban a kommunista rezsim minden eszközt felhasznált arra, hogy elfojtsa az állampolgárok szabadságát, különösen a papságét.
Mint a lublini Egyetem rektora, és mint płocki püspök, a főpásztor tanúságot tett nagy buzgóságáról, Jézus Krisztus és az egyház iránti mély szeretetéről – írja levelében a Pápa, majd így folytatja:
„Amikor egy hónappal ezelőtt Ön benyújtotta lemondását, annak tudatában, hogy az előállt helyzet nem teszi lehetővé, hogy a nélkülözhetetlen tekintély hiányában megkezdje püspöki szolgálatát, ebből a cselekedetéből világosan láttam, hogy rendkívül szívén viseli a varsói és a lengyel helyi egyház javát, illetve alázatos és nem ragaszkodik minden áron megbízatásához.
A Pápa mindenekelőtt arra bátorítja Wielgus érseket, hogy szívében bizalommal folytassa útját. A Szentatya kívánsága, hogy a főpásztor ismét megkezdje tevékenységét Krisztus szolgálatában, amilyen módon erre lehetőség nyílik, hogy fel tudja használni széleskörű és mély ismereteit, papi
buzgóságát Lengyelország szeretett helyi egyháza számára.
A püspöki küldetést, ma, csakúgy, mint a múltban, a szenvedés jelöli meg. Az Úr támogassa továbbra is kegyelmével, püspöktestvérei pedig barátságukkal segítsék.
A Pápa imáiról biztosítva küldi levele végén apostoli áldását Stanisław Wielgus érsek számára.