Németh László prelátus felszólalása az 1956-os római könyvbemutatón
Február 15-én a Római Magyar Akadémián négy olasz nyelvű könyvet mutattak be, amelyek
mindegyike az 1956-os magyar forradalomnak állít emléket. A felszólalók között volt
Németh László prelátus, a Pápai Magyar Intézet rektora, aki előadását magyar
nyelven is összefoglalta hallgatóinknak Clemente Manenti: Magyarország
1956, A bíboros és őrzője c. könyvéről.
"Két olyan
részletkérdést szeretnék felvetni, ami Manenti könyvének olvasása során merült fel
bennem. Mindszenty bíboros Emlékiratainak olasz kiadásában így írja le kiszabadulásának
történetét: „Az ajtó kinyílt és belépett a rétsági honvédség tiszti szakasza. Pallavicini
őrnagy tudomásomra hozta: Ön szabad. Azonnal indulhatunk Budapestre.” 1998-ban a Vigíliában
megjelent tanulmányomban utaltam arra tényre, hogy azoknak a katonáknak személyes
tanúságtétele alapján, akik 1956. október 3-án Felsőpetényben voltak, állítható, hogy
Pálinkás Pallavicini Antal 1956. október 30-án nem volt tagja annak a katonai küldöttségnek,
amely érte jött Felsőpeténybe. Egy tavaly megjelent tanulmány ezt a tényt megerősítette.
Balogh Margit “A Katolikus Egyház és a forradalom, Események a források tükrében 1955
őszétől 1956 őszéig” c. tanulmányában egy egész fejezetet szentel a bíboros kiszabadításának.
Kutatásának eredményét így foglalja össze: “Mindszentyt tehát nem kellett kiszabadítani,
már szabad volt, amikor 30-án este érte jött a rétsági honvédség egy tiszti alakulata,
hogy éjszakára a laktanyába szállítsák. Bár maga Mindszenty József említi emlékirataiban,
mégsem volt e tisztek egyike sem az 1957. december 10-én kivégzett Pálinkás (Pallavicini)
Antal.” Néhány évvel ezelőtt a probléma tisztázása érdekében kutatást végeztem
a budapesti Mindszenty Archívumban. Sikerült megállapítani, hogy Pálinkás Pallavicini
Antal neve később került a szövegbe, az Emlékiratok publikálásra történő szerkesztése
során. Az eredeti szövegben, amelyet Mindszenty saját kezűleg írt, és amelyet később
legépeltek, Pálinkás neve nem található meg. A történeti források szerint Mindszenty
a rétsági laktanyában találkozott Pálinkás Antallal. Az Emlékiratokban azonban a szerkesztés
során a két történetet egybeolvasztották, feltehetően a rövidítés szándékával. Ezzel
azonban az 1974-ben kiadott Emlékiratok nem a történeti tényt közölte, hanem érdekes
módon jobban kihangsúlyozta a bíboros és Pálinkás kapcsolatát, ami ténylegesen
igazságtalan halálra ítélésének oka volt. Manenti könyvében az egyik alfejezet
címe: Egy csirke bakanccsal. A szerző Mindszenty Emlékiratait idézi olaszul: az utolsó
pillanatban valaki hozott egy csirkét. (109.oldal). Ez a mondat meglepett, mert az
Emlékiratok magyar kiadásában nem található. Mindszenty bíboros által írt eredeti,
már idézett kéziratban viszont benne van. Az Emlékiratok olasz kiadásának alaposabb
tanulmányozása és összevetése a magyar kiadással arra az eredményre vezetett, hogy
a két szövegben több helyen eltér egymástól, tehát az olasz (így a német, és az angol)
kiadás nem egyszerűen a magyar szöveg fordítása, hanem több esetben más szöveg. Ez
a tény megerősítette egy másik felvetésemet, amelyet a már idézett 1998-ban publikált
tanulmányomban megemlítettem: tanulmányozni kellene Mindszenty Emlékiratait szövegkritikai
szempontból, mert a fent említett tényekből egyértelmű, hogy az Emlékiratokat a korabeli
dokumentumokkal való összevetés és szövegkritika nélkül nem lehet történeti forrásként
kezelni. Manenti könyve azon túl, hogy egy élvezetes olvasmány, nagyon hasznos
volt számomra, hozzásegített ahhoz, hogy két korábbi tézisemet ismételten tisztázzam,
amiért nagyon hálás vagyok a szerzőnek, a hallgatóságnak pedig kívánom, hogy hasonló
élvezettel olvassa ezt az értékes könyvet."