Nem csökken Olaszországban az érdeklődés 1956 iránt - Könyvbemutató a Római Magyar Akadémián

Február 15-én, csütörtökön, a következő négy olasz nyelvű, az 1956-os magyar forradalom 50 évfordulójára megjelent kiadvány bemutatására került sor: Németh Gizella és Adriano Papo: Az ’56-os magyar forradalom, Clemente Manenti: Magyarország 1956. A bíboros és őrzője, Plivelic Iván: Az én forradalmam. Budapest 1956, Giorgio Cirillo: Budapest 1956-2006.

A római Magyar Akadémia az évforduló elmúltával is szívügyének tekinti a témával kapcsolatos kiadványok további bemutatását, mint ahogy Olaszországban sem csökken az érdeklődés az 50 évvel ezelőtti magyarországi események iránt – fejtette ki az est házigazdája, Csorba László történész, az Akadémia igazgatója.

Horváth Jenő történész, a budapesti Corvinus Egyetem docense, bevezetőjében arra mutatott rá, hogy úgynevezett „szabálytalan” művekről, személyes vallomásokról van szó, amelyek mozaikként egészítik ki az 56-os magyar forradalommal kapcsolatos, már megírt történelmi igényű feldolgozásokat. „Szabálytalan” továbbá Giorgio Cirillo fotóalbuma is, amely egymás mellé teszi az 50 évvel ezelőtti archív felvételeket, az 1989-es rendszerváltás utáni október 23-i megemlékezésekről készült fekete-fehér fényképekkel, hiszen egy fénykép olyan mélységgel képes ábrázolni az eseményeket, amelyre egy történész leírása soha sem képes, tette hozzá Horváth Jenő, a jelenkori történelem docense a budapesti Corvinus Egyetemen.

Továbbra is nagy lelkesedéssel foglalkoznak Olaszországban az 56-os magyar forradalommal - hangsúlyozta bevezető felszólalásában Federico Argentieri történész, a római John Cabot University politika és társadalomtudományi tanszékének tanára, a XX. századi közép-kelet-európai történelem szakértője. Az ötvenedik évfordulóra harminc könyv jelent meg Olaszországban - sokkal több, mint más országokban. Ennek oka abban keresendő, hogy az olaszok kicsit magukénak érzik ötvenhatot, amelyet nem önző külpolitikai érdekből, hanem őszinte szolidaritással követtek, és szeretetteljes fogadtatással fordultak a magyarok felé. A forradalom és a nem sokkal később (1957. március 25-én) megkötött római szerződés párhuzamba állítható egymással, mert az olasz történész szerint a felkelés Magyarország kétségbeesett kísérlete volt az egységesülő Európához való csatlakozásra. Ami Mindszenty József bíboros alakját illeti, Federico Argentieri elmondta, hogy ez a meg nem értett, az elveihez a végsőkig hű főpásztor a magyar társadalom kommunista elnyomásának jelképe volt. Ezért kiszabadulását a politikai körök is nagy örömmel nyugtázták, a magyar szabadság visszaállítását látva benne. Mindszenty bíboros európai kereszténydemokrataként szabad piacról beszélt, nem pedig konzervatív monarchiát akart visszaállítani. Kiszabadulása groteszk és paradox volt - fejtette ki Argentieri. A Kádár-rendszer ugyanis nem félt a logikai nevetségessé válástól, amikor le akart sújtani valakire. Kádár is tagja volt a Nagy Imre-kormánynak, amelynek utasítására Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy a bíboros prímást Budapestre kísérte, ezért abszurd az ellene később felhozott vád, ami miatt fölakasztották, ti. hogy illegálisan cselekedett volna.

"Az ötvenhatos magyar forradalom - avagy egy vereség diadala" - ezzel a címmel gyűjtötte egybe az Udinei Egyetem tanára, Adriano Papo magyar történelem-szakértő és felesége, Németh Gizella a 2006-ban, Triesztben tartott nemzetközi konferencia előadásainak anyagát, amelyet az általuk alapított "Pier Paolo Vergerio" olasz-magyar kulturális szövetség szervezett. A kötet a forradalom nemzetközi visszhangját, történelmi és kulturális vetületét elemző gazdag dokumentációt foglal magába.

Plivelic Iván, Az én forradalmam c. könyv szerzője november 4-e után – az események következtében vált forradalmárrá. A pestszentlőrinci kaszárnyában teljesített katonai szolgálatot. Társaival együtt november 8-ig folytatták a harcot a szovjet túlerővel szemben. A Béke-térről indították támadásaikat, amelynek következtében kilőttek 5 szovjet tankot, illetve egy 28-as Iljusin bombázót.

Giorgio Cirillo olasz újságíró, a RAI főszerkesztője, műsorunknak adott interjújában többek között idézett könyve előszavából, miszerint az 56-os magyar forradalom az egyetlen, amelyet egy nemzedék vívott és a következő nyert meg.
"Amikor 1989. június 16-án részt vettem a budapesti Hősök terén az 56-os forradalom és az azt követő megtorlás minden áldozatának emlékére rendezett újratemetésen, az volt az érzésem, hogy 1956. november 4-én éjszaka szállt le Magyarországra, majd 33 évig tartó sötétség és csönd után, csak 1989-ben kelt fel ismét a nap. Kár, hogy az új élet egy temetéssel kezdődött. Könyvemmel tisztelegni akartam a magyarok előtt, azzal a hálával, amelyet minden európainak és a világon minden népnek kellene éreznie irántuk. Az olasz olvasókat pedig a képekkel arra akarom ösztönözni, hogy elgondolkozzanak a történtek felett, hogy megismerjék például Mansfeld Péter nevét, akinek fényképe alatt csak két dátum szerepel – 1941-1959." - mondta műsorunknak adott interjújában Giorgio Cirillo újságíró.