A természeti törvény tiszteletben tartása nélkül az élet, a család és a társadalom
az etikai relativizmus áldozatává válik – mondta XVI. Benedek pápa
A Szentatya a Lateráni Pápai Egyetem szervezésében megrendezett nemzetközi kongresszus
mintegy 200 résztvevőjéhez intézte beszédét, akik a következő témát vitatják meg február
12 és 14 között: „Az erkölcsi természeti törvény: problémák és távlatok”. A Pápa
megállapította, hogy napjaink relativizmusa drámai módon megsérti a társadalmat. Az
erkölcsi természeti törvény figyelmen kívül hagyásának olykor maga az emberi élet
válik áldozatává, csakúgy, mint az Isten terve szerint a házastársi szeretetre épülő
család. A tudomány és a hit számára lehetőség és kötelesség, hogy párbeszédet folytassanak
egymással, mindig szem előtt tartva, hogy etikailag nem minden fogadható el, ami tudományosan
lehetséges. Az emberi cselekedetek mögött az a kísértés fedezhető fel, hogy elfeledkeznek
Isten létéről és elárulják azt a törvényt, amely minden ember szívébe be van vésve
és amely minden emberi törvénynél előbbre való, megelőz minden tudományos felfedezést.
Ez pedig az az első és általános alapelv, hogy tedd a jót és kerüld a rosszat. Az
élet tiszteletben tartását, a szabadsághoz való jogot, az igazságosság és a szolidaritás
igényét, amely ebből az alapelvből fakad, gyakran sértik meg hatalmi önkény vagy ideológiai
manipulációk révén. Ezek az emberről és a világról olyan nézetet képviselnek, amelynek
nincs semmilyen etikai alapja, ezzel szemben a haladás bálványozására törekszenek.
A nemzetközi kongresszus teológus, jogász és tudós résztvevőihez intézett beszédében
a Szentatya hangsúlyozta, hogy bár rendkívüli haladás történelmi pillanatát éljük,
nyilvánvaló ellentmondások tanúi lehetünk. Mindnyájan látjuk a haladás nagy előnyeit,
de azt is, hogy cselekedeteink nyomán a pusztulás veszélye fenyegeti a természet ajándékait.
Egy másik veszély is fenn áll, amely kevésbé látható, de nem kevésbé nyugtalanító:
a módszer, amely lehetővé teszi, hogy egyre inkább megismerjük az anyag racionális
szerkezetét, egyben képtelenné tesz bennünket arra, hogy lássuk ennek a racionalitásnak
a forrását, ami nem más, mint a teremtő értelem. Ezért szükséges, hogy elmélkedjünk
a természeti törvényről, amely olyan normák forrása, amelyek megelőznek bármiféle
emberi törvényt és ezeket mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ezek közé tartozik
az emberi élet tisztelete, fogantatásának pillanatától kezdve a természetes halál
beálltáig, mivel az élet nem az ember tulajdona, hanem Isten ingyenes ajándéka. A
kötelességek közé tartozik továbbá az igazság keresése, minden emberi fejlődés feltétele.
A természeti törvény az egyetlen hatékony védőbástya a hatalom önkénye, az ideológiai
manipuláció ellen. Ezért a közéleti felelősök különösen járuljanak hozzá az erkölcsi
tudat fejlődéséhez. Ez az alapvető haladás, amely nélkül semmiféle haladást nem lehet
hitelesnek tekinteni. Az elméletek gyakorlati alkalmazására utalva a Pápa mindenekelőtt
a család iránti tiszteletről szólt. A család az a bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség,
amelyet a Teremtő alapított, és amelynek szent köteléke nem függ az emberi önkénytől
– ahogy ezt a II. vatikáni zsinat is leszögezte. A Pápa sajnálattal állapította
meg, hogy napjaink társadalmában a természeti törvényre való utalást a filozófiai
spekuláció körébe utalják, és ez aggasztó következményekkel jár. A Szentatya így folytatta
beszédét: „Kötelességemnek érzem, hogy ismételten megállapítsam, hogy nem minden fogadható
el etikailag, ami tudományosan lehetséges. Amikor a technika az emberi lényt kísérleti
tárggyá alacsonyítja, akkor a gyöngébbet az erősebb önkényének szolgáltatja ki. Ha
vakon bíznánk a technikában, mint a haladás egyetlen zálogában, olyan etikai alapszabályok
nélkül, amelyek a kérdéses valóságban gyökereznek, ez azt jelentené, hogy erőszakot
követünk el az emberi természeten, ez pedig mindenki számára pusztító következményekkel
járna”. Mivel a természeti törvény nem tökéletes, és elmélyítésre szorul, döntő
szerep hárul ezen a téren a tudósokra. Feladatuk, hogy megértessék velünk az ember
és a rábízott természet iránti kötelességünket – mondta a Szentatya. Ezen az alapon
lehetséges és szükséges, hogy termékeny párbeszédet folytassunk hívők és nem hívők,
teológusok, filozófusok, jogászok és tudósok között, akik a törvényhozók számára is
értékes anyaggal szolgálhatnak, mind a magán, mind a közélet javára.